Más stílusokhoz hasonlóan a tradicionális, vagy old school black metal sem szülőhelyén lelhető fel manapság számottevően az eredeti koncepcióhoz leghasonlóbb formájában, hanem teljesen szétszórtan, Skandinávián többnyire kívül eső, különböző országokban. Ahogy másutt, úgy itt is a leginkább kiemelt színtér szétesése, és a műfaj progressziója, illetve más rokon, vagy akár messze távol álló zenei stílusokkal való vegyítése után az eredeti hangzás és koncepció mellett kitartó rajongók az underground berkein belül őrzik meg az irányzat egyedi sajátosságait.

Hasonló indíttatásból formálódott 2017-ben a német Spectral Whisper, akik viszonylag fiatal, kéttagú formációként elég magabiztosan és hitelesen invitálják a hallgatót a régi vonalas black metal mélységeibe. Másodlagos zenei projekt formájában Mysteria Mystica Aeterna név alatt is működtek ideiglenesen, ami a Spectral Whisper-nél erősebb atmoszférával, lágyabb hangzással és több szimfonikus elem bevonásával mutatta be gyakorlatilag ugyanazt, amit később a Spectral Whisper névhez visszatérve a továbbiakban is játszottak. A dalok felépítése, intenzitása és a témák gyakorlatilag nem változtak, azonban a visszafogottabb effektek és atmoszféra által a Spectral Whisper esetén nagyobb hangsúlyt kapnak. Kijelenthető, hogy lemezeik – amik közül a Following the Path of the Black Arts a harmadik – egy elég kötött és szigorú képlet alapján készülnek, azonban ez inkább egyfajta következetesség, mint holmi elcsépelt maradiságból felvett szabályrendszer, és leginkább az élvezhetőséget szolgálja. A 7-8 percre is kiterjedő dalhosszúság korábban is jellemző volt a zenekarra, azonban a mindössze négy számba belesűrített album meghallgatása után mégsem marad hátra hiányérzet. A témák teljes kibontakozásához és minden opció kijátszásához igazították az időtartamot, és nem aprózzák el felesleges időnyújtással. Így bár számos kellemes tempóváltásnak lehet a hallgató fültanúja, az album végig megőrzi az általánosan intenzív összbenyomást. Hangzás terén az új lemez elődeihez képest a legerőteljesebbre sikeredett, ami előnyösen hat a hagyományosan gyors black metal riffek szempontjából, és a dobok által diktált féktelen ütemekre is pozitív hatással van.

A black metal mezőny aktuális tendenciáival összevetve a Spectral Whisper zenéje talán visszafogottnak tűnhet elsőre, mivel manapság már egyfajta erőltetett versengés alakult ki, hogy milyen szokatlan, eddig még nem hallott koncepció választással lehetne új aspektusban tálalni az irányzatot. Azonban a hipszteresedés által megnövekedett ingerek pont a black metal lényegéről terelik el mindinkább a figyelmet, aminek következtében idővel a műfaj alapjai ingerszegénynek tűnhetnek. A banda pont ezeket a mára háttérbe szorult jellemzőket emeli ki: sötétség és okkultizmus a bal kéz útján haladva, egyszerűen, de minden szempontból igényesen reprezentálva.

Kiadó: Astral Nightmare Productions

Írta: Oroszi István