Ha emlékeim nem csalnak, 2019-ben voltam utoljára a JATE klubban, méghozzá Within Destruction / Ingested koncerten, azóta pedig érezhetően sok víz folyt le a Tiszán, és a világ is fordult párat a tengelye körül. Szeged mindig is világváros volt zenei szempontból, rengeteg tehetséges és elismert zenészünk került ki innen, az erős rock / metal mozgalmaknak köszönhetően. Ráadásul, sok underground szinten elismert formáció fordult meg itt. A keményebb műfajok szinte minden ágában ténykedő muzsikusaink egyik kreatív központja volt Suncity, igaz az utóbbi időben fényéből némileg veszített. Hogy ez most a helyek bezárásának vagy a bandák ritkulásának köszönhető, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy a háttérben folyamatosan alkotó keménymag, megtesz mindent az önmegvalósítás terén és továbbra is áldoz az underground művészetek oltárán.
Péntek estém így a JATE-ban telt, rettentő kíváncsi voltam milyen flasht nyújt a Lazarvs / Abigél konstelláció. Az Abigél csapatához élőben nem volt még szerencsém, csak a Sugarmama lemezükről írtam anno, ezért még érdekesebb volt számomra e különös zenei párosítás. Többnyire grunge és alternetív elemekre épülő dalaik könnyen megtalálják az utat a hallgatósághoz, melyek valahol a modern és a garage rock határmezsgyéjén helyezkednek el. A kiírt kezdésnek eleget téve csaptak a lovak közé az Abigél tagjai. A hangzásra nem lehetett nagyon panasz, talán a gitárok túlságosan hátul szóltak (pedig kettő 6 húros is pengetett), betemetve kissé a soundba. A mozsárágyú „dob meg a basszus zakatol az ereiben” most hatványozottan érvényesült, Várallyay Benedek (énekes – gitáros) éneke abszolút kivehető volt, klasszikus értelemben vett frontember típus, kockás nadrág és sárga napszemcsi védjegyekkel. Az elején nekem még nem állt össze a formula, de úgy a setlistjük 1/3-nál kitisztult az ég és egy finoman impulzív rockzenekar képe bontakozott ki. Bejárták a csöppnyi színpadot, volt erősítő tetején reszelés, széles terpesz rock and roll. Kb. fele – fele arányban játszottak a debütről illetve a hamarosan megjelenőről, így csak a régi nótákat ismertem. Aranyosan leküldték a fiúk a settet, az új számok viszont már más szíjízt hagytak maguk után. Az Osees / QOTSA / Idles rokonháromszög egyre kevésbé illik rájuk, több saját karaktert véltem bennük felfedezni, ami egy jó jel. A Lazarvs sulykolása elé felvezetésnek / bemelegítésnek szerintem pont passzolt ide az immár négytagúvá bővült banda, de lássuk azt a bizonyos medvét!
Az Áron Andris vezette trió fontos átalakuláson ment keresztül, aki követi a híreket, az bizonyára tudja, hogy a Prepelicza Zoltán (basszusgitáros) már nem tagja az együttesnek, helyét a Dungaree-ban tevékenykedő Balogh Attila vette át. Nem akármilyen feladat ez, sőt. Ez a második találkozásom velük ebben a felállásban, tudom, hogy páran visszasírják a Zolis korszakot, de együtt kell haladni a változással, a legnagyobb bandáknál is történtek hasonló szituációk, nem dőlt össze a világ. Nyílván embere válogatja, vagyis a rajongó szemszögéből nézve minden ember máshogy „processzálja” ezeket a dolgokat (csak egy példa: valakinek máig Dead énekével Mayhem a Mayhem, valaki más pedig Csiharra esküszik és még sorolhatnám reggelig ezeket az ellentéteket). A kérdés számomra ilyenkor mindig az, hogy milyen az összkép. Mi az, amit EGYBEN mutat. A Lazarvs esetében pedig nekem most is maximálisan megvan a feeling, amit régen nyújtottak élőben. Oké, kétszer láttam őket a friss felállással, minimális aggályaim nekem is voltak, de Attilát személyesen ismerve, semmi kétségem nem volt afelől, hogy maradéktalanul helyt fog állni. Ha a megfelelő embert keresték erre a posztra, akkor ő az. Nem lehetett egyszerű, ebben biztos vagyok, nem kevés munka egy ilyen életmű / koncertprogram megtanulása, szóval minden elismerésem érte.
Allezusammen, másfél órányi stoner – doom – sludge metal ólomöntést kaptunk a nyakunkba, csodásan masszív wall of sound utánérzéssel. Brutálisan berobbant a hangzás az intrót követően, két apróság ragadta meg a figyelmem: Andris gitárja nem kaszabolt szét eléggé, illetve az ének nála valami miatt az elején halk volt. Szerencsére ez aztán javuló tendenciát mutatott – mindkét esetben. Tematikusan felépülő műsoruk kb. ötöde után gyors hangszeres cseréket követően, érezhetően kikerekedett a hangkép, így minden kétségem elillant a kezdeti nehézségek miatt. Szinte minden albumról kaptunk áldást, de nagyrészt a Blackest tételeit hallhattuk az este folyamán. A Judas kivételével, az első blokkba az új opus leghúzósabb / koponyarepesztőbb számait sikerült összeválogatniuk a fiúknak, legnagyobb örömömre. Az olyan nóták, mint a Galatian, a Dominator, a Scum vagy a hidegrázós / befeléfigyelős vokálokkal előadott Perpetual Rule vagy akár a zseniális címadó (az a málházós / betonozós Gojira ízű riff rettentően adja) élőben sokkal brutálisabb, mint lemezen. Amennyire szokatlannak ítéltem meg először ezeket a dalokat, most azt mondom, lassan kezdenek beérni. Simán oda lehet őket tenni a nagy slágerek / közönségkedvencek mellé. Ugyanúgy bennük van a kellő mélység, képesek elvinni a hallgatót, pont úgy, mint azelőtt. A Hex albumos Death után, a második blokk az Apey & the Pea éra keresztmetszetére épült, a kihagyhatatlan trackek (Abraham, Nazareth, stb.) mellett a Methusalem könyörtelen pusztítása nekem nagyon hiányzott, de volt Solar King és Godslayer is. Dinamika és vitalitás terén mindig erős volt a Lazarvs, szerencsére ez a páratlan egység megmaradt Zoli távozásával is, úgyhogy aggodalomra semmi ok. Becsületesen végigtolták a srácok a 90 percet, mindenféle üresjárat nélkül (az ambient noise átvezetők kiválóak), Makai Laci kétlábgépes részei kegyetlen úthenger hatását keltették bennem minden egyes alkalommal. Fifikás játékát öröm hallani / figyelni – de ez a többiekre is igaz. Zárásként megkaptunk még az arcunkba az elszállós Pothead örökzöldjét, ennél szebben nem is lehetne egy koncertet befejezni – a kör így volt teljes.
Továbbra is azt gondolom, hogy a srácoknak külföldön a helyük, itthon már mindent elértek, amit ezzel a zenével el lehet. Megvan az alázat és a szorgalom is bennük a stílus iránt. Működik, amit csinálnak és ezt minden egyes alkalommal képesek a leghatásosabb módon a színpadra vinni a Lazarvs égisze alatt. Nátás!
Nemrég startol el amúgy az őszi-téli turnéjuk, az alábbi állomásokon lehet őket elcsípni a Darkmess társaságában:
10.28. London (UK) / The Underworld
11.10. Tatabánya / Roxxy
12.02. Pécs / Amper
12.08. Szeged / JATE
12.15. Győr / Rómer
01.12. Székesfehérvár / Petőfi
01.13. Miskolc / Helynekem
01.19. Szombathely / Végállomás
02.10. Kecskemét / Ápoló Klub
02.17. Sopron / Hangár
02.23. Kolozsvár (RO) / Flying Circus
02.24. Debrecen / Roncsbár
03.02. Novi Sad (SRB) / SKCNS Fabrika
04.05. Budapest / Dürer Kert
04.12. Temesvár (RO) / Nemesis
04.19. Prague (CZ) / Hospoda
A fényképeket Szilágyi Frank készítette.
Írta: MZ
