Az olasz Ferum 2018-ban debütált egy EP-vel, ami Vergence címmel jelent meg a főként death metal és grindcore kiadványairól ismert Everlasting Spew kiadásában. A death/doom banda gitárosának/női vokalistájának, Samanthának Észtországba költözésével, és egy észt dobos, Are Kangus csatlakozásával azóta nemzetközi projektnek is elkönyvelhető zenekar rég várt teljes albuma jelent meg idén augusztusban. Samantha korábban olyan (többnyire rövid életű, de színvonalas) formációkban gitározott, mint a svéd vonalú death metalt játszó Undead Creep, és a teljesen női felállású blackened sludge/doom Saturnine.

Az Asunder/Erode abszolút megérte a várakozást, ugyanis a zenekar minőségi anyaggal örvendeztette meg a zenei extrémitás kedvelőit. A Vergence EP témái inkább a svéd vonalú death metal stílusjegyeit tükrözték, de összességében az annak idején kisebb visszhangú ’90-es évekbeli holland mezőny néhény bandájára hasonlított leginkább (pl Acrostichon vagy Sempiternal Deathreign), és egyfajta nyers tálalású death/doom lemeznek számított, intenzívebb death metal sajátosságokkal. Ehhez képest az Asunder/Erode-al a stílus egy eléggé nívós, kiforrott kiadványa született meg, ahol már kisebb szerep jut a korábban tapasztalt gyors tempó váltásoknak. A death/doom szélesebb közönségét vonzó jellemzőit, a dallamosabb témákat és romantikus koncepciót teljesen nélkülöző album a stílus kevésbé közkedvelt irányzatát követi. Ez a megközelítés a stílus kevésbé ismert eredetét idézi, ami a ’90es években alig kapott némi hangsúlyt az akkor jellemző általános tendencia miatt, ami az extrémitást az intenzitással és a sebességgel preferálta kifejezni. Súlyos, vontatott témák, egyszerű, de fogós riffek, és lehúzó erejű rothadás a legfőbb jellemzők, zenei hatásként leginkább a death/doom klasszikus Cianice említhető meg (a szemfülesebb hallgatók erre közvetlen referenciát is felfedezhetnek). Samantha bársonyosnak közel sem nevezhető mély hörgése asszisztál mindehhez az irányzathoz leginkább passzoló, morbid és sötét szöveg világgal.

Ez a vészjósló, demoralizáló összkép egyszerre hat nosztalgikusan és üdítően a death/doom általánosabb, romantizált vonalával összevetve, és rendkívül hatásosan mutatja be a vontatott, de biztos menetelés procedúráját az elkerülhetetlen vég borzalmai felé.

Írta: Oroszi István