Új sorozatunkban az extrém metal zenei underground első lemezei közül mutatjuk be 1988 és 1992 közötti időszakból azt a 15 albumot, amiket mi mérföldkőnek éreztünk a stílus kialakulásakor. A sorozat negyedik részében a SEMPITERNAL DEATHREIGN debütáló lemezét idéztük fel.

Annyira talán nem köztudott, de a holland death metal zenei mezőny a ’80-as évek végén, ’90-esek elején leginkább az északi országokéhoz volt fogható. Produktivitásban, ötletekben, kreativitásban semmivel sem maradtak el a svédek mögött. Azonban amíg az északi bandák többnyire olyan, később nagy nevűvé vált kiadókkal kerültek kapcsolatba, mint az Earache Records, a Century Media, vagy a Nuclear Blast, a hollandok közül ez csak keveseknek sikerült. Így néhány bandát leszámítva a valaha számos nevet felsorakoztató mezőny a szegényes, illetve előnytelen kiadási feltételek és terjesztési aktivitás következtében szinte teljesen feledésbe merült. Hasonló sorsra jutott az egyik legkorábbi death/doom előfutárnak számító Sempiternal Deathreign is.

A zenekarnak azonban az időzítés sem kedvezett, ugyanis egy olyan időszakban, amikor a zenei extrémitást és annak fokozását elsősorban a sebesség növelésével képzelték el, hiába fektették le egy új stílus alapjait a belassulásra építő első death/doom bandák; nagy feltűnést nem keltettek, így a legtöbben egy-két album kiadása után hamar eltűntek.

A The Spooky Gloom a death és doom metal ötvözésének egy igen kezdetleges, nyers formája, ami átmeneteket és harmóniát nélkülözve, éles váltásokkal kombinálja a két irányzatot. A doom sajátosságok atmoszférikusabb hatású, elnyújtott, dallamos lassulások formájában jelennek meg, amik monotonitásban hozzák ugyan a stílus jellegzetességeit, súlyosság terén azonban nem. Ezeket rendszerint erősen thrash hatású, rendkívül agresszív kalapálás váltja egy feltűnően primitív tónussal. A kontrasztot az intenzív death metal hangzás és az állatias vokál csak jobban elmélyítik, azonban ez pont a nem megszokott jellege miatt sikeredett előnyösen. A ’90-es évek közepétől, amikor a death metal kinőtte a korlátait, és egyfajta új iránykeresés jellemezte a nemzetközi mezőnyt, a megújulás egyik opciójaként előtérbe keltült a death/doom egy romantikusabb, harmóniára törekvő irányzata, amiben hasonlóan vad és brutális megszólalás már elképzelhetetlen volt. A Sempiternal Deathreign debütálása nyomán a death/doom esszenciális alapjaként a death metal archaikus, akkoriban még csak kialakulóban lévő formája inkább meghatározható, mint a később köztudatban rögzült románc koncepciójú, esztétikusabb irányvonala.

Korábban megjelent részek:
INCUBUS: Serpent Temptation (1988) – Az extrém underground ébredése 15/1
SARCÓFAGO: Rotting (1989) – Az extrém underground ébredése 15/2
MORGOTH: Resurrection Absurd / The Eternal Fall – Az extrém underground ébredése 15/3