“A lemez címe, ‘And the Dead Tree Gives No Shelter’, T. S. Eliot epikus költeményéből, a The Waste Landből származik. Ezen a lemezen a holt fa metaforaként szolgál azokra az életmódokra, amelyek megfosztják a világot a jelentéstől, és nem kínálnak valós lehetőséget az élet nehézségeinek navigálására. Olyan időket élünk, amikor egyre nehezebb elképzelni egy fényes jövőt. Ez sokunkban mély kétségbeesést hagy, amely könnyen cinizmust és apátiát szül. Ebben az állapotban könnyű elzárkózni a világtól, és feladni minden kísérletet a körülöttünk lévő világgal való értelmes interakcióra. Egy romboló ciklus következik, mivel ez megfoszt minket attól, hogy védelmet nyújtsunk a dolgok állapotával kapcsolatos kezdeti kétségbeesésünktől. De ezek a dalok arra is törekednek, hogy valami értelmeset és reményteljeset festenek. Egy idealizálás, amely nem naivitásból, hanem realizmusból ered, mert szükségünk van ideálokra, hogy elegendő erőt gyűjtsünk ahhoz, hogy hátrahagyhassuk életünk védtelen holt fáit.” (Jakob Hemström)

Tiszta, csillogó gitárhangok sugárzanak a sűrű visszhangok és finom késések között, miközben az egyes vonalak gyakran finom ellenpontként kapcsolódnak össze. Ahogy ezek a rétegek felhalmozódnak, fokozatosan intenzívebbé válnak, olyan pillanatokhoz építve, ahol a torzítás és a hangerő a korábban törékeny atmoszférát hatalmas és katartikus dologgá alakítja. Ritmusilag Oh Hiroshima a finom impulzusok felé hajlik. A dobok folyamatosan változó pulzust állítanak fel visszafogott mintákon keresztül, amelyek a folyamatot hangsúlyozzák a hatás helyett. A cintányérmosások és állandó tom ritmusok megerősítik a gitárok fokozatos dagályát, irányítva a hallgatót a kibontakozó elrendezésen keresztül. Amikor a zene eléri emocionális csúcsait, a ritmus intenzívebbé válik, de gondosan integrálva van a nagyobb atmoszférába.

“Ezen a lemezen különböző módokon szerettem volna kihívás elé állítani magam dalszerzőként. Sok különböző hangszert használtunk a dalok megszerkesztésénél, sok olyat, amelyet még nem használtunk korábban. Azt akartuk, hogy a korábbi két lemezünk vonalán folytassuk, amelyek mindannyian nyomást gyakoroltak poszt-rock gyökereinkre, hogy különféle elemeket hozzunk a dalokba. A lemez konkrét hatása különböző típusú progresszív rock és hasonló műfajokból származik. Merészebbé akartunk válni a különböző dalrészek és zenei elemek keverésével, és azt szeretnénk, hogy együtt működjenek. A fülünknek ez magával ragadóan egyszerű lett, de még mindig nagyon atmoszferikus.” (Jakob Hemström)

A basszus szerepe is kulcsfontosságú a zenekar kiterjedt hangzás-borítók rögzítésében. Gyakran visszafogott, de mélyen rezonáló, meleget, groove-ot és stabilitást biztosít a csillogó gitárrétegek alatt. Csendesebb részekben a basszus gyakran viseli a kompozíció érzelmi súlyát, lassú, melankolikus vonalakat követve, amelyek finoman formálják a darab harmóniai irányát. A vokálokat impresszionisztikus módon használják. Úgy sodródik a keverékben, mint egy másik hangszer; lágy, távoli és reflexív. Ez a megközelítés megerősíti a zenekar atmoszferikus esztétikáját, hangsúlyozva a hangulatot és az érzelmi rezonanciát a narratív tisztaság helyett. A hang egy textúra a textúrák között, emberi jelenlétet adva anélkül, hogy megzavarná a zene magával ragadó minőségét.

“A lemez alapját (dobok, basszus és elektromos gitárok) a Studio Gröndahl-ban rögzítettük Karl Daniel Lidénnel (Swarm of the Sun), aki már korábban is sok igazán jó zenekarral dolgozott… különös figyelmet fordított a dobbeállításra és a felvételre, és különösen örülünk, hogy ez milyen jól sikerült. A lemez többi részét Örebro-ban rögzítettem én és a testvérem, néhány barátunk segítségével. Termelés szempontjából ez a lemez a lehető legambiciózusabb, a sok hangszer és zenész miatt, aki részt vett benne. Tíz további zenész is részt vett ez alkalommal. Magnus Lindberg keverte és masterelte a lemezt. Ez már a harmadik alkalom, hogy együtt dolgozunk. Nagyszerű vele dolgozni, remek önéletrajzzal rendelkezik, és mindig kiváló munkát végez.” (Jakob Hemström)

Oh Hiroshima folyamatosan egyre magabiztosabbá válik a hangzásuk határainak felfedezésében. Különleges vendégekkel, egy egész eszközkészlettel és a szélesebb kísérletezésre való egyre növekvő hajlandósággal, az ‘And the Dead Tree Gives No Shelter’ felidézi Oh Hiroshima egyedi érzelmi táját, minden egyes kompozíció egy fáradhatatlanul lenyűgöző utazás, amely reflexiót és felszabadulást inspirál. Minden motívum, választás és érintés hozzájárul a fokozatosan kibontakozó ragyogó intenzitásokhoz. A harmonikák, az immersív produkció és a mélyen intuitív tempó érzékkel Oh Hiroshima egy intimek és kiterjedten érzett lemezt alkotott.

“Ez egy olyan lemez, amelyet tényleg szeretnénk élőben játszani. Az előző turnék során sok helyet látogattunk meg először, ami arra ösztönzött minket, hogy a lehető legszélesebb mixet válasszuk ki minden lemezünkről. Ezen a lemezen valóban szeretnénk sok dalt magunkkal vinni, amikor turnézunk a lemez megjelenése után.” (Jakob Hemström)

KEDVELŐKNEK

Alcest * Mogwai * God Is an Astronaut