Az album atmoszférája folyamatosan váltakozik az agresszió és a melankólia között, a különböző átmeneteket pedig nagymértékben segíti a zenekar technikai képessége, hogy bonyolult dalokat írjon és játszon. Ez folyamatosan frissen tartja az albumot, még öt vagy annál több hallgatás után is. Minden szám tele van izgalommal, de a Martyr nem esik abba a csapdába, ami annyi technikai metal bandát sújt: a komplexitás kedvéért való komplexitás. Egyetlen pillanatban sem éreztem, hogy a dalok csak „nagyképűkedésből” lennének. A technikai tudás a dal szolgálatában áll, nem fordítva. És ez működik. A tempováltozások rendkívül gyakoriak, és zavaróak, miközben érdekesek is.

Dan és Francois Mongrain énekhangja érdekes keveréke a Slayer Tom Araya-jának éneklőszerű jellegének és a klasszikus görcsös death metal hörgésnek. Lampron és Dan Mongrain gitárjátéka kifogástalan, és könnyedén váltanak a gyors, precíz dallamok és a lesújtó riffek között. Hamelin dobolása nem okoz problémát, hogy lépést tartson, és primitív, brutális hangzása gyakran stabilan tartja az albumot. Francois Mongrain basszusgitár-játéka szilárd, és segít a dalok előrehaladásában. A keverés valóban kiemeli ezeket a teljesítményeket, mivel az összes hangszer külön-külön hallható. A brutalitás egyáltalán nem a produkcióból ered, és nem is szükséges. A teljesítmények magukért beszélnek, és a produkció támogatja őket, ami tiszta hangzást eredményez, anélkül hogy túlságosan steril lenne. Összességében ez egy nagyszerű album, és bármely metalrajongónak érdemes esélyt adnia ennek.

Tracklist

Side A: 1. Warp Zone / 2. Virtual Emotions / 3. Endless Vortex Towards Erasing Destiny / 4. Deserted Waters / 5. Carpe Diem
Side B: 1. The Fortune-Teller / 2. Speechless / 3. Retry? Abort? Ignore? / 4. Realms of Reverie