Kövecses Evelint megkértük hogy a Nest Of Plagues szombati lemezbemutatója előtt meséljen picit a női zenész példaképeiről, azokról akik valamilyen hatással voltak rá az elmúlt években.

„Kifejezetten példaképeim nem igazán vannak, de van pár női előadó, akikre felnézek a munkásságuk miatt.” – mondta amikor feltettük neki a kérdést.

Courtney LaPlante
Ha csak egy valakit választhatnék, az biztosan Courtney lenne. Brutálisan tehetségesnek tartom, azon kevés nők egyike, aki téééényleg tud screamelni, és úgy vált a technikák között, mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne. Mindemellett a tiszta énekhangja is iszonyat képzett és hálistennek nem egy szokásos női nyávogás, amiért külön pluszpont jár tőlem. Először a Spiritbox nem is jött be annyira, de Courtney one take live vocal videóira felfigyeltem és azóta a zenekart is hallgatom. Ja és kifejezetten tetszik, hogy nem azzal akarja eladni magát, hogy nő – neki erre az égvilágon semmi szüksége nincs is és ez nagyon szimpi.

Alissa White-Gluz
Ha női frontembert kéne mondanom, akkor egyből Alissa jut az eszembe, akkora karaktere van. Még a The Agonist-ból ismertem meg anno, ami sokkal királyabb volt szerintem, mint most az Arch Enemy, de érthető a váltás. Ha leszámítjuk a veganizmus túltolt hirdetését, nekem bejön, ahogy felépítette az imidzsét mint metal screamer, nagy tudatosság érződik emögött. Ha valamit szívesen átvennék tőle, az a színpadi jelenléte és az önbizalom, ami sugárzik belőle.

Ariel Bloomer
Egész korán felfigyeltem az Icon For Hire munkásságára, de régebben még nem tetszett, besoroltam a generic poprock csajzenekarok közé, mint a Paramore, a Fit For Rivals meg a többi hasonló. Mostanában jött velem szembe egy Insta poszt, amiben Ariel énekelt és rácsodálkoztam, hogy milyen jó hangja van. Kicsit nézegettem, hogy mit csinálnak mostanában és újraértelmeztem az albumaikat, amiket már régen is ismertem. A leginkább az jön be emellett, hogy Ariel egy tök negatív életszakaszból hozta ki magát és vált a jelenlegi vidám energiabombává, és másoknak is próbál segíteni abban, hogy hogyan fordítsák a fájdalmukat művészetté. Egy könyvet is írt erről, amit majd szeretnék elolvasni, meg blogol is a témában, inspiráló. Meg hát a hajszíne se rossz.

Lena Scissorhands
Az Infected Rain-t akkor ismertem meg, amikor először jöttek Magyarországra játszani; Szegeden léptek fel a Várkertben kb. 50 ember előtt. Még alig ismerték őket Európában, de mégis érződött a produkción, hogy egy nemzetközi bandát látunk. Lena azért inspiráló számomra, mert mondhatni rosszabb helyről jön mint ahol én vagyok, mégis sikerült egy nemzetközi karriert befutnia – idén már az első USA turnéjuk is megvolt és Vegasban él, ami tök hihetetlennek tűnik, de általa mégis úgy érzem, hogy ha elég melót rakok bele, akkor nekem is sikerülhet. Mínuszpont a modellkedés, ezzel egyáltalán nem tudok azonosulni és nem is igazán jön be. Szeretnék abban hitben élni, hogy enélkül is elérhető mindez. 😊

Nita Strauss
Műfajilag nem igazán passzol a stílusomba Nita, de lenyűgözőnek tartom azt a karriert, amit befutott. Az az igazi rock n roll, hogy lelépsz a gimi első évében, hogy turnézz a zenekaroddal és meg sem állsz Alice Cooper-ig. 😀 Először a Fezenen láttam élőben, ahol olyan lazasággal nyomott le brutál nehéz szólókat, hogy csak lestem.

Lady Gaga
Nem maradhat le a listáról Lady Gaga sem, akit az egyik legtehetségesebb dalszerzőnek / előadóművésznek tartok. Mindig egy interjúrészlet jut róla az eszembe, amiben arról mesélt, hogy mikor szakított a pasijával, a csávó a képébe röhögött, hogy soha az életben nem lesz belőle híres énekesnő, erre pedig ő annyit válaszolt, hogy el fog jönni a nap, amikor a csapból is ő fog folyni és képtelen lesz nem őt hallani mindenhol. Aztán így is lett.