„Nekem 5 darab példa ehhez szerintem kevés lesz. Nagyon sok előadó munkássága inspirált, mindegyik más-más okból kifolyólag, de azért megpróbálom az 5 legfontosabbra leszűkíteni és írni róluk pár sort.” – mondta Ivanics Dani, a Nest of Plagues frontembere, miután megkértük, hogy válaszon ki 5 zenekart, akik nagyban befolyásolták a zenei világát és alkotói munkásságát. Különösen érdekes lehet ez az április 29-én megjelenő To Kill A God című új NEST OF PLAGUES lemez kapcsán, amin ezeknek a zenekaroknak a hatása biztos hogy hallható lesz!
1. Lorna Shore
Kezdjük is valami olyannal, ami mostanában a legnagyobb kedvenc. Nem véletlenül a deathcore még mindig a kedvenc metal stílusom. Az egész Lorna Shore diszkográfiát imádom bömböltetni, miközben minden breakdown-ra 90 fokban mosholok, de számomra Will Ramos csatlakozása óta kiemelkedő a zenekar. Amit ő most tol ebben a zenében, az jelenleg az extrém éneklés csúcsa. A one-take vocal felvételei és videói nagyon tanulságosak, gyakran elemezgetem, hogy miket tudnék még megtanulni belőlük és használni őket a saját zenémben. Nem mellesleg ezektől a klasszikus orchestrai aláfestésekkel ezek az ultra hörgéses refrének olyanok, hogy kábé énekelni lehet őket.
2. Kublai Khan TX
Szintén egy olyan zenekar, akiket mostanában újra felfedeztem, és nagyon megfogott ismét. Brutálisan őszinte és tapintható a düh dalaikban. Matt Honeycutt szövegei nagyon durván tükrözik a valóságot, és kőkemény hitelességgel fogalmaz mindenről. Részben talán ez az, ami a legjobban inspirál a dalaiban, de természetesen azért a zenéről magáról sem szabad megfeledkezni. Az igaz, hogy riffekre nem egy nagy megfejtés, de olyan súlyos grúvokat találnak ki patika dobolással, és olyan hangzásuk van, hogy legszívesebben az összes szomszédot helyből nekifutással leüvölteném, hogy FUCK YOU!
3. Slaughter to Prevail
Ha már arról beszélünk, kik a legsúlyosabbak a deathcore-ban vagy akár a metalban, biztos, hogy sokaknál ott szerepel a Slaughter to Prevail. Talán nem lesz meglepő sokaknak, ha azt mondom, hogy Alex Terrible mély hörgései egyenesen a pokol legalsó bugyraiból jönnek. Imádom a zene súlyosságát és grúvolását, nem beszélve az énektémákról. Anno megvettem a tutorial videóit, hogy hogyan hozza elő ezeket a mélyeket, magasakat és ezek ugrásszerűen javultak nekem is. Olyan gyakorlatok vannak benne, amiket a mai napig hasznosítok, sőt így oktatom őket én is.
4. The Browning
Érdekes módon akkor ismertem meg őket, amikor egy európai turné keretein belül jöttek volna ide Magyarországra, de kirabolták a buszukat és az összes cuccukat ellopták. Ennek a hírnek a következtében ismertem meg őket, mondom belehallgatok, milyen koncert lett volna itt. A Dragon című számukat hallottam először és nem hittem el, hogy ilyen zene főleg deathcore-on belül létezik. Persze ezek a trance meg hardstyle szinti témák nagyon elüthetnek a stílustól, de közben meg mégse. Nekem mindig az az érzésem van, mintha a jövő extrém súlyos zenéjét hallgatnám. Jonny McBee még a MySpace korszakában kezdte írni ezeket a dalokat és töltötte fel őket, nagyon csodálom, hogy ilyen dolgot egyedül kitalált és ekkora zenekarrá tudta építeni. Mikor legutóbb bekerültünk az egyik Podcastjébe, ahol az Unimprint dalunkat hallgatta és szétdicsérte, az azért elég durván örömmel töltött el.
5. Machine Head
Abszolút a legmeghatározóbb banda az egész zenei karrieremben még a mai napig. A legújabb Catharsis című teljes albumukon azért volt pár dal, ami rettentő szar, de a mai napig magával ragadnak a húzós riffek és a változatos énektémák. Mind kiállásban, mind dalírásban, hörgésben és énekben is nagy hatással voltak a zenei ízlésemre. 2012-ben a Fezenen láttam őket, ami egyébként az első fesztivál is volt, ahova több napra mentem. Amit koncerten műveltek és amilyen hangzással, olyan energia jött le számomra, amitől azonnal leesett az állam. Ezekre a szédületes grúvokra, gigantikus epik refrénekre, fülbemászó riffekre és állat szólókra mind csak ámulattal tudtam lesni. Utána hónapokig a diszkográfiájukat hallgattam, megtanultam tőlük minden dalt basszuson, amiről találtam tabot vagy füllel le tudtam szedni valamennyire. A szólóikat is külön tanulmányoztam. Nagyon amerikai zene, az tény, és Robb Flynn közösségi médiás megnyilvánulásai is megosztóak, de ettől én inkább elhatárolódtam és később is csak arra koncentráltam, amiket írt a zenekarban évtizedeken át. Mint frontember, szövegíró, énekes és gitáros, nekem nagyon meggyőző, beleértve a többi tagot is, akik több időre ki tudtak tartani mellette: Dave McClain, Phil Demmel, Jared MacEachern. Nagyon sokáig tudnám elemezni a gitár témákat, dalokat, énekeket, a kiállásuk és hogy mi miben inspirálhatott engem, de szerintem a lényeg, hogy egyértelműen őket mondanám a legmeghatározóbb zenekarnak számomra.
