Nagyon fiatalok voltunk, amikor aláírtunk a Earache Records-szal egy több albumra szóló szerződést. Valójában néhányunk még a húszas éveit sem töltötte be.

2002 és 2008 között sikerült négy albumot írni és készíteni, valamint a hozzá tartozó turnékat is lebonyolítani. Miután megtettük a magunk részét a megállapodásban, kimerültünk.

Az Eternal Kingdom írása nagyon kimerítő volt, és szükségünk volt egy szünetre. Az eltelt évek alatt rájöttünk, hogy ha folytatni akarjuk, valami mást kell tennünk. A nehezen szerzett tapasztalataink azt mutatták, hogy amikor leállítod a gépet, rengeteg időbe telik, míg újra elindul. Nem volt kiadónk, és csak annyit tudtunk, hogy valami olyat akarunk csinálni, ami új területekre való betörés érzését kelti.

A Somewhere Along The Highway és az Eternal Kingdom a Västerbotten táját inspirálta, ahonnan származunk. Rájöttünk, hogy csak egy út áll előttünk: a város felé, a jövőbe. Egy drónos, John Carpenter-i album készítése túl könnyű lett volna, és mi sosem a egyszerű utat választottuk. Abban az időben filmet tanultam, és túlságosan lenyűgözött a német expresszionizmus esztétikája. Ez tökéletesen rezonált Erik Olofssonnal, aki éppen az olasz futurizmusba merült bele. Ez valóban kihívást jelentett.

Mielőtt egyáltalán elkezdtük volna írni, széleskörűen beszéltünk arról, hogy milyen színvilágot szeretnénk használni, hogyan nézzenek ki a zenekari fotók, és hogyan akarjuk felvenni az albumot, hogy gépszerűen szóljon. Ez volt a lényeg: amikor végre sikerült újra beindítani a gépet, célunk az volt, hogy eggyé váljunk.

Különböző hangolásokkal kezdtem kísérletezni, és egy nap lehangoltam a mély B-t G#-ra, és megjelent a fő riff, ami később a Vicarious Redemption-né vált. Nagyon sok energiát fektettem abba a számba, hogy referencia ponttá váljon, ahonnan zenészi irányunkat meghatározzuk.

Ez volt az első album, ahol teljes mértékben én vállaltam a vokális felelősséget. Amikor két demó dalt vettünk fel, hogy legyen mit mutatni a kiadóknak, az énekelést egy éjszaka és egy reggel alatt kellett elvégeznem. Emlékszem, hogy távoztam a stúdióból, miután az éjszakát felvételekkel töltöttem, és úgy éreztem, hogy ez sosem fog működni. Tudtam, hogy Claes vokális felelősségének átvétele nagy feladat, de talán túl nagy? Azt hittem, úgy hangzom, mint egy ló, és ha a dolgok nem javulnak, ki kell találnom valamit. Talán egy másik énekes? Szerencsére, és talán a metal isteneinek kegyelméből, a dolgok valóban javultak, és sikerült 30 perc zenét felvennünk mindössze két nap alatt.

Sok energiát fektettünk abba, hogy megvalósítsuk víziónkat az album minden aspektusában, amely a fáradt, mesterséges városról szólt. Ahogyan gitároztunk (csak leütésekkel), a produkció, a művészet és a zenekari fotók elkészítése mind a vízió vezérfonala szerint zajlott.

A Vertikal az az album, ahol a legpontosabban megfogalmaztuk, mit szeretnénk tenni, és ahol a legnagyobb erőfeszítéseket tettük, hogy az ötletet valósággá alakítsuk.

Sok minden történt az évek során az Eternal Kingdom és a Vertikal között, és akár hosszasan is írhattam volna, de most ennyi elég. Tíz év telt el a megjelenése óta, és ami a zenekar újjászületésének tűnt, azóta is folytatódik új célokkal és küldetésekkel. Ez a doboz, amire nagyon büszkék vagyunk, mindent tartalmaz, amit a Vertikal session alatt rögzítettünk, beleértve a két demó dalt.

Ez egy teljes kör. Akkoriban nem volt kiadónk, most pedig a sajátunkon adjuk ki. Az élet furcsa.

Johannes Persson

Umeå, 2022. december
Side A: The One 2:06 / I: The Weapon 9:19
Side B: Vicarious Redemption 18:44
Side C: The Sweep 2:40 / Synchronicity 7:13 / Mute Departure 9:06
Side D: Disharmonia 0:45 / In Awe Of 9:56 / Passing Through 5:45