WOUND – Serpent Crown
Ván Records Németország 2021
Death/black metal
10/7
Tízéves múlttal rendelkezik a Wiesbadenben alakult Wound. A kvintett eddig három nagylemezt és néhány kisebb kiadványt jelentetett meg. Annak idején mindkét albumot meghallgattam (Inhale The Void – 2013, Engrained – 2017), de hazudnék, ha azt állítanám, hogy sok mindenre emlékszem belőlük, azonban rémlik, hogy a németek nem bonyolították túl a death metalt. Miután néhányszor végighallgattam a Serpent Crown című tavaly decemberben megjelent harmadik albumot, leszűrtem, hogy már nem színtiszta death metalról szól a játék.
Már a Silent Indictrination című nyitódal világossá teszi, hogy a csapat – akár tudatosan, akár öntudatlanul, mintegy „ösztönösen” – szűknek érezhette a megszokott death metalos kereteket, ugyanis Last és Florian gitárosok rendre előállnak black metal jellegű gitártémákkal, riffekkel, dallamokkal. Ezeket jól kombinálják a death metalosabb témákkal, vagyis az eredmény nem erőltetett, mesterkélt. A dallamos gitárrészek között sok az ismerős téma, eredetiséggel eleve nem vádolható a Wound, de az elcsépeltebb megoldások között hallunk erősebb témákat is, a black metalosak egy része egészen lendületes és hangulatos. Ugyanakkor tény, hogy nem a Wound helyezi új alapokra a metal extrémebb területeit.
A Towers jó példa a kompozíciók azon csoportját tekintve, amelyekben a death és a black metal szinte tökéletes egységben jelenik meg. A gitárjátékban teljesen összeforrnak e műfajok ismérvei, és a két említett gitáros még dallamokra is ragadtatja magát. Az ezt követő Antagonism sokkal közelebb áll a svéd típusú death metalhoz, s némi crust-hatástól sem mentes a szám.
Schettler énekes marad a hörgésnél, itt nincs újdonság, szokatlan elem, ahogyan a kellően nyers és durva, egyszersmind arányos produkció is illik a zenéhez és a csapathoz. Korrekt album a Serpent Crown. Csodákat nem kell tőle várni, de ezt sok zenekar – és hallgató – nem is igényli.
M. P.
