********    FOR ENGLISH CONTENT PLEASE SCROLL DOWN    ********

 

Mindig másodpercre pontos. Gyors, összeszedett, kerek mondatokban válaszol a feltett kérdésekre, és amikor kedvenc témájához, a második világháborúhoz érünk, már nem a jól begyakorolt válaszokat kapjuk, hanem egy történelem iránt érdeklődő, a történelemben élő, művelt ember feleleteit. Ahogy oldottabb lett a hangulat, úgy vált egyre inkább kellemes csevegéssé a Marduk gitárosával, Morgan Håkansson-nal készített interjúnk.

 

Idén februárban és márciusban egy 17 állomásos turné, a Memento Mori III-on során jártok nálunk, és ez itt Budapesten a hatodik állomásotok. Mennyire vagytok fáradtak?

Nem igazán vagyok fáradt. Minden alkalommal fáradtak vagyunk persze, de ugyanakkor frissek is, mert már hozzászoktunk – már annyi éve csináljuk, de persze minden napról napra változik. Motiváltak vagyunk, fókuszáltak, szóval ez nem lehet probléma.

 

Ez a tizedik alkalom, hogy Budapesten jártok 2000 óta. (A legutóbbi A38-as koncertről ITT írtunk.) Volt már lehetőségetek körülnézni itt akár a múltban, akár most?

Igen, igen. Nem minden alkalommal, de legtöbbször – inkább amikor a város központjában játszottunk –, mindig szakítottunk időt arra, hogy körülnézzünk. Ma is felmentünk a Várba, sétáltunk egy kicsit itt, egy kicsit ott, élveztük a kaját és az italokat.

 

Minden évben március és június között turnéztok, utána jönnek a nagy nyári fesztiválok, és ősszel újra úton vagytok. Ennyire szerettek turnézni?

Személy szerint én nem vagyok a legnagyobb rajongója annak, hogy ennyit utazzunk, de élvezem, hogy élőben adhatjuk elő azokat a dalokat, amiket az albumokon hallani – hiszek a zene erejében, és hiszek abban, hogy mindez működik. Számunkra nagy jelentőséggel bír, hogy minél több támogatónk előtt játszhassunk, hogy mindezt élőben csinálhassuk.

 

A Panzer Division Marduk azóta szerepel minden koncerteteken, amióta az album megjelent. Van valami tipped, hogy hány alkalommal játszottátok már el ezt a dalt?

Nem tudom… egyébként most ezen a turnén nem játsszuk… nem tudom. Ez egy rövid és intenzív dal, remekül tükrözi, hogy mi is a Marduk maga, ezért nagyon sokszor játszottuk.

 

Tegnap este összeszámoltam, és 1294 alkalom jött ki.

Vagy még többször is, nem lepne meg… de ki tudja? Tényleg nem vezettem statisztikákat erről.

 

Az utolsó anyagotok, a Memento Mori 2023 szeptemberében jött ki. Milyen visszajelzéseket kaptatok, mennyire vagytok elégedettek?

Minden a lehető legnagyobb rendben volt. De nem igazán szoktam a visszajelzésekkel foglalkozni – mindig is azt csináltuk, amiben hittünk; körbejártuk a világot mindazzal az anyaggal, amit összehoztunk – aztán tovább léptünk. De eddig minden rendben.

 

A múltban – például a Dark Endless idején – gyakorlatilag évente jelent meg egy-egy kiadványotok, később minden második-harmadik évben, és így tovább. Arról van szó, hogy jó munkához idő kell?

Persze – gyorsabban is készíthettünk volna albumokat, de nem éreztük a nyomást, hogy gyorsabban dolgozzunk. És mi volt a múltban? Kihoztunk egy albumot, és talán 20 koncertet játszottunk utána – most meg 200 koncertet is adunk, ezért több időnk megy el, hiszen sokat turnézunk.

 

Dolgoztok valamilyen új anyagon most?

Még nem kezdtük el a közös munkát, de mindenkinek vannak új ötletei, így amikor lesz időnk, együtt is nekiállunk.

 

Turné alatt tudtok zenét írni?

Nem… mindig próbálkoztam vele, de kiderült, hogy tulajdonképpen lehetetlen. Mindig valami eltereli az ember figyelmét, zajlanak az események körülötted – szóval mindig megvolt az igény, de nem hiszem, hogy túl sok megvalósult volna belőle. Talán néhány szöveg, de semmi zene nem született útközben, nem.

 

Gyakran kiadtok egy albumot, majd három év szünet következik: gyakorlatilag semmi anyag, se EP-k, se videók, semmi. Máskor meg EP-k jönnek ki, videók, és hasonló dolgok egymás után. Mi okozza ezt?

Ez mindig attól függ, hogy milyen hangulatban vagyunk, és hogyan érezzük, mit akarunk csinálni. Nincs olyan terv, hogy egy albumot egy meghatározott időpontban adjunk ki. Számunkra az a lényeg, hogy azt csináljuk, ami természetes – és így néha mást is akarunk csinálni, mint például EP-ket vagy más cuccokat kihozni; minden bizonnyal a jövőben is így fogjuk csináljuk, de majd meglátjuk. De az fontos, hogy megtörjön a monotonitás, hogy ne csak egy albumot csináljunk majd az turnéztassuk, hanem néha más érdekes dolgokkal is foglalkozzunk.

 

Ez abszolút fantasztikus, hogy ilyen szabadságotok van. Meg lehet őrizni azt a szabadságot, hogy azt adtok ki, amit akartok?

Igen – sosem dolgoznánk olyanokkal, akik megmondják, mit csináljunk.

 

A 30. évfordulós turnétok 2021-ben volt; terveztek valamit a 35. évfordulóra?

Miután befejeztük ezt a turnét, valószínűleg ismét útnak indulunk. Áprilisban kezdünk Törökországban, aztán jönnek a nyári fesztiválok, és valószínűleg Latin-Amerikába és Ázsiába is eljutunk. Talán csinálunk egy speciális, 35 éves szülinapi koncertet, ahol olyan dalokat játszunk, amiket még nem adtunk elő. Szóval a terv az, hogy csinálunk valami különlegeset, egy 35 éves koncertet, mielőtt a folytatásra koncentrálnánk.

 

 

Megünneplitek a Heaven Shall Burn 30. évfordulóját?

Talán, ki tudja? Majd meglátjuk. Nyitott vagyok arra, hogy megcsináljuk, amikor eljön majd az ideje.

 

Összehasonlítva sok más zenekarral, a Marduk felállása az utóbbi évtizedben rendkívül stabil lett. Mi a titok?

Örülök, hogy ezt sikerül elérni. Minden attól függ, hogy kikkel dolgozol együtt. Mindenki természetesen mindig másfele akar menni – van, aki ezt vagy azt akarja csinálni, meg van, aki nem akar annyit utazni és turnézni, mint mi. És persze van, aki egyszerűen másféle dolgokat akar elérni. Ezért volt és van is néhány változás a zenekar életében – de természetesen az a legjobb, amikor stabil a felállás. De persze bármikor bármi megtörténhet, sosem tudhatod előre.

 

Mi a helyzet a zeneszerzéssel, mikor és hogyan írsz?

Nincs konkrét módja, az inspiráció a legkülönbözőbb módokon érkezik. Bármikor – amikor a legkevésbé is várod, jön az ihlet, és folyamatosan jönnek az újabbés újabb ötletek. Mindig más. Nincs konkrét esemény vagy dolog, ami ezt generálja – egyszerűen csak jön.

 

Szóval ez nem egy szervezett dolog, hogy leülsz és azt mondod, hogy „rendben, akkor most kezdjük”…

…nem igazán, így nem megy. Lehet, hogy csak leülök és plöntyögök egy kicsit, és közben jönnek az ötletek, vagy egy teljesen más ötlet jut eszembe, mint aminek nekikezdtem… ez minden alkalommal más.

 

Van lehetőségetek jammelni, vagy inkább demókat küldözgettek oda-vissza?

Ez történik most, demókat küldözgetünk, mert a világban szanaszét élünk. De a múltban többet próbáltunk, amikor mindannyian Norrköping-ben éltünk. Heti háromszor próbáltunk, de ez már a múlté – különböző országokban és Svédországban is különböző helyeken élünk.

 

Amikor valamit írsz, akkor egyben megírod a dalt az elejétől a végéig, vagy újra és újra átdolgozod és reszelgeted?

Néha egy dalnál a zene és a szöveg 10 perc alatt kész van, néha meg öt évig dolgozom rajta. Van valami, ami a fejedben motoszkál, aztán elfelejted, később előveszed, meghallgatod, és új ötleted támad – de mindig más. Emlékszem, amikor 1998-99-ben írtuk a Panzer Division-t: találtam egy régi kazettán egy riff-et, amit még 1994-ben vettem fel, meghallgattam, és azt gondoltam magamban: „aha, ez most itt jobban fog működni”.

 

Amikor a gitársávot írod, akkor hallod, hogy mit fog játszani a dob?

Attól függ. Inkább az energiák felszabadulásáról és azok áramlásáról van itt szó – tehát sokszor nem tudom. Attól is függ, hogy kivel hogyan tudok dolgozni, és ez is változhat. Az a lényeg, hogy az energia felszabadulásának ne legyen gátja, és hogy tartsuk a szemkontaktust.

 

A dob teljes szabadsággal rendelkezik ilyenkor?

Persze attól is függ, hogy mi lett megírva – de mindig van valami elképzelésem arról, hogy hogyan szeretném, hogy a dobok megszólaljanak. De aztán közösen látjuk, hogyan alakulnak a dolgok, aztán valaki előáll egy ötlettel, azt kipróbáljuk… szóval ez minden esetben más.

 

De gondolom, azért nagy vonalakban vannak olyan ötletei, hogy mondjuk „itt kellene egy kis duplázó”?

Persze, ez előfordul… és akkor aztán valaki egy teljesen más ötlettel áll elő, aztán kipróbáljuk, hogy melyik működik jobban.

 

A Mardukban gitározol, és basszusgitározol, dobolsz, billentyűzöl az Abruptum-ban. Hogy van időd mindegyik hangszeren gyakorolni?

Az Abruptum nem élő zenekar – olyan zene, amit meghatározott körülmények között vettünk fel az évek során. Improvizáltam, megtanultam néhány dolgot itt-ott, de soha senki nem tanított meg semmire. Csak arra emlékszem, hogy gyerekként vettem egy gitárt, és próbáltam megérteni, hogyan működik, az őrületbe kergetve ezzel a szüleimet… meg később még egy-két ember megmutogatott ezt-azt. Amikor megpróbálsz figyelni és a saját zenédet megírni, az mindig sokkal érdekesebb, mint mások dalait eljátszani.

 

Szóval tehetséged van – azt hiszem, hogy ez a megfelelő szó.

Még tehetségem sincs. Van egy vízióm – azt mondanám, hogy ez az, amiben hiszek. Néha hallod egy-egy zenészről, hogy ilyen jó meg olyan jó. De számomra az a lényeg, hogy mit mondasz a zenéddel? Meghallgathatsz egy szimfonikus zenekart, és érezheted a zene erejét. Néha meg egy kétakkordos riff erejét is. Mindig arról van szó, hogy mit akarsz mondani a zenéddel? Mi a hajtóerőd? Mi a víziód? Mit akarsz közvetíteni? Ezért is hiszek abban, hogy a szöveg ugyanolyan fontos, mint a hangszerelés: össze kell passzolniuk, hogy meglegyen a kellő erő. Így látom; mindennek egy varázslatos rendszerben együtt kell működnie.

 

 

Voltak rövid időszakok, amikor két gitárral állt színpadra a Marduk. Milyen érzés több tízezer ember előtt egyedül játszani, úgy, hogy senki sem áll mögötted?

Talán jobb is ez így. Úgy értem, hogy néhány dalt régebben két gitárra írtunk, és ezek természetesen jobban is hangzanak úgy. De ugyanakkor a zenekar belső kémiájáról is szó van – négyen vagyunk, és ez így teljesen rendben is van. De mégis néha eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha lenne még egy plusz gitáros… de akkor meg már túl sokan lennénk. Nagyon jól elműködünk mi négyfős zenekarként.

 

Mi a helyzet azzal az érzéssel, hogy több ezer ember előtt játszol?

Nagyszerű, amikor valami olyat adsz elő, amiben hiszel. Ha a két gitáros zenét nézzük, az utóbbi években viszont csináltunk néhány ilyen fellépést: az egész Dark Endless-albumot eljátszottuk otthon két gitárral, és a Those of the Unlight-albumot is két gitárral adtuk elő… szóval nagyszerű volt, hogy újra átélhettük mindezt.

 

Talán egy durva kérdés, de hibázol, miközben játszol?

Mindig.

 

De senki nem veszi észre.

De, simán. De nem érdekel, ha hibázom… és az sem, ha más hibázik. Belemerülsz a zenébe, és bármi megtörténhet… lehet rossz a hangzás, bármi. A hiba csak azt bizonyítja, hogy élőben játszol. Ez élő, itt mindig lehet probléma vagy bármi – de ki törődik vele? Csak az energia, amit a közönségnek átadsz, csak az számít! Van néhány hiba, rendben, és, ki a fenét érdekel? Mi egy élő zenekar vagyunk. Ha tökéletesen szeretnéd hallani, akkor hallgasd meg a CD-t… tehát ez része a dolognak. Nem egy szimfonikus zenekar vagyunk, ez egy metal koncert!

 

Mennyire statikusak a dalok? Változnak az idők során?

Igen, változnak, néha lassabban vagy vontatottabban játsszuk őket. Néha látok zenekarokat, ahol a dobos a fülébe kapja a takkot… de hát ez baromság! Ha valamit hosszabbá vagy lassabbá akarok tenni, akkor megcsinálom. Mindenkinek alkalmazkodnia kell, csak a szemkontaktust kell tartanod és a dolgok máris megváltoznak. Néhány esetben azt látod, hogy egy zenekar nem tud játszani, ha elromlik a laptop, mert backing track-ről mennek a kórusok, a két gitár, a sok extra biszbasz… ez egy teljesen más világ.

 

Rengeteg új zenekar van, évről évre egyre több, és végtelen számú fellépés. Hogyan lehetséges túlélni így?

Ahogy már mondtam, mindig hinni kell abban, amit csinálsz. Ez az alapvető dolog, bármit is csinálsz az életben. Persze, ez nehéz… ha nem turnéznánk, az vacak lenne. Mi hiszünk a zenénk erejében, és amíg ez az egész megy, addig megyünk mi is.

 

Gitárkották: tervezed kiadni őket?

Néhányan már megkerestek ezzel kapcsolatban, de nem tudom… nekem igazából nem fontos. De ha valaki szeretné csinálni, akkor csak hajrá. Természetesen, ha elkészülne, az segítené a zene megértését.

 

A dalszövegek jellemzően a világháború és a halál köré épülnek: miért olyan fontosak ezek a dolgok?

Ez arról szól, hogy azt csinálod, amit természetesnek érzel. Ha valamit csinálsz, ha zenét alkotsz, akkor szükségszerűen van egy ösztönös sugallatod, hogy miről is szóljon a zene. És igen, én nagyon szeretem a második világháborút: számomra ez olyan dolog, ami zeneileg és képileg nagyon inspirál, szóval viszonylag könnyű írnom róla.

 

Ez a hatalomról vagy az erőről szól?

Rengeteg energia van benne, gondolj csak a tüzérségre, vagy bármi másra, ami hozzá fogható. Nem is tudom, miért van ez így – egyszerűen csak természetes módon jön, meg amúgy is az érdeklődésem központjában áll. Talán csak azért, mert annyi időt töltöttem el ezzel, hogy természetessé vált róla írnom.

 

És mi a helyzet az első világháborúval?

Az is érdekes, de sosem éreztem… van néhány zenekar, akiknek ez a fő témájuk. Mi is foglalkozhatnák ezzel, de sokkal többet olvastam a második világháborúról, így az sokkal természetesebb közeg számomra.

 

Mi a véleményed az a országodtól nem messze jelenlegi is zajló háborúról?

Nem tudom – ma már annyi médiafigyelmet kap az egész, minden órában frissítik az történteket, szóval egy totális káosz lett, tehát próbálom elkerülni. Persze, ennek hatása van az életedre, de hogy mi igaz és mi nem, azt mindenki maga döntse el – nem fogom próbálni eldönteni, hogy ki téved vagy ki nem, például Oroszországgal vagy bármi mással kapcsolatban. Egyesek minden szempontból bojkottálják azt az országot, oké, de miért nem bojkottálják az Egyesült Államokat? Hány háborút indítottak az Egyesült Államokban? Miért nem bojkottálják őket? Számomra, ha lehetőségem lenne rá, nem lenne problémám játszani Oroszországban, mert nem érdekel a politika, amennyiben az emberekről van szó.

 

 

Nagyon jól ismered a második világháborút – tudod, mi történt Budapesten 80 évvel ezelőtt, 1944 februárjában?

Igen, a kitörés… olvastam róla. És arról is, hogy milyen kevesen élték túl, hogyan próbálták visszafoglalni, és végül hogyan hagyták el a várost. Conrad hadművelet… és nem tudták megcsinálni. Igen, tudom, sokat olvastam róla. Nagyon kevés könyv van róla, ami angolul íródott. Emlékszem egy könyvre, a Stalingrad of Waffen-SS-re… sokat elmond azokról, akik a kitöréseknél harcoltak, és arról, hogy hányan haltak meg. Meg hogy hányan is tértek haza… kicsit elfeledett lett ez az esemény; mindig ugyanazokról a csatákról olvasol, mindig Kurszról, de ez is ugyanolyan károkat okozott. A ruszkik meg, gondolom, jól jártak.

 

Itt van ez a fotó, ez ugyanaz az épület, amely előtt egy kilőtt Párduc állt nyolcvan éve.

Sok képet és régi fényképet láttam azokból az időkből: Otto Skorzeny a városban, Tigris tankok a Várnál… Láttam ezeket a helyeket, láttam, hogy néztek ki akkor és hogy néznek ki most. Bárhol is olvasok történelemről, szeretem ezeket a képeket: látod, hogyan nézett ki akkor, és hogyan néz ki most… mindig is érdekesnek találtam. Volt egy újság, After the Battle-nak hívták, és a normandiai csatákról szólt még a 80-as és 90-es években, és mindig voltak benne képek, hogy hogyan nézett ki akkor, és egy fénykép, amit mostanában készítettek. Imádok ott lenni, fantasztikus érzés olyan helyeken lenni, ahol ilyen dolgok történtek. Jártam helyeken, ahol a második világháború zajlott. Álltam Oroszországban, ahol a svédek harcoltak az oroszokkal régen. Voltam ott is, ahol a svéd király 1632-ben életét vesztette. Nagyszerű ezeken a helyeken lenni, még ha csak három percig is… nekem ezek sokat jelentenek. Történelmi helyeken látni, csak ott állni, és magamba szívni a légkört, átérezni, hogy mi minden is történt ott.

 

Így lehet tanulni, nem?

Igen, természetesen. Én is így gondolom. Az embereknek több történelmet kellene olvasniuk. Akkor tudnák, hogy miért néznek ki a dolgok ma úgy, ahogy. Mert minden a történelem része, és hogy miért van ma valami úgy, ahogy ma, annak a gyökere ezer évekre nyúlik vissza.

 

Zenélsz a Marduk mellett is, barátaid vannak, stúdiózol, turnézol, de a te napod is 24 órából áll. Hogyan lehet mindent kezelni?

Nincs csilivili menedzsmentünk, nem dolgozunk sok emberrel – de megbízható, korrekt, két lábbal a földön álló emberekkel dolgozunk, akik mindent elintéznek számunkra. Szóval ez egy sima ügy elsőre, de persze azért stresszes is tud lenni. Próbálunk mindenkivel hatékonyan együttműködni a kiadóktól kezdve az ügynökségekig, így jó lesz a munkahelyi légkör, ami megkönnyíti az egészet.

 

Vannak olyan terveid, amiket eddig nem sikerült valóra váltanod?

Van néhány hely, ahová el akarunk jutni, de mivel zűrzavar van a világban, bizonyos dolgok hosszabb időt vesznek igénybe, mint mások. Mindig arra törekszünk, hogy a világ új sarkaiba is eljussunk – és amíg sokan turnéznak az Egyesült Államokban és Európában, mi mindig próbálunk új területekre eljutni, mégha csak egy kis klubban is játszhatunk. Emlékszem, hogy régebben játszottunk Indiában – ami ma már lassan populáris. Játszottunk Mongóliában is, és most februárban végre eljutottunk Kazahsztánba, Grúziába és Örményországba. Fantasztikus volt új területeket látni! Hiszek a zene erejében és abban, hogy elérjük általa a világ minden szegletét. Még mindig szeretnék játszani Afrikában és a Közel-Keleten, és biztos vagyok benne, hogy ez a jövőben össze is fog jönni.

 

Te azon kevés zenész egyike vagy, aki aktív a műfajban a black metal születése óta. Mennyit változott ez a műfaj, mióta elkezdted?

Sok változáson ment keresztül, jó és rossz értelemben egyaránt. Amikor fiatalok voltunk, és elkészítettük az első albumot, meglepődtünk, hogy egy lemezboltban kapható volt! Csak egy maroknyi black metal zenekar létezett, a 1990-es évek elején többé-kevésbé ismerhetted az összeset. Voltak norvégok és svédek, néhányan az Egyesült Államokból és néhány Görögországból… szóval kicsi színtér volt, ami aztán óriásira nőtt, elképesztő. Persze, mostanra sok negatívum is kialakult körülötte, de nem akarok senkit megítélni csak azért, mert én egy olyan generációhoz tartozom, aki egy adott módon lát dolgokat. A dolgok mindig is változni fognak, én meg figyelem azokat a zenekarokat, akiket mindig is szerettem. És természetesen mindig fedezek fel új dolgokat.

 

Teljesen meglepett, hogy black metal zenészként szereted a klasszikus zenét.

Az egyik dolog nem zárja ki a másikat, és természetesen amikor fiatalabb voltam, én is máshogy néztem a világra. Akkoriban csak olyan zenét hallgattam, amit játszottam is. Amit szeretek a klasszikus zenében, az az időtlensége… mindegy, hogy angol középkori zene vagy német barokk zene, ezek ki fogják állni az idő próbáját, amit nem sok mindenre lehet elmondani. Emellett más országok zenéje, népzenéje is nagyon inspiráló. Kelet-Európában rengeteg csodás népzene akad, ugyanúgy, ahogy nálunk is. Mindig fedezel fel dolgokat itt-ott, és még mindig meglepődöm, amikor olyan zenéket hallok, amiket előtte sosem. Ez akkor is így van, ha olyan zenekarokról van szó, amiket nem értékeltem fiatalabb koromban, most viszont hallgatom őket. Van, amikor nem tudod ezeket értékelni, mert szűklátókörűen gondolkodsz: most kezdem el felfedezni a 60-as, 70-es évekbeli zenéket, amiket utáltam fiatalként.

 

Szóval az idő múlásával egyre inkább nyitottá váltál.

Igen, egyfajta módon, igen, talán. De még mindig szűklátókörű vagyok egy bizonyos értelemben. De mégis, bármit is hallgatok, olyan zenét szeretek, amely energiát sugároz, aminél érzem, hogy amit mond, azt komolyan gondolja… ennek lélekkel kell történnie.

 

Mit ad neked a black metal?

Ad is, meg persze el is vesz. Még mindig ugyanazt adja, amit régen: hatalmas inspiráció, és büszke vagyok rá, hogy hordozhatom a zászlaját.

 

Köszönöm!

 

A szerkesztőség köszönetét fejezi ki a Century Media-nak, Alvaro G-nek, aki nélkül ez az intrjú nem jöhetett volna létre.

 

Írta: Á

 

 

********    ENGLISH CONTENT    ********

 

He is always in time like a clockwork. He answers the questions quickly, coherently, uses well-constructed sentences, and when we reach his favorite topic, WWII, we no longer get the well-rehearsed answers, but responses from a person heavily gravitating to and living in history. As the atmosphere became more relaxed, our interview with Morgan Håkansson gradually turned into a pleasant chat.

 

February and March this year you had a 17-stops tour, Memento Mori III, and this one is the 6th gig. Ho how tired you guys are now?

I’m not really tired. You’re tired every time and also fresh, because you’re used to doing it. We’ve been doing it for so many years, but of course it differs from day to day. We’re motivated, we’re focused, so it’s not a big problem.

 

This one is your 10th time here in Budapest since 2000. Have you had the chance to look around, either in the past or now?

Yes, yes. Not every time, but most of the time when we played more in the city center, if I should say, so we always take the time to check things out, which we also did today. We were up at the old castle area, a bit here and a bit there, just walking around, enjoying some food and some drinks.

 

Every year you have tours from March to June, later on you have the summer gigs, and after that in autumn you are also abroad. Do you like touring so much?

I’m personally not the biggest fan of traveling so much, but I enjoy being able to perform live what we have done on albums, because I believe in the power of the music, and I believe that it works. For us it has a great importance to be able to play in front of as many supporters as possible, to be able to do it live.

 

Panzer Division Marduk is something that you always play since this track came out. Do you have any idea how many times did you play that song?

I don’t know, but we haven’t played it on this tour… I don’t know. It’s a short and intense one, and it’s a good reflection of the band, so therefore we played it a lot.

 

I just counted, and it makes 1294 times.

Or even more, I don’t know… who knows? I really haven’t kept any statistics of it.

 

Last material which came out in September 2023. What about the feedbacks, how happy you guys with that are?

So far so good. I mean I don’t really sit and care about feedback. We’ve always done what we believe in, and marched across the world with what we have done, and then we look forward for the next. But so far so good.

 

In the past, like in the Dark Endless age, you had a release basically every year, later on in every second, every third, an so on. In this case, we are talking about like quality job needs time?

Of course we could always done albums faster, but we don’t feel any stress to go in and do it faster. In the past we did an album and had maybe 20 shows for that, now we do maybe 200 gigs or something, therefore it takes longer time because we tour a lot.

 

That makes the difference. By the way, are you working any kind of new material right now?

We haven’t started to collectively work, but everybody is working on new ideas, so when we have time we will start to work on that [together – the eds].

 

During tour, are you working on anything?

No, I always had an idea to do it, but it’s impossible. There are always distractions and things going on around, so I always had that idea, but I don’t think it ever happened. Maybe a few lyrical ideas, but no music being written on the road, no.

 

Very often you release an album, later on three years of gap with nothing, basically no EPs, no videos, nothing. And later on there are other things, when EPs are coming out, movies and stuff like that. What makes this difference?

Depends on which mood we are in, and what we feel we want to do. There’s no plan to do an album at a specific time. For us it’s about doing what comes natural, and sometimes we want to do specific releases, maybe do some EPs or different stuff. Maybe we’ll do that in the future, you shall see. But instead of just doing one album and touring that, it’s interesting sometimes to do different stuff.

 

It’s absolutely fantastic to have this kind of freedom. Is it possible to keep this kind of freedom that you release what you want?

Yes, otherwise we would never work with anybody who’s going to say what we want to do.

 

You celebrated the 30th anniversary tour in 2021. Are you planning anything for the 35th one?

After we’re finishing this tour, we’re probably going to go out. We’re starting in April in Turkey, and then we have the summer festivals, and we most likely will also go to Latin America and Asia. We might do a specific 35-years gig with a lot of songs which we haven’t done before. So the plan is to do something special, do a 35-years gig before we focus on what’s coming next.

 

 

30th anniversary of Heaven Shall Burn?

Maybe, who knows. We shall see. I’m open to whatever we feel what we want to do when time comes up.

 

Comparing to a lot of different bands, Marduk’s lineup became extremely stable in the last decade, I think. What’s the secret behind?

I’m happy if I can have it. It all depends on which people you work with. Everybody goes in different directions. Some people want to do this and that, some people don’t want to travel and tour as much as we do. And some people just have different ways of what they want to achieve. Therefore, usually, you have a few changes within a band, within the history. But of course, it’s good when it’s stable. But things can always happen, you never know.

 

What about composition, what is your way of music creation?

There is no specific way of doing it. Inspiration comes to you in the most different manners. Whenever you would least expect it, you get inspired to write things, or you come up with ideas. It’s always different. There’s no specific happening or things, it just comes.

 

So it’s not an organized thing like you sit down and okay, let me start…

..not really. I can’t do it. For me, when I write, it comes up: I might just sit and fool around, and ideas just come to you when you’re just sitting and playing a bit, or you get a different idea. You just have something in your mind. It’s different from time to time.

 

Do you have any chance to jam, or what you’re doing is sending demos back and forth?

That’s what we do this day, sending demos back and forth because we live very outspread. But in the past, we used to rehearse more when we all lived in the same city. We rehearsed three days a week, but now it’s not happening anymore because we live in different countries, different areas.

 

When you are writing something, then you are composing a track in one go from start to finish, or you are taking over and polishing it again and again?

Sometimes you work for a song, and music and lyrics are complete in 10 minutes. Sometimes you work on it for five years. It’s something that you have in your head, you forget about it, then you bring it back later and listen to it, and you get an idea from it. So it’s different all the times. I remember one thing when we wrote the Panzer Division song in 1998-99: I found an old tape with a riff that I recorded in 1994, and I was like ‘aha, now it works for me better’. It’s always coming and going.

 

When you are composing, can you hear what the drums would play?

It depends. It’s more about unleashing of energy and going with the flow in that direction, so therefore often I don’t know. It also depends what have been done with that specific band, and it’s also different time to time. It’s about unleashing energy and having an eye contact.

 

And in this case, regarding the drums, the drummer has a total freedom to compose?

Depending on what was written, I always have some idea of how I want to have the drums. But then you collectively see how things develop and somebody come up with an idea and we try it out… so it differs always.

 

Do you have ideas in your mind like I need double base here?

Of course, that happens… and then somebody else might come up with a completely different idea, and you try to know how that works better.

 

You are playing guitar with Marduk, bass guitar, drum and piano with Abruptum. Do you have time to practice all of those instruments?

Abruptum is not a practicing band, it’s something that’s been recorded in specific circumstances during the year. I improvised and learned a few things here and there, and nobody ever teach me anything. I just remember buying a guitar when I was young and trying to understand how it worked, driving my parents crazy, and later on somebody showed me things. When you try to listen to getting things and create your own stuff, it’s always been more interesting than playing what others have done.

 

So rather than having a musical background, you had a talent, I think that’s the right word for that.

I don’t even have a talent. I have a vision, I would say, that’s what I believe in. Sometimes you hear about a specific musicians who’s this good and that good. But for me, it is about what you say with your music. You can hear in a symphony orchestra, you can get the power of that. Sometimes you have the power of a riff with two chords. It’s about what you want to say with your music? What’s your driving force? What’s your vision? What do you want to get through? Therefore, I also believe that lyrics is equally important as even as a layout. Everything should fit together to get the perfect power. That’s how I see it. For me, it’s equally important. It all needs to create a magical formula, everything needs to work together.

 

 

There are very short periods when you had two guitars. What about the feeling playing in the front of tens of thousands of people on your own with no one behind you?

Maybe it’s better. I mean, some songs were made for two guitars in the past, and of course, they would sound better. But it’s also about the chemistry within the band. Do we want to have another guy? We’re fine with being four. But still, we’re playing around sometimes with the thought of having an additional guitar player, but then we’re too much, we don’t want to be. We work very well as a four-piece.

 

What about the feeling playing in front of thousands and thousands of people?

It’s great when you perform something that you believe in. Speaking about double guitar players, we’ve done a few shows lately over the years. We did the whole Dark Candles album in our hometown with two guitar players, and we also did Those of the Unlight with two guitar players, so that was a great thing to revisit and do it like that.

 

Maybe a rude question, but are you making mistakes while playing?

Always.

 

But no one can recognize.

Yes, they can. But I mean… I don’t give a shit about doing a mistake… I don’t give a shit even if anybody else makes a mistake. You’re into the music and things can happen. It can be bad sound, whatever. A mistake is just to prove that it’s live. It can always be a problem or whatever, but who gives a shit on that? The energy you get to the crowd matters! There are a few mistakes, okay, and who cares? We’re a live band. Otherwise, listen to the album if you have it perfectly played. So that’s a part of it. It’s not a symphonic orchestra, that’s a violent metal show.

 

How static the songs are? So are they changing through times?

Yeah, they do. And sometimes things can get slower or heavier. But I mean, sometimes I see a band sitting and playing with a drummer that listens to these beats in ear. It’s stupid! If I want to make something longer or slower, I make it. Everybody will have to adjust to it, you just make an eye contact and you make things become different. In some cases, you see a band who cannot play if a laptop is broken because there are choirs, there are two guitars, extra this, extra that… that’s a totally different thing.

 

Lot of new bands, more and more bands year by year, infinite number of gigs. How is it possible to survive in this noise?

As I said, you always have to believe in what you do. That’s the basic thing, whatever you do in life. Of course, it’s hard. If we wouldn’t tour, it would be hard. We believe the power of it and as long as the machine keeps going, it keeps us going.

 

Guitar tablatures: are you planning to release them?

I got a few people contact me about it, but I don’t know. It’s nothing really important for me. But if somebody want to do it, then do it. Of course, it can make easier people to understand it.

 

Lyrical themes like World War II and death: why are these things so important?

It’s about doing what comes natural. If you want to do something, if you create music, you have maybe a gut feeling of what the music should deal with. And yeah, I like a lot of World War II. For me, it’s something that creates music or visions in my mind, so it’s kind of easy to write about it.

 

It’s about power?

There’s a lot of energy in it, the firepower or whatever. I don’t even know why, it just comes natural, and I also had a huge interest in it. Maybe just when you spend so much time on it, it comes natural to write about it.

 

And what about World War I?

It’s interesting as well, but I never felt… There’s a few bands already doing that. I mean, we could do that as well, but I read so much more about World War II as it comes more natural for me.

 

How do you feel about current war situations not so far from your country?

I don’t know what I feel because you can get so much media coverage today. Things are updated every hour, it’s like a mess, so I try to avoid it. Of course, this has an effect on your own life, but what’s true or not, I leave that to everybody to make up their own mind in terms of what’s going on? I will not be trying to say who’s wrong or right when it comes to, for example, Russia, or whatever. Some people boycott that country in all perspectives. Why don’t they boycott the States? How many wars have the States started been? Why don’t people boycott it? For me, if it was possible, I would have no problem to play in Russia because I don’t give a fuck about politics as I care about people. And I care much about people in any country as long as they are into what we are doing.

 

 

You are very familiar with WWII. Do you know what happened here 80 years back in time?

Yes, people tried to escape. Yes, I know about it. And how few survived the outbreak and how they tried to reconquer it and saw the outskirts of the city. Operation Conrad… and they couldn’t do it. Yeah, I know, I read a lot about it. There are a very few books written about it [in English – the eds]. I remember one called the Stalingrad of the Waffen-SS… it tells me more about those troops fighting in the outbreaks and how many of them died. How few of them got back to their own lives. And it’s a bit forgotten. You always read about the same battles, you always read about Kursk, but this was an equal big damage for them. But good for the Russians, I guess.

 

If you are checking this picture, it’s absolutely the same building that had a destroyed Panther in front of it.

I’ve seen a lot pictures and old photos of those people when Otto Skorzeny was in the city, the Tiger tanks by the castle… I’ve seen those places, like how it looked then and now. Whatever part of history I read, I love these pictures like then and now: you see how it looked back then, and how it looks now… I always find that interesting. I used to have these magazines called After the Battle about Normandy in the 80’s and 90’s, and there was always a picture of how it looked back then and a photo taken now. I love to be on the spot, it’s fascinating to be on the place where things have happened. I mean, I’ve been standing on places from World War II. I’ve been standing in Russia where the Swedes were fighting with the Russians far back. I’ve been on the place where the Swedish king died in 1632. It’s just great to be at these places, even if I’m there for three minutes… for me, those things mean a lot. Historical places, just to be there, and suck in the atmosphere and feel what happened here.

 

Is that the way how to learn things?

Yes, of course. I believe so as well. And people should read more history. Then they would know why things look the way it does today. Because all a part of history, why things look the way it does today, that goes thousand years back.

 

You are basically doing bands along Marduk, you have friends, you are doing records in studio, organizing tours, whatever, but your day also consists of 24 hours. So how is it possible to manage everything?

We don’t have any fancy management, we don’t have a lot of people as we work with a lot of reliable, good, down-to-earth people who make everything happen for us. So it’s a smooth thing and of course, it’s stressful as well. But I mean, we try to keep it on a good level with everybody we work with, from labels to booking agencies, so we have a good working atmosphere what makes everything easier.

 

Are there any plans that you were not able to make real so far?

There is some place that we wanted to go to, which we haven’t reached yet because it’s a turmoil in the world, and some things will take longer time than others. We always strive to reach new areas, and whereas a lot of people used to tour the States and Europe, we always try to reach new areas even if we could play a small club there. I remember we played like India, which is kind of a common place today. We played in Mongolia and then we were just happy that we made it now in February when we played in Kazakhstan, in Georgia and in Armenia. It was fantastic to be able to reach new areas! I believe the power of music and reaching every part of the world. I still would love to play in Africa and Middle East, and I’m sure that can happen in the future as well.

 

You are one of the very few musicians who are present in the genre since the birth of black metal. How much this genre has changed since that you started?

A lot, in a good and a bad way. When we were young and we did our first album, we were surprised that it was in a record store! There were only a handful of bands. If you look just on black metal back in the early 90s, you more or less knew every band. There was a handful of bands from Norway and Sweden, some in the States and a few ones from Greece, so it was a small scene. That’s exploded later on and became so big, it’s unbelievable. Of course, there’s a lot of negativity around it as well, but I’m not to judge anybody just because I’m from one generation who looks upon it one way. Things will always change, so I still stick to my guns and doing what I believe in, and I care about bands I always liked. And of course, I still discover new things.

 

I was totally surprised that you, like a lot of other musicians, like classical music.

One thing doesn’t exclude the other, and of course, you maybe were a bit more narrow minded when you were younger. When I was younger, I did only listen to music which had the same theme as I had. What I like about classical music is the timelessness… even if it’s an English medieval music or German baroque music, it’s so fantastic. That will have stand the test of time, which not a lot of things will do. Also music from different countries like folk music, I find very inspiring. Eastern Europe has a lot of fascinating folk music, the same as we have. You always discover things here and there, and I’m still surprised when I discover things that I haven’t heard before. Even if it comes to bands that I maybe didn’t appreciate when I was younger, and I listened to them now. At a certain time period, you cannot take them because you’re narrow minded: I discover old bands from the 60’s, 70’s that I never would have liked when I was younger.

 

So by the time you became more and more open.

Yeah, in a way, yeah, maybe. But I’m still narrow minded in a way. But still, whatever I listen to, I like music that paints a strong picture in my mind, when I feel conviction that this guy means, what he says… it has to be done with spirit and mind.

 

What black metal gives for you?

It gives and it also takes. It still gives what it did back in the day: it’s still a huge inspiration, and I’m proud to carry the flag of it.

 

Thank you!

 

The editorial team would like to thank Century Media, Alvaro G., without whom this interview would not have been possible.

 

Written by Á