Január 20-án zsinórban négy nagyon kellemes és felüdítő koncertet lehetett szerencsénk a Dürer kert termében végighallgatni. Az estét a Komodo nyitotta – elsőre az ember azt gondolta volna, hogy a kezdetek kezdetén még eléggé foghíjasan állnak itt a népek, de aztán kiderült, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Elsöprő arányban ácsorogtak a zenekar pólóit hordó rajongók, akik szorgalmasan tettek és a dolgukat: az első hangok felcsendülése után nagy mozgás támadt, és megállás nélkül ment a buli az egész fellépés alatt.
Gyors átszerelés következett, és színpadra lépett a Rivers Ablaze. Nagyon kíváncsi voltam erre a társaságra, ugyanis megalakulásuk óta nem volt szerencsém őket élőben látni… van pár zenekar, akikkel hosszú évek óta kerülgetjük egymást és a Rivers Ablaze is egy ezek közül. Ha szabad ilyet mondani: talán az ő fellépésük volt legkevésbé koncertbarát, különösen olyan hallgató számára, aki először látta őket élőben. Nehéz, súlyos zene – a szó legpozitívabb értelmében –, a legkevésbé sem ugrálós-bulizós-pörgős, és azt hiszem, hogy sokat kell hogy dolgozzak még azon, hogy hiánytalanul be tudjam fogadni. Teljesen lenyűgözött egyébként, amit csináltak, különös tekintettel Rieckmann Tadeusz dobosra – mivel gitározom, így a gitárosokra szoktam általában figyelni, és a füst miatt egy csomó esetben a dobosig el sem látok – most viszont hosszú percekre meg kellett hogy álljak bámulni azt, amit Tadeusz a dobokkal művelt.
Nem sokkal később színpadra lépett a Beneath the Void legénysége – ők elképesztően magas színvonalat képviselnek mind technikailag, mind zeneileg; szerintem nagyon jól is szóltak, már amennyire ezt legelőről meglehet állapítani. És a teltház bizony kitett magáért: ilyen pici koncerthelységben ekkora mozgást nagyon rég nem láttam. Nem ez az első koncertem, ahol ők léptek fel, és valahogy olyan érzésem támadt, hogy mostanra egy profi gépezetté állt össze az ötfős társaság. Természetesen ez a koncert sem mehetett le kisebb meglepetés nélkül: a Türböwitch-ből Harsányi Zsolt ugrott be egy szám erejéig Tibort helyettesítve – Tibi meg addig teljesen simán elvegyült a közönségben egy kis ugrabugrára. Nem túl sűrű az olyan helyzet, amikor valaki a saját zenekarának koncertjén egyben közönség is…
A Beneath the Void után egysörnyi szünet következett, majd jöhetett az album bemutatós Türböwitch. Gyors, rövid, pörgős, dalok és általában a szokásos komolyság: ha éppen nem Harsányi Zsolt ökörködte végig az egész koncertet, akkor Lédeczi Zsolt. Mindannyian ismerjük a régi mondást: kölcsönzenész, visszajár így hát Tibinek is jelenése volt a Türböwitch egyik száma alatt. Ez a rész picit akadozva indult, ugyanis a művész urat egy kicsit keresni kellett – többen már orvul arra gyanakodtak, hogy mindenféle sörök véglegesen elragadták közülünk a májsztrót, de semmi gond: Tibi meglett, felpattant a színpadra és már játszott is.
