Necrophagous – In Chaos Ascend (2022)
Transcending Obscurity Records
10/8

A Svédországból származó Necrophagous egy 2019-ban alakult friss formáció, melynek tagjai a már sokak számára ismerős Entrails-ből szakadtak ki és jöttek össze, hogy ezúton is tiszteletüket tegyék a halál fém oltára előtt. Az Entrails-el ellentétben azonban nem egy újabb tipikus svéd hagyományőrző csapatot tisztelhetünk, akik az Entombed/Dismember/Unleashed trió által lefektetett alapokra támaszkodnak, pont, hogy ellenkezőleg: A trió felállású brigád ezúttal teljesen más vizekre evezett, egészen konkrétan az amerikai vonal zászlaját lengetik jó magasra, olyan bandák előtt hódolva, mint a Morbid Angel, Malevolent Creation, Suffocation, Dying Fetus vagy a Cannibal Corpse.

Ha kissé sarkosan akarom megfogalmazni, akkor egy mai death metal zenekar kétféleképpen gondolkodhat zeneszerzés terén: vagy a már meglévő alapokra építkezve valami új és eredeti ötletekkel próbál operálni, evvel is valami sajátost és egyedit alkotni (ami valljuk be, igen nagy kihívás a mai mezőnyben) vagy pedig egészen nyugodtan hátradőlve, mindenféle magasztos cél nélkül, csakis a korai hatásoknak és gyermekkoruk legszebb dalainak hagyományait ápolni, úgy ahogyan azt a nagyoktól ellesték. Utóbbi kategóriát erősíti a Necrophagous, akik a fent említett amerikai zenekarok hatására ragadtak hangszert.

A debütlemezt egy rövid és sejtelmes, kántálós intro nyitja, majd ezután a húrok közé csapva azonnal gyors és feszes tempók veszik kezdetét az Order of the Lion-al, amiről nekem rögtön a Dying Fetus/Malevolent Creation stílusjegyeinek vegyítéke ugrott be. Már első hallásra fülbeötlő, hogy egész jól kiemelték a death metal bandáknál sokszor rejtve maradó basszusgitárt, aminek reszeléséért Joakim Svensson a felelős. A ritmusszekció másik tagja Martin Michaelsson dobos pedig eszeveszett tempókban adagolja a blastokat, a lába szinte le sem ugrik az egész lemez alatt a duplázóról, le a kalappal a teljesítménye előtt.

A második tétel, az At Dawn the Immolate egy az egyben Morbid Angel worship, kapásból három olyan témára is felfigyeltem, amit egy az egyben átemeltek a floridai legendától. Nem vádolom őket totális plágiummal, de közel vannak hozzá, maradjunk annyiban. Totálisan a Domination és Covenant világát idézik Tommy Carlsson énekes/gitáros (ő egy rövid ideig a Visceral Bleeding-ben is keltette a zajt) riffjei és még az énekstílusa is erősen hajaz a David Vincent féle középmély tartományos hörgésre.
A címadó tétel, az In Chaos Ascend pedig egy az egyben Cannibal Corpse utánérzés, ahogy belevágnak azokba a tipikus, lassan földbe döngölő riffekbe, simán elférhettek volna akár egy Bloodthirst-ön is. A hangzásról még annyit, hogy nekem kicsit vékony lett egy ilyen kaliberű anyaghoz, még egy kis mély elfért volna, hogy nagyobb legyen benne a dög (főleg a doboknál), de ez nem különösebben zavaró, így is átadja azt, amit egy ilyen anyagnak át kell.

Most nem elemzem tovább dalról-dalra az anyagot, minden tétel egymás után szaggatja szét a hallójáratokat, nem hagytak szinte egy perc szusszanásnyi időt sem, még egy rövid instrumentális átvezető tételt sem tűztek be. Szinte tűpontosan 45 perc tömény Death Metal-t hallhatunk, ha az introt nem számítjuk.

Összességében nézve az egész lemezt a Morbid Angel és Malevolent Creation dominancia rajzolódik ki mindenhol leginkább, ha lett volna bennük még némi humorérzék, lehettek volna Malevolent Angel vagy akár Morbid Craetion. Ennél a pontnál már kit zavarna ez? Haha.

Száz szónak is egy a vége: aki barátságot ápol a fent említett csapatok valamelyikével és éppen nem vágyik másra egy jó amerikai death metal rifftengerhez Svéd mániákusok által előadva, azoknak bátran ajánlom! Nem váltották meg a világot, de nem is ez volt a cél! Jeles és tisztes iparos munka. Kíváncsi vagyok lesz-e folytatás…

Cannibal