A Rotting Christ vitathatatlanul Görögország legbefolyásosabb extreme metal bandája. Ez nagyrészt Sakis Tolis alapító, énekes, gitáros, dalszerző és menedzser munkamoráljának köszönhető. A zenekar 1987-ben alakult Athénban, majd a ’90-es évek elején futott be igazán, a második blackmetal-hullám ideje alatt. Norvég kollégáikkal ellentétben, akik primitívebb hangzással operáltak, a Rotting Christ egzotikusabb, dallamosabb irányt választott a black metal műfaján belül. Mindezt az 1996-as Triarchy Of The Lost Lovers, majd a ’97-es A Dead Poem című lemezeken prezentálták, nagy hatást és megosztottságot kiváltva a hallgatóságból. Ez a két album legújabb anyaguk, a Pro Xristou vezérfonalául is szolgált. És azt se felejtsük el, hogy a Rotting Christ július 14-én lép fel a jubileumi Rockmaraton Fesztiválon, 21:30-kor a Metal.hu Aréna színpadán!

 

 

A május 24-én megjelenő Pro Xristou végre új fejezetet nyit a Rotting Christ karrierjében, hiszen legutóbbi albumuk, a The Heretics még 2019-ben jelent meg. Sakis Tolis az alábbi interjúban magabiztosan, pozitívan nyilatkozott a zenekar jövőjét illetően.

 

 

A The Heretics album nagyon fontos szerepet töltött be a Rotting Christ karrierjében. Pozitív hatása volt a bandára nézve a lemez kiadása óta eltelt hosszabb időnek?

 

 

Sakis: Valójában nem, de a járvány miatt az egész ütemtervem tolódott. Épp készültem megírni az albumot. Rendszerint háromévente felveszek és kiadok egy albumot, de ehhez most öt év kellett a pandémia miatt. Nem igazán voltam a topon a járvány alatt. Nem volt kedvem semmihez. Közben kezdtem írni az albumot, aztán öt évvel később egy olyan albumot adtam ki, ami teljesen más lett. Véleményem szerint teljesen különbözik a The Heretics-től.

 

 

 

A Pro Xristou-val visszatértetek a ’90-es évek közepi-végi korszakotokhoz, főleg az A Dead Poem és a Triarchy Of Lost Lovers albumokhoz. Mi volt ennek az oka?

 

 

Sakis: Mindig új ötletek után kutatok. Az utolsó két album (2016-os Rituals és 2019-es Heretics) korszaka véget ért, szóval nem akartam már olyat írni, ami úgy hangzik, mint az előzők. Kissé üresnek éreztem magam. Azt mondtam magamnak, hogy egy dallamosabb, középtempós, monumentális albumot kell kihoznom.

 

 

A ’90-es években radikális volt olyan lemezek felé fordulni, mint A Dead Poem, olyanok után, mint a Thy Mighty Contract (1993) és a Non Serviam (1994).

 

 

Sakis: Nagyjából ugyanaz történt, úgy döntöttem, hogy visszamegyek a történelmünkben. A Non Serviam és a Thy Mighty Contract után dallamosabbat játszottam. Most is ezt csinálom. Más, mint a Rituals és a Heretics, de ez olyan… nem tudom. Azt hiszem, visszatértünk a gyökereinkhez. Nem tudom, honnan jön. Nem tudom, írtam-e valaha úgy zenét, hogy másokat elégítsek ki vele. Magamat kérdezem, és igyekszem olyan őszinte lenni az emberekhez, amennyire csak lehet. Most dallamosabbra sikeredett. Nem próbáltam bizonyítani, hogy mi vagyunk a legsátánistább vagy a legextrémebb banda. Őszintén szólva én már nem vagyok az. Szeretem ezt a zenét. Az első naptól fogva jelen vagyok a szcénában. Mindent kipróbáltam. Nem mondom, hogy tetszik, amikor egy banda elfelejti, hol kezdte. Szeretnék őszinte lenni, és a Rotting Christ az Rotting Christ. Egy extrém banda extrém névvel, ami extrém zenét játszik. Nem próbáljuk bizonyítani, hogy mi vagyunk a legsátánistább vagy legextrémebb metalbanda. Minden, amit csinálunk, az mi vagyunk. Szeretek őszinte lenni a rajongókkal és az emberekkel.

 

 

Még olyasmit is kiadhatnál, mint a Sleep Of The Angels, ami nagyot szólt az 1999-es megjelenésekor. Az emberek most már bemelegedtek ahhoz az albumhoz.

 

 

Sakis: Akkoriban azt mondták nekem az emberek: „Kommersz irányba mész. Csak pénzt és hírnevet akarsz„. Ez akkor nem volt igaz. Most pedig azt mondják, hogy a Sleep az egyik legjobb albumunk. Én csak zenélek. Örülök, hogy 35 év után még mindig vannak ötleteim, életben vagyok, biztonságban vagyok, és mentálisan és fizikailag is képes vagyok rá, hogy új zenét adjak ki. Ez nagyon fontos nekem. Ez az új album a legnagyszabásúbb a Sleep Of The Angels és A Dead Poem óta.

 

 

 

Az album koncepciója a pogányság utolsó napjairól szól. Húztál párhuzamot a mostani korszakkal, miszerint bizonyos emberek kevésbé tűnnek ma felvilágosultnak?

 

 

Sakis: Igen. Az ősi pogány értékek és tudás inspirálta az album koncepcióját. Azoknak a tiszteletére íródott, akik ellenálltak a kereszténység önkényuralmának, ami az ősi világ minden tudását és bölcsességét szétzúzta. Ez nem sátánista album, mint a Katá ton Daímona Eautoú, de még mindig kereszténység- és vallásellenes, mert ezt akartam átadni.

 

 

A Like Father, Like Son jelent meg első single-ként. A szöveg fondorlatos, hiszen egy olyan személyes oldaladat mutatja be, amit nem gyakran láthatunk a Rotting Christban.

 

 

Sakis: Azok az értékek, az a morál, azok metal értékek. Régi skandináv metal inspirálta, mint a BATHORY Hammerheart-ja vagy Twilight Of The Gods-a. Ezúttal másmilyen dalokat akartam íri. Ez egy lélekkel teli koncepció, amin mindig elmélkedünk a zenekarral. Végül néhányan azt gondolják, hogy egy ilyen dal az furcsa, de én azt mondom, hogy én ki akarom ezt próbálni metal zenével. Valami újat szeretnék kipróbálni a Rotting Christ-tal. Ez a banda nem a puszításról szól. Értékekről akartam írni, ami az én véleményem szerint ugyanannyira metal.

 

 

Apa vagy. Ez az oka, hogy különösen fontos számodra ez a dal?

 

 

Sakis: Igen. Apaként számomra a gyerekek a legfontosabbak az életben. Így építünk hidat és arra tanítjuk őket, hogyan tegyék jobbá a bolygót. Mindent megadok a gyerekeimnek. Szeretném látni, hogy jobbá teszik ezt a szaros világot a jövőben. Igyekszem a legjobbat nyújtani. Aki szülő, az tudja, milyen érzés ez, és hogy milyen fontos, hogy neveljük a gyerekeket, hogy megtanítsuk nekik, hogyan tehetik jobb hellyé a világot.

 

 

Több ideje vagy a Season Of Mistnél, mint a Century Media-nál [kiadók]. Mi táplálja ennyire ezt a kapcsolatot?

 

 

Sakis: Kaptam máshonnan is ajánlatokat, de a velük való kapcsolatom miatt a Season Of Mistnél maradtam. Náluk mindenkit ismerek. Olyan érzés, mintha a családom lennének. Még ha kapok is jobb ajánlatokat, nem a pénz vezérel. Jól megvagyok a Season Of Mist-tel. Manapság nincs sok különbség a kiadók között. Másfelől pedig ők a barátaim. Ha valaki a barátom, és van köztünk kapcsolat, nem árulom el őket. Még mindig sok mindent csinálok én magam, mint például az új videónkat. Van saját YouTube-csatornám. Én szervezem a koncerteket. Mindent én csinálok, szóval a kiadó nem nagy dolog. Régebben fontosak voltak. Most pedig csak ‘oké, tudom, mi a feladat. Dolgozom. Tanult vagyok. 24/7 dolgozom’. Olyan kiadónál szeretném látni a lemezemet, akikkel baráti kapcsolatban állok. Nem érdekem hatalmas kiadónál lenni.

 

 

Hogy megy az önmagad menedzselése?

 

 

Sakis: Én szeretem. [nevet] Mióta én csinálom, sokkal jobban érzem magam. Ha nem lenne kiadóm, mindent ingyen adnék. A járvány alatt rájöttem, hogy a turnékból szerzem a jövedelmem. Nem érdekelnek a listák, az eladások vagy a merch. Ha én irányítanék, mindent ingyen adnék. Szeretnék mindenkivel jót tenni, mert rajongó vagyok. Emberbarát vagyok. Szeretek megosztani. Néhányan vissza is várnak valamit az adásért cserébe, de én minden este szeretetet kapok az emberektől, ami nagyon fontos. Ez ad erőt, hogy folytassam. Egy hónapja vagyok Latin-Amerikában. Hát nem könnyű, főleg 51 évesen. [nevet] De ingyenes meet-and-greet eseményeket tartok. Nem kérek érte semmit. Mindenkivel fotózkodom. Én is adok szeretetet, és kapok is szeretetet. Szerintem erről szól az élet. Ahogy telik az idő, egyre kevésbé érdekel a pénz és a világ helyzete. Próbálok érzéseket megosztani emberekkel, akik természetesen megérdemlik. Ez tart életben. Emiatt csinálom még mindig. Nem könnyű, de folytatni fogom.

 

 

Elég menő, hogy nem kérsz pénzt a meet-and-greetekért.

 

 

Sakis: Azért csinálom, mert szeretek érzéseket cserélni. Ez az élet. Idővel egyre inkább rájövök, hogy az élet adásról és kapásról szól. Amit adsz az embereknek, azt fogod kapni tőlük. Mindenkit tisztelek. Semmit nem ellenzek. Elég nyitott vagyok. Nem tudok mindenkit megérteni, de a rajongók szeretete ösztönöz arra, hogy folytassam. Semmi más.

 

 

Változott valamit a véleményed arról az esetről, amikor Dave Mustaine a Megadeth-ből arra kényszerített titeket, hogy lemondjátok egy koncerteteket egy fesztiválon 2005-ben Athénban?

 

 

Sakis: Tudod, én nem az az ember vagyok, aki erőszakos. Sok kell ahhoz, hogy megbántsanak. [Mustaine]-nek joga van azt csinálni, amit akar. Nem tetszett az ötlet. Nem szeretem a cenzúrát, de megvan róla a saját elképzelésem. Sosem cenzúráznék ki senkit. Én magam sosem tenném azt, főleg, ha az illető a metalszcénába tartozik. Metalarcok vagyunk. Mi választottuk ezt az utat. A társadalommal, a rendszerrel, mindennel szembemegy. Ha valaki így viselkedik a metal közösségben, nem érdekel, de nem fogom tisztelni. Ez minden. Sosem fogok róla mást mondani.

 

 

Emlékszem, amikor ez történt. Balhét is csaphattál volna, de nem tetted.

Sakis: Nem. Soha. Őszintén, önmagam akarok lenni. Amit a Rotting Christ-ben látsz, az száz százalékban az. Tudod, mi a véleményünk a vallásról. Ismeret az életvitelünket. Mindent tudsz. Sosem tudnék önzően viselkedni. Nem erről szól a zenekar.