A Monastery zenekart bizonyára kevés hazai metal rajongónak kell bemutatni, hiszen nagy múltra visszatekintő zenekar itthon és amióta új felállással újra aktívvá váltak, gőzerővel tolják a banda szekerét. Rengeteget koncerteznek itthon és külföldön egyaránt és a zeneszerzés és lemezkiadásban sem tétlenkedtek az elmúlt időszakban. Sőt, olyannyira nem, hogy év végén becsatlakoznak egy 16 állomásos nyugat-európai turnéra a Belphegor / Arkona / Atrocity társaságában, ami ismét egy hatalmas lehetőséget kínál nekik, hogy megmutassák brutális szerzeményeiket a nagyvilágnak. Kovács Rolandot, a zenekar ifjú és készséges frontemberét/hörgősét faggattam ki a zenekar aktuális dolgairól és néhány személyes élményről.

 

 

Szia Roland! Először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Hogy vagy manapság, hogy érzed magad?
Sziasztok! Én köszönöm a lehetőséget! Nagyon jól érzem magam, megjelent az új album, elindult a turné, nincs okom szomorkodni!

 

Kezdhetném ezt az interjút egy nagy múltba révedéssel, de te, mint a zenekar legfiatalabb tagja még a zenekar őskorában nem is éltél, ezért max családi sztoriként tudtad hallgatni ezeket a történeteket, hiszen talán kevesen tudják, de a zenekar egyik alapítótagja/dobosa Kovács Róbert az édesapád. Hogyan jött az ötlet, hogy pont te, mint fia állj a mikrofon mögé?
Eleinte segítőként vettem részt az újra indulásban, mentem a bandával, és segítettem ahol tudtam. Mindig is volt ilyen jellegű indíttatásom, hiszen ebben nőttem fel, és ez az ízlésemet is rendesen formálta zeneileg. Frytz az eredeti vokalista egészségügyi okokból kilépett, ekkor Lédeczi Zsolti szállt be a csapatba kisegíteni, de már az elején tudni lehetett hogy a távolság, és a Zsolti tervei a saját bandájával kapcsolatban nem teszi lehetővé hogy ez hosszútávú dolog legyen. Közben faterék kipróbálták hogy megy ez nekem, és szerencsére elégedettek voltak! Amúgy egyből mély vízbe dobtak, mert egy pécsi koncert előtt Zsolt jelezte hogy nem tudja tovább folytatni velünk! Ott már én énekeltem!

 

Milyen volt úgy eleve a gyerekkorod? Gondolom a metal végigjárta a fiatalságodat és nem is volt kérdés milyen útra lépj (bár lehettél volna öltönyös lázadó is, haha). Mik voltak a fő zenei hatásaid gyerekkorodban, amik meghatározzák mai napig a zenei ízlésedet és miért pont a hörgést választottad? Hangszereken tudsz játszani?
Mivel apám folyton ezt hallgatta, és gyakorolgatott, nem volt kérdés hogy milyen irányban indulok el a zenei ízlést tekintve. Nem lett rám kényszerítve hogy én ezt hallgassam, egyszerűen belém ivódott! Amúgy tanulgattam basszusozni, az alapokkal bizonyos szinten képben vagyok. A hörgés pedig valamiért megfogott, egyszerűen tetszik az ahogy közvetíti a nyers energiát, dühöt.

 

A Monastery pályafutása 3 fő szakaszra osztható, az első a 1989-től 1994-ig tartó korszak, amikor megszülettek a Far From Christ és a Postmortem Agressive End nagylemezek. Majd pár év szünet után 2001-től 2007-ig újra aktív bandaként kijöttek a Fuck This World EP és Misanthrope anyagok. Majd ismét több év kihagyás után 2021-től újra itt vagytok és kiadványokat illetően a Chimera EP törte meg a csendet, amin még nem te énekelsz, viszont a 2022-es Divine Damnation-on debütáltál először és akkor talán innen kanyarodjunk az aktuálisabb történésekre. Még mielőtt rátérünk azért hagy kérdezzem meg, hogy Te hogy viszonyulsz a Monastery régebbi dolgaihoz? Mi a véleményed az említett régebbi anyagokról? Van a kedvenc lemezed, dalod?
Faterom megmutogatta már sok évvel ezelőtt ezeket a régi albumokat, ebből talán a Far from Christ az, amelyik talán megfogott. Egyébként a 2001 től működő Monastery is tetszett, kicsit más volt műfajilag, de nekem bejött. Leginkább a tisztelet szóval tudnám jellemezni a csapat régi dolgaihoz való viszonyomat!

 

Akkor a Divine Damnation kapcsán: Milyenek voltak az első stúdiós tapasztalataid? Milyen volt a lemez fogadtatása és neked mi a véleményed így róla utólag?
Smicinél rögzítettük a Divine albumot, emlékszem nagyon izgultam, hisz előtte 9-10 koncert, és jónéhány próba volt csak. Smici nagyon sokat segített, nyugtatott, nyílván Ő egy nagyon rutinos arc, és az is fontos volt hogy apámmal is szinte baráti viszonyt ápolt! Ehhez képest nem sikerült rosszul a dolog, nyílván ma már sok mindent máshogy csinálnék!

 

 

Most szeptemberben jelent meg a legfrissebb anyagotok, a From Blood, ami úgy gondolom, hogy egy érettebb és koncepciózusabb anyag lett. Érezni, hogy egy jól összeszokott csapat alkotta meg. Neked mi a véleményed róla és mik az eddigi fogadtatások?
Igen, a spanyol Art Gates Records jelentette meg az albumot, a hazai terjesztésben pedig a Hammerworld is besegít. Rengeteget koncertezünk, próbálunk, és ez valóban hallatszik!A fogadtatás nagyon jó eddig, kint is és idehaza is.
A From Blood-ot zeneileg inkább az egyszerűbb és riffközpontú megoldások jellemezik, mintsem a túltechnikázás és agyoncsavart verzék. Nekem bevallom sokkal jobban átjönnek ezek a – jó értelemben primitívebb, de súlyosabb témák.

 

Megtartottátok az old school jegyeket, de mégis megvan benne egyfajta modern íz. Plusz a hangzást is jobban odaver, mint bármikor eddig. Mi a véleményed?
Szerintem most nagy divat mindent megfejteni, agyon bonyolítani, és ez szerintem már csúcsra van járatva. Már nem nagyon lehet gyorsabban, és úgymond technikásabban játszani, mint ahogy a nagy , vagy akár kevésbé ismert külföldi bandák nyomják! Mi a lényegét szerettük volna megfogni ennek a műfajnak, és a címmel is erre utalunk! A hangzás Töfi munkáját dicséri, abszolút elégedettek vagyunk vele!

 

Továbbá kihallani a dalokból egyfajta komorságot és sötétséget, néha már-már black metal témák is előkerülnek. Honnan kúsztak bele a dalokba ezek a borús atmoszférájú verzék?
Egyszerűen jónéhány black metal banda jött elő, és nagyon megkedveltünk párat. Akaratlanul is hatással van most ez ránk. A komorság, borús hangulat magától jött, lehet hogy ez a nyomorult jövőkép is segít ebben!

 

Kicsit mesélj nekünk a szövegvilágról! Ki írja nálatok a szövegeket és van mögötte egy átfogó koncepció vagy tagoltabb az összkép ilyen téren?
A szövegek többségét én írtam, de néhány dalszöveget Diószegi Dixi Lajos, régi barátunk írt a lemezre.Nincs igazán koncepció, de a témája szinte végig azonos, az emberi elme, a mentális problémák, és a szenvedés.

 

 

A borító úgy gondolom elég jól sikerült. Egyszerű, letisztult és mégis hatásos. Jó a színvilága is. Ki alkotta meg? Neked, hogy tetszik?
A borítót Waldmann Bogi készítette, aki már jópár grafikát készített nekünk, pólómintát stb…Szerintem harmonizál a zene és a szövegvilág hangulatával! Személy szerint nekem nagyon tetszik!

 

Zeneszerzés terén hogy folytak a lemez munkálatai? Van egy bevált recept már vagy változatosabb ennél a folyamat?
A gitárosok előjönnek a témákkal, de egységes dallá már együtt kovácsoljuk a próbákon. Igazából már régóta így működik a dalírás, ez bevált módszer.

 

A lemez ezúttal a külföldi Art Gates Recrords kiadásában látott napvilágot. Hogyan jött létre köztetek a kooperáció és mennyire vagytok megelégedve a kiadó munkájával?
Igazából több kiadónak küldtünk demót, és kb a 40 százalékától kaptunk választ, és ajánlatot. Valahogy ez tetszett meg nekünk igazán, főleg azért, mert szerették volna a zenekart maguknál tudni. Nem beszélve arról, hogy egy nagyon komoly külföldi koncertszervező ügynökséggel is le tudtunk szerződni a segítségükkel.

 

A lemez ezúttal (mint az előző anyag is) a HammerWorld mellékleteként is hozzáférhető. Jó a kapcsolat továbbra is a HW stábbal ezek szerint. Megvagytok elégedve evvel a promóciós lehetőséggel?
Szerintem ez most itthon egy jó platform, és Cselőék sokat segítenek.

 

A lemezbemutató turné néven futó körutatok Szeptember 22.-én indult útjára Csehországban és gyakorlatilag év végéig folyamatosan vannak lekötött hazai és külföldi dátumaitok. Elég sokat koncertező banda vagytok… Szerettek úton lenni, turnézni?
Nagyon szeretünk menni, és nagyon élvezzük a koncertezést itthon is, és külföldön is. Igen tele vagyunk bulikkal, sőt most néhány koncertet átkötöttünk a jövő év elejére, mert December 01-től egy nyugat-európai 16 állomásos körre indulunk, csatlakozunk a Belphegor/Arkona/Atrocity turnéhoz!

 

Mi volt eddig a legfurcsább élményed a színpadon? Top negatív és pozitív élmény?
Olyan kifejezetten furcsa és rossz élmény nem volt, talán a legnagyobb gáz az, amikor úgy tolom végig a bulit, hogy nem hallom vagy magam, vagy a többieket a színpadon. A legnagyobb élmény egyértelműen az volt hogy az Iam Morbid budapesti állomásán Pete Sandoval a bulit a színpad mellől nézte végig, és utána gratulált!

 

Rajtad úgy vettem észre, hogy eléggé megtaláltad a helyed a világot jelentő deszkákon. Legutóbb az I Am Morbid előtt láttalak titeket és azt tapasztaltam, hogy nagyon egyben van a csapat és te is nagyon otthonosan látod el a frontemberi szerepet. Te hogy éled ezt meg? Nehéz volt belerázódni?
Nem volt nehéz. Kicsit kikapcsolok egy ilyen koncerten, és elengedem magam. Az összhang pedig nagyon megvan most a csapatban, és ez a koncerteken is meghálálja magát!

 

 

 

Apropó I Am Morbid… Előtte ha jól tudom volt néhány dátum, ahol ti is játszottatok még David Vincent-ék elött. Kérlek mesélj erről: hogyan jött a lehetőség és milyen sztorik vannak erről a pár estéről?
Mint ahogy előbb említettem, a kiadó és a booking által jött ez a lehetőség. Lengyel bulik voltak, és a budapesti koncert. Rettenetesen nagy élmény volt mindenkinek! Lehetőségünk volt Nergál mesterrel (Behemoth) is néhány szót váltani, és egyik koncerten Csihar Attila is ott volt, aki szintén megtisztelt bennünk a backstage-ben. Faterom kb 30 éve egy bécsi Morbid Angel koncerten a személyi igazolványát aláíratta Sandovallal, most pedig a legnagyobb szerénységgel barátkozott velünk. Iszonyat nagy élmény volt minden pillanata, és a közönség is jól fogadott bennünk!

 

Az októberi düreres koncertre készültök valami extrával? Gondolok itt még nem játszott dalokra, feldolgozásokra, esetlegesen plusz merch termékre, stb…
Szinte az egész album dalait eljátszuk, és feldolgozást tekintve is lesz meglepetés. a merch pedig szinte teljesen megújult, az album is, és új pólók is elérhetőek lesznek!

 

Roland! Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad az interjút! Nagyon sok sikert Neked és a zenekarnak a továbbiakban. Én a magam részéről még annyit tennék hozzá, hogy Október 13.-án találkozunk a Dürerben és remélem tudunk egy jó sörrel koccintani! Mit üzennél még a Metal.hu olvasóinak, mik lennének a zárógondolataid?
Nagyon köszi a lehetőséget, és koccintunk! Mindenkit várunk a koncertre, a Monastery egy igazi koncertbanda, aki eljön remélhetőleg jól fog szórakozni!