Olli-Pekka Laine basszeros 2017-ben újra csatlakozott az AMORPHIS-hoz 17 év kihagyás után, épp, amikor a zenekar elkezdte a ’Queen Of Time’ felvételeit. Sok év eltelt és az AMORHIS épp csak kiadta a legújabb albumát, a ’Halo’-t, természetesen Laine-el a basszusgitárnál. Összeültünk Laine-el és a ’Halo’ felvételeiről kérdeztük, valamint arról, miért gondolja, hogy Finnország a legfontosabb metal központ.
Mi volt más a ’Halo’-ban a ’Queen Of Time’ albumhoz képest?
„A ’Queen Of Time’ felvétele elég kaotikus volt. Ha jól emlékszem, vasárnap nyomtuk le az ’Under A Red Cloud’ turné utolsó koncertjét és hétfőn már új számokat próbáltunk. Az előkészületek mindössze 1 hónapot vettek igénybe, utána már rögtön a stúdióban voltunk. Szóval nagyon gyors volt. Nagyjából 3-4 napot töltöttem a basszus témák felvételeivel ahhoz az albumhoz. Ez egyébként nagyjából ugyanannyi idő, mint amennyit a ’Halo’-val töltöttem, de ez azért volt más, mert új producerem volt. Sokkal szabadabb és lazább volt vele dolgozni, mert tényleg azt csináltam, amit akartam. Ezt Helsinki-ben vettük fel a Sonic Pump-nál, így nem kellett Svédországba utazni, mint legutóbb.”
Milyen érzés volt 17 év után újra csatlakozni a zenekarhoz?
„Őszintén szólva elég jó érzés volt. A fesztivál-szezon közben csatlakoztam be, így magától jött minden. Felmondtam a rendes munkahelyemen és rá 6 hónapra újra beléptem a bandába. Ugyanolyan volt, mint 20 évvel ezelőtt. Ugyanazok a szar viccek. De most vannak monitorok és rendes hangosítás, profi producerek meg minden egyéb, ami azért régen nem így volt. Most sokkal profibb az egész. De a fellépések ugyanolyanok.”
Amikor rátok kerestem, folyton a ’Kalevala’ kifejezésbe futottam bele. Mi az a ’Kalevala’ és hogyan kapcsolódik az AMORPHIS-hoz?
„A ’Kalevala’ egy finn nemzeti könyv, amit a gyerekek már óvodában elkezdenek olvasni. Volt egy Elias Lönnrot nevű ember, aki bejárta Kelek-Finnországot, amit a 19. században ’Karelia’-nak hívtak. Tudta, hogy ezen a területen az embereknek szokása történeteket megénekelni és ezeket generációról generációra adták tovább. Elkezdte ezeket a dalokat összegyűjteni az emberektől. A szó szerinti fordítása egyébként ’vers éneklők’. Csak kézen fogtak és elkezdtek énekelni. Szóval Lönnrot gyakorlatilag időrendi sorrendbe szedte a dalokat. Jól időzített, mert ez a hagyomány ezután szép lassan elkezdett eltűnni, egészen napjainkig, amikor már abszolút kihalt ez a szokás. Szóval ez egy szép kulturális gesztus volt.”
Szóval titeket ez inspirált?
„Hát persze. Éppenséggel tudom, hogy J.R.R. Tolkien is ezt használta inspirációnak, amikor a Gyűrűk Ura történetét írta. Sokan ismerik ezekben a körökben.”
Ez nagyon király. Finnország rengeteg meghatározó metal zenét termelt ki. Szerinted enne kis köze van hozzá?
„Persze, lehet. Van egy csomó folk metal csapat Finnországban, például a FINNTROLL, az ENSIFERUM és a TURISAS, csak hogy egy párat említsek. Biztosan van valami közük ehhez. De az AMORPHIS nevében nehéz nyilatkozni. Néhány inspirációnkat olyan bandákból merítettük, mint a BATHORY és a MANOWAR, aztán pedig egy kis billentyűt adtunk hozzá, de nem gondolnám, hogy az AMORPHIS olyan bandák közé tartozna, mint a NIGHTWISH vagy a HAMMERFALL. Nehéz megmondani, de biztos, hogy Finnország már a 70-es és 80-as évektől Heavy Metal forrópontnak számított. Abban az időben Finnországnak nem sok kapcsolata volt a külvilággal. Nem értük el az akkori külföldi albumokat és a bandák sem jöttek ide fellépni. Csak álmodtunk arról, hogy itt látunk majd zenekarokat fellépni. Svédországba persze mentek.”
Emlékszel az első metal zenekarokra, amiket Finnországban láttál?
„Persze! A MÖTLEY CRÜE volt a 80’-as években, azt hiszem 86’-ban. Aztán jött az IRON MAIDEN és a METALLICA 88’-ban. Teltházas koncertek voltak. Mindegyiket elmentünk megnézni, még akkor is, ha épp nem voltunk nagy rajongók. Például a DOKKEN zenekart is. De eljöttek, ahogy aztán mindenki más is.”
Forrás: Metalinjection
