A Deicide 1990-es debütáló albuma nem csak a műfaj egyik legkelendőbb kiadványa, hanem egy elképesztő filozófiai és művészi állásfoglalás is. A „kompromisszummentesség” határozottan megfelelő, bár eufemisztikus kifejezés a szervezett vallással kapcsolatos álláspontjának leírására, amely nem csak a kereszténységet, hanem Charles Mansont („Lunatic of God’s Creation”) és Jim Jones-t („Carnage in the Temple of the Damned”) is magában foglalja. De a „Sacrificial Suicide” és a „Dead by Dawn”, amely az Evil Dead filmre utal, hogy talán a legcsekélyebb könnyedséget adja a nagyon fekete albumon, kőkemény klasszikusokká váltak. A dalszövegek kegyetlenségét a zenei támadás is felülmúlja, a testvérek, Eric és Brian Hoffman szúrós gitárszólóival, valamint Glen Benton basszusgitáros/vezető énekes gonosz buzdításaival. A zenekar igazi hőse – vagy antihőse – azonban talán Steve Asheim dobos, akinek dupla kickdobos „blastbeat” dübörgése hihetetlen. A Sonic Vision Mike Milchner által bakelitre újramaszterelt Deicide metálpiros és fehér „centurion” bakelitlemezen jelenik meg, dalszöveges betéttel kiegészítve.