Craniotomy – Ripped Out by Violence
Amputated Vein Records 2022
Brutal Death Metal
10/9
Na végre, már éppen ideje volt felébredniük északi szomszédainknak is. A szlovákiai Craniotomy munkásságát már a pályájuk kezdete óta követem és ők is azon bandák táborát erősítik, akikben tökéletesen megbízom és egyik sorlemezük sem okozott eddig csalódást. Egyszer-kétszer élőben is sikerült őket elcsípnem és intenzív fellépéseik csak megerősítettek abban, hogy bizony kegyetlen jó érzékük van a Slamming Brutal Death Metal-hoz.
Ha a Slam-Death bandákat veszem, akkor mindig jobban preferáltam azokat a csapatokat, akik a hagyományosabb értelemben vett Brutal Death Metal-hoz húznak inkább, mint a modernebb, Deathcore-osabb ághoz. A Craniotomy zenéjében nagyon jól ötvöződnek a klasszikusabb Brutal Death-es blastbeat aprítások és a földbe döngölő, szaggatós Slam súlytások, amik a Suffocation létezése óta oly kedves a fülünknek. Minden egyes Slam-Death lemeznél törvényszerűen felidéződnek az Effigy of the Forgotten-en hallható breakdown felezések, negyedelések. Ez egy olyan bevált recept, amire képtelenség ráunni, persze csak, ha jó minőségben van tálalva… Néha elgondolkodom azon, hogy a 30 éve feltalált dolgokat és ezerszer hallott verzéket miért is jó újra és újra viszont hallgatni, ugyanis az újdonság varázsa régen elmúlt, maximum csak hű másolatokat pörgetünk minden alkalommal. A titok kulcsa bizonyára az, hogy amiért egyszer nagyon rajongtunk, azokat szeretjük újra felidézni és mivel mégsem teljesen ugyanabban a köntösben születnek meg, minden alkalommal rejtenek magukban valami frisset, ami felkelti az érdeklődést, legyen az akár csupán egy pofás logo, bandanév vagy egy jól sikerült borító látványa. Persze a nagy számok törvény itt is ugyanúgy él: jelen vannak szép számmal a felejthető és tucat csapatok, a középszerűek és a csekély számú felső ligások. A Craniotomy-t valahova a középső polcrészek felső szakaszára helyezném.
A Ripped Out by Violence a hatodik teljes sorlemeze a csapatnak és azért is örvendeztem a kritikám elején olyan kitörően, mert közel 7 év(!) kihagyás után tértek vissza hanganyaggal. Ennyi idő sosem telt el náluk még két lemez között. Ennek is biztos megvan a maga oka, de ami a lényeg, hogy ismét sikerült a boncasztalra fektetniük néhány friss tetemet. Már az első tracket pörgetve is hallhatóan ezen hosszú idő alatt sem rozsdásodtak be a tagok, akiknek – ezúton megjegyzem -, hogy kitartása mindenképp tiszteletet érdemel, hiszen egy olyan csapatról beszélünk, akik gyakorlatilag az eredeti felállásban tolják a mai napig! Nem sűrűn találni ilyen zenekart, akik már több, mint 20 éve vannak jelen a színtéren. Voltak persze kisebb viharok a bandában, Rastislav Váry hörgős néhányszor szüneteltette ténykedését, de ezek csak rövid és átmeneti időszakra szóltak.
https://www.youtube.com/watch?v=IMbG7ynCatw
Hangzás tekintetében nagyon jól és egységes tisztasággal szól minden hangszer. Legutóbbi 2015-ös Overgorged Flesh Flies Dying Slowly-t visszahallgatva kicsit vékonyabb volt a sound, itt viszont rá sikerült pakolni még egy tonna dögöt, ami pont kellett. Roman Halmo gitáros ízes játékát mindig élményszámba megy hallgatni, kellően súlyosan dörrenek meg most is a riffjei, legyen az egy káoszba fulladó reszelés vagy lassú szaggatás, de nem riad vissza egy-két dallamvezéreltebb témától sem (persze csak a műfaj keretein belüli értelmezésben). Lukas Siska dobolása precíz, pontos, szinte már gépies hatása van. Élmény hallgatni, ahogy eszeveszetten püföli a bőröket. Rastislav Váry pedig mélyen gurgulázik, nem színesíti túl a vokált a műfajban gyakran alkalmazott screameléssel vagy pigeléssel, csakis a mély és gyomorból előtörő okádás prezentálja. Ezt szeretjük, na. Nincsenek nagyon túlagyalva vagy technikázva a dalok, de hát nem is a vírtuózkodásé itt a főszerep, sokkal inkább a húzós ritmusosság ütőerején van a hangsúly. A játékidő a szokásos fél óra, ami pont egészséges is egy ilyen kaliberű mészárlásból.
A borítón látható csókos szájú, csinos hölgy pedig sajnálatos módon nem tud visszakacsintani ránk, bármennyire is akarjuk, hiszen a fejének felső hányadát egy körfűrész lapja foglalja el. Máskor ne a kihűlt húslevessel és langyos sörrel várd haza az uradat kedves…hehe.
Mindent összefoglalva, nagyon ajánlom ezt a friss alkotást a műfaj kedvelőinek! A legutóbbi Devourment (várjuk nagyon az új lemezt!) megint rengeteget pörgött mostanában és ha nem is szárnyalja túl annak zsenialitását, de erősen nyomában van. Az év eddigi egyik legjobb Brutal Death anyaga, de hol van még karácsony…
Cannibal
