********    FOR ENGLISH CONTENT PLEASE SCROLL DOWN    ********

 

Az Abbath Summer Hell-es budapesti fellépése előtt lehetőségünk nyílt elbeszélgetni Ole André Farstad-dal, a zenekar másik gitárosával. Már az előzetes felkészülés alkalmával is izgalmas személyiségnek ígérkezett, azonban a beszélgetésünk során egyik ámulatból a másikba estem… (Á)

 

 

Nyári turnén vagytok Abbath-tal – mennyire vagytok fáradtak?

Ole André Farstad: Ó, remekül vagyunk. Négy vagy öt koncertünk volt zsinórban egymás után, tegnap Olaszországban játszottunk, és holnap jön a Brutal Assault. Szerencsére a buszon tudtunk pihenni.

 

Ez a koncert, ha jól számolom, a második alkalom, hogy Budapesten jársz. Volt lehetőséged körülnézni?

Ole André Farstad: Januárban voltunk itt [idén február 4-én – a szerk.], és akkor megnéztük a várost… már korábban is voltam itt, egy hosszabb turnén… egy zeneiskolai osztállyal jöttem.

 

Bergen, a szülővárosod időjárása némileg eltér a délebbi Európáétól. Hogy bírod?

Ole André Farstad: Baromi meleg volt ezen a turnén… folyamatosan ilyen időjárásban játszottunk… ez egy igazi kihívás, de semmi gáz.

 

Van egy Abbath-album, a Dread Reaver, amely 2022-ben jelent meg a te közreműködéseddel. Milyen volt az anyag fogadtatása?

Ole André Farstad: Őszintén szólva, nem olvastam túl sok visszajelzést. Januárban turnéztunk Európában, és a fogadtatás nagyon jó volt. Sok új arcot láttunk a közönségben, sok fiatalt…

 

Most Immortal-dalokat is játszol. Az Immortal valami olyan, ami Abbath-tal került az életedbe, vagy már korábban is közel állt hozzád?

Ole André Farstad: Már az Abbath-tal töltött korábbi években is ismertem az egész Immortal-repertoárt, mivel mindig játszottunk egy-két dalt élőben. Szóval, igen, megismertem, és ez egy nagyszerű repertoár.

 

Egyfelől klasszikus zenét játszol sok improvizációval, másrészt – ma este is – black metal-t játszol. Hogyan férnek meg ezek a látszólag teljesen különböző zenei dolgok egymással?

Ole André Farstad: A lényeg az energia, a zene fizikai aspektusa. Tinédzserként thrash metal bandában játszottam… gyakorlatilag egy próbateremben nőttem fel, sok Metallica-feldolgozással és hasonlókkal. Egyébként, nem tudom, hogy belehallgattál-e az Ilti Milta zenéjébe [Ole progresszív thrash metal zenekara – a szerk.]?

 

Igen, persze.

Ole André Farstad: Na ez az érem egyik fele. Tanultam zenélni… jazz-t, és tanultam ezt-azt a világ különböző részein. Jártam Indiában, Dél-Amerikában, Afrikában… alapvetően azért, mert kíváncsi voltam, és különböző típusú zenéket akartam megtanulni egy bizonyos szinten. Ha klasszikus zenével vagy afrikai zenével vagy jazz-szel vagy metallal foglalkozol, akkor az ugyanaz a dolog – persze egy bizonyos szinten.

 

Zeneileg képzett személyként hogy gondolod – a black metal túl egyszerű vagy primitív mondjuk egy jazz improvizációhoz képest?

Ole André Farstad: Úgy hiszem, hogy van egy bizonyos esztétika a metalban, ami nagyon domináns… főleg, amikor az élő fellépésen éled át. Sok zene közül az egyik legnehezebb, amit játszom… igazán komoly technikai kihívás időnként. Ha az Immortal-ról beszélünk: az a zene nagyszerű dalokkal, riff-ekkel, kompozíciókkal bír, és nagy élmény élőben játszani. De természetesen érdekelnek a zene más aspektusai is: a klasszikus zenei improvizáció, a különböző afrikai zenei stílusok, különböző pengetési stílusok… ez egyfajta „kocka” hozzáállás.

 

Hallás alapján tanultad meg az Immortal-dalokat?

Ole André Farstad: Nem, Abbath eljátszotta őket, én felvettem… gyakran találunk ki az eredetitől kissé eltérő megoldásokat különböző részekre… picit más éneket, akkordokat és egyéb dolgokat. Ezen nőttem fel – hogy két gitárral játszunk, és hogy meg kell találnod a ritmust a másikkal… szóval érdekes dolog megpróbálni megtalálni a megfelelő összhangot.

 

Hogyan kezdődött ez a együttműködés Abbath-tal?

Ole André Farstad: Nos, először csak szólókat írtam neki az első albumra. Felhívtak, hogy csináljam meg, és azt hiszem, egy vagy két este alatt össze is dobtam azt a négy-öt szólót. Aztán felkértek, hogy vegyek részt a 2016-os januári turnén, a Behemoth-tal és az Entombed-dal… aztán valahogy itt ragadtam. Majd megcsináltuk a második albumot, az Outstrider-t, és abban már sokkal jobban részt vettem. És igen… itt vagyok (mosolyog).

 

Ki miért felelős? Mennyi szabadságod van a zeneírás tekintetében?

Ole André Farstad: Abbath írja a legtöbb dolgot, ő intézi a stúdiót – teljesen szabad a kezem, amikor zenei ötletekkel jövök elő. Természetesen elküldöm neki, hogy lássam, tetszik-e neki – és általában tetszik neki. Tudod, a 80-as években nőttem fel, szóval Randy Rhoads-on, van Halen-en meg ilyesmiken… tőlük lestem el egy csomó mindent, és a játékom nagyon a nyolcvanas évek stílusa. Talán egy kicsit a műfaj határán mozog, de ő imádja. Én meg csak próbálom jól érezni magam…

 

 

Hogyan dolgoztok? Együtt jammeltek, vagy riffeket küldözgettek egymásnak?

Ole André Farstad: Felveszünk ezt-azt, aztán átküldjük egymásnak, meg persze néha találkozunk Bergenben a stúdióban és ott is rögzítünk anyagot. Az utolsó album alatt hátproblémám volt, nem tudtam felállni, szóval egy matracon feküdtem a nappalim padlóján, és a stúdiós srác jött át a számítógépével…

 

Legutóbb néhány nappal ezelőtt láttalak Brassóban, ahol egy fekete flying Jackson-nal és egy fehér, talán LTD ESP-vel játszottál …

Ole André Farstad: …nem, az egy Gibson volt….

 

…szóval miért szereted ezeket a hangszereket, és melyik a kedvenced?

Ole André Farstad: Ha ismered a Floyd Rose-t, az olyan, mint egy Les Paul custom, de egy kicsit vékonyabb, és egy leheletnyit könnyebb. Számomra az a tökéletes gitár. Van otthon egy fekete, arany festéssel, és van ez a limitált kiadás, amelyet egyedi színváltozatokkal készítettek; ez sötét színű, márvány berakásokkal.

 

Akusztikus vagy elektronikus gitáron játszol inkább?

Ole André Farstad: Mindkettőn. Látod – mutat egy törött körmére –, össze kellett ragasztanom, mert a riffeket pengetővel játszom, és apránként lereszeltem volna a húrokon … a körmöm apránként elkopna, így összeragasztottam.

 

Más téma: Bergen ImproStorband. Ez egy olyan klasszikus zenekar, amely az improvizációra épül?

Ole André Farstad: Ez alapvetően egy szabad művészekből és zenészekből álló csoport, akik projekteken dolgoznak – és ezek nagyon eltérő témák lehetnek, de végső soron igen, ez a szabad improvizációról szól… nevezheted kísérleti zenének is. Ez egyfajta improvizációs platform. Módokat találunk arra, hogy hogyan közelítsük meg az improvizációt, és hogyan improvizáljunk együtt, különböző háttérrel érkező emberekkel: egyfajta kortárs zene, grafikus elemekkel… ez a zenekar nagyon nyitott, szabad, és a megközelítés projektenként változhat. Olyasmi, mint a London Improvisers Orchestra – nagyon hasonló. És tudod, a tagok nagyon különböző háttérrel, nagyon különböző szintű tudással érkeznek…

 

Improvizálsz a fellépéseken – például az Abbath-tal –, vagy csak megírt szólókat játszol?

Ole André Farstad: Néhány részben improvizálok, de a legtöbb szóló meg van írva. Próbálom őket egy kicsit másképp játszani minden alkalommal – van néhány része, ahol szabadabb lehetek, és improvizálhatok (mosolyog). Nagyon élvezem… ez számomra a zene lényege: az a hely, amit felfedezhetsz, ahol keresgélhetsz és játszhatsz. Ez a legszebb benne, az egész koncepcióban: a zenében élsz, játszol az anyaggal… ezt nagyon élvezem.

 

Egy másik zenekar, a Meelodi… megnéztem egy számot Youtube-on, a Mishra-t, egyszerűen csak a címe miatt, és egy alapvetően arab stílusú zenét találtam. A multikulturális dolgok érdekelnek, vagy inkább a zenei része?

Ole André Farstad: Ez a zenekar, a Meelodi… ez 30 évre nyúlik vissza, amikor találkoztam ezzel a sráccal [Medi Farmani – a szerk.] Bergenben, aki festő. Körülbelül 10 évvel idősebb nálam, ha jól számolok. Ő énekel – fantasztikus tehetsége van az énekléshez… lassan 30 éve ismerjük egymást. Annak idején csak jam-meltünk együtt, ő perzsául énekelt, ez az anyanyelve… verseket és hasonlókat. Én csak játszottam, és a stúdiómban raktam össze a dalokat. Az első albumunkat 2006-ban készítettük, ha jól emlékszem. Aztán csináltunk még három anyagot, és ennek során folyamatosan fejlődtünk… Navar [Nawar Alnaddaf – a szerk.] arab nyelven énekel, Medi perzsául, és akkor vannak a norvég jazz-zenészek, akik valamilyen módon énekelnek és improvizálnak. Számomra az a lenyűgöző, amikor megpróbálok egyensúlyt teremteni ezek között az elemek között.

 

Talán egy buta technikai kérdés, de ha arab zenét játszol, akkor más hangolásra van szükséged, nem?

Ole André Farstad: Mikrotonalitással dolgozunk, de oly módon, hogy a hangolással játszunk, így egy bizonyos fajta zenei szövetet hozunk létre, ami más, mintha teljesen tiszták lennének a hangok. – és ez a feszültség határozottan jelen van a zenében, nagyon jól átjön.

 

A Guildhall School of Music and Drama-ban végeztél…

Ole André Farstad: …igen…

 

…miért választottad ezt az intézményt?

Ole André Farstad: Nos, az alapfokú tanulmányaimat jazz tanszakon végeztem Dél-Amerikában, majd elkezdtem egy népzenekutatás mesterfokozatot Bergenben… mindig is nagyon érdekelt az utazás és a zene tanulmányozása, már akkoriban is. De azt nem fejeztem be, így néhány évvel később úgy döntöttem, hogy Londonba megyek tanulni… hogy ott végezzek el egy mesterszakot. Meg hogy megtapasztaljam, milyen Londonban élni – ez már régi álmom volt. Szóval úgy döntöttem, belevágok.

 

 

A város vonzott, a kultúra, a sörök, vagy mindez együtt?

Ole André Farstad: Londonnal kapcsolatban minden izgalmas volt. Ez egy szórakoztató pár év volt, igen.

 

Dolgozol is a Guildhall-ban, vagy csak ott tanultál?

Ole André Farstad: Csak tanultam. Meg csináltam néhány projektet velük, oktatási projekteket.

 

Megnéztem a Facebook profilodat, ahol a profilképeden tucatnyi húros hangszer vesz körül – mindegyiken tudsz játszani?

Ole André Farstad: Természetesen, bizonyos mértékig igen… eligazodom rajtuk, mondjuk így. A legtöbbet akkor szereztem be, amikor utaztam és tanultam. Történetük van számomra: az utazásé és az embereké, akikkel találkoztam. Megtanultam néhány alapot, hogyan kell játszani rajtuk, majd egy idő után elkezdtem otthon használni őket egy: fejjel lefelé meg fordítva játszani (mosolyog). Természetesen sokat használom őket a zeneírásban, például a Meelodi-ban is… riff-eket komponálok velük, abból zenét építek, hogy egy bizonyos hangulatot elkapjak.

 

Említetted, hogy szeretsz utazni, és beszéltünk az Egyesült Királyságról, az arab kultúráról, említetted Indiát is. Merre jártál még a világban?

Ole André Farstad: Jártam Latin-Amerikában. És igen, persze, Spanyolországban is… a flamenco nagyon közel áll a szívemhez… időnként vissza-visszajárok találkozni a flamenco-s barátaimmal – elidőzöm velük egy-két hetet.

 

Miért kelsz mindig útra? Az adott országok zenéje érdekel, vagy egyszerűen csak a világot szeretnéd felfedezni?

Ole André Farstad: Elsősorban a zene az, ami igazán megfog. Emlékszem, mielőtt Indiába mentem volna, volt egy kazettám Ali Akbar Khan-tól, aki a Raga Bhairavi-t játszotta, és annak a hangulata örökre megfogott. Ekkor döntöttem el, hogy el kell mennem Indiába, hogy megtanuljam azt a hangszert… mint a flamencóval is: sok dolog egyszerűen csak megtörténik… mint amikor eljutottam Szenegálba, a Sabah dobolást megtanulni: hallottam, és egyszerűen azt mondtam, „váó, ez csodálatos, el kell mennem, és megnéznem, mit csinálnak és hogyan”. Ez is egyfajta módja a világról való tanulásnak… megtanulod a világot, megtanulod az embereket. Megtanulod, hogy mindenki ugyanaz – egy bizonyos szempontból.

 

Hosszú listát sorolt fel – de hogyan jut minderre időd? Az te napod is 24 órából áll.

Ole André Farstad: Ez egyik projektről a másikra megy. Pár héttel ezelőtt egy másik turnén voltam, egy teljesen más jellegű, egy iskolai koncepciójú turnén…

 

Hogyan lehet átkapcsolni, hogy egyszer az A együttes számára írj zenét, majd később a B zenekar számára… hogyan működik ez?

Ole André Farstad: Egy bizonyos szinten ez ugyanaz. Szerintem az egy erősség, ha képes vagy egy technikát az egyik műfajból átvinni a másikba, majd ott kísérletezni egy másik zeneszerzési technikával. És úgy gondolom, hogy ez jóval több, mint egy szimpla kapcsoló.

 

Van bármilyen más hobbid?

Ole André Farstad: Nem, nincs nagyon…

 

És hogyan kerülöd el a kiégést?

Ole André Farstad: Nagyon sok változatosság van a munkáimban, ami, tudod, felfrissít. Soha semmi sem ugyanaz. Talán néha lelassíthatnék egy kicsit… dolgozom a következő szólóalbumomon is, amit jövőre szeretnék megjelentetni… csak én és a gitár… szóval van egy határidőm ebben az évben. Igen, ez egy jelentős kihívás, találni egy kis nyugalmat, hogy igazán elmélyedhessek ebben.

 

Meg tudod ezt tenni időnyomás alatt?

Ole André Farstad: Szükségem van valami határidőre. Egyszerűen szükségem van rá, hogy találjak egy megfelelő időszakot, amikor igazán csak arra tudjak összpontosítani… és már most is erre koncentrálok, sokat játszom.

 

A turné alatt is?

Ole André Farstad: Igen. Meg van egy darab is, amit a bergeni szimfonikus zenekarral játszom… ez egy nyári koncert lesz a parkban, flamenco-t játszunk. Szóval azt is „frissen és melegen” kell tartanom. De ez egyszerű egy ilyen turnén, ahol sokat kell valamire várni: egyszerűen fogom a gitáromat, leülök valahova egy sarokba, és gyakorlok néhány órát.

 

Mit jelent számodra a zene? Bár ez szerintem, ez nem egy túl fair kérdés az esetedben.

Ole André Farstad: Nos, ahogy mondtam, nem sok mást csinálok. Nagyon élvezem, teljes szenvedéllyel…

 

El tudod képzelni az életedet zene nélkül?

Ole André Farstad: Nem tudom, mit csinálnék. Valószínűleg csinálnék valamit, de… számomra egyértelműen ez az ok, hogy reggel felkeljek.

 

Nagyon köszönöm.

 

Írta: Á

 

A szerkesztőség köszönetét fejezi ki J. Zoltánnak (turnémanager)

 

 

********    ENGLISH CONTENT    ********

 

Before Abbath’s performance in Budapest at Summer Hell, we had the opportunity to talk with Ole André Farstad, the band’s ginger head guitarist. Even during the preliminary preparations, I was absolutely sure to meet an exciting personality, but during the conversation, I was constantly amazed… and thanks to the SUMMER HELL festival we successfully made this interview with the guitarist of Abbath Doom Occulta.

 

You are on a summer tour with Abbath – how tired you guys are?

Ole André Farstad: Oh, we are fine now. We had four or five gigs in a row, we played in Italy yesterday, and Brutal Assault is the next. But yeah, we were on the bus, so we were able to rest.

 

This gig is, I think, your second time here in Budapest. Have you had any chance to look around?

Ole André Farstad: We were here in January [4h of February this year – the eds.], and then we had a look around the town… and I’ve been here before, on a longer tour… I was a teacher for a music school class.

 

The weather of your hometown, Bergen, is significantly different from the one in the southern part of Europe. How do you like that?

Ole André Farstad: It’s been hot during this tour… and we’ve played with this weather constantly… it’s absolutely a challenge, but it’s fine.

 

There is an album with Abbath, Dread Reaver, which came out in 2022 with your contribution. How do you like the feedbacks?

Ole André Farstad: To be honest, I haven’t really read too much feedbacks. We toured it in Europe this January, and the response was very good. We saw a lot of new faces, a lot of young guys in the audience… it was a kind of broader audience.

 

On the top of that, you are now playing Immortal songs. Immortal is something which came with Abbath into your life, or it was deep in your heart?

Ole André Farstad: I already knew this whole catalogue of Immortal songs during the years with Abbath. We always played one or two when we played live. So, yeah, I’ve come to know, and it’s a great repertoire.

 

You are doing classical music with a lot of improvisation on one hand, and you are playing basically black metal on another. How those totally different things are coming together from a musical point of view?

Ole André Farstad: It’s about the energy, the physical aspect of the music. I grew up playing in a thrash metal band when I was a teenager. So, I basically grew up in a rehearsal space, with a lot of Metallica covers and stuff like that. By the way, I don’t know if you checked the band Ilti Milta [a progressive thrash metal band of Ole – the eds.]?

 

Yeah, I did.

Ole André Farstad: That’s one aspect. I also studied music… I went into jazz and studied music in different parts of the world. I did travel to India, to South America, to Africa… basically, because curiosity, wanting to learn different types of music on a certain level. If you’re working with classical music or African music or jazz or metal, it’s the same thing – at a certain level.

 

From the perspective of a musically educated person, do you think that black metal is too simple or primitive compared to say a jazz improvisation?

Ole André Farstad: I think there is a certain aesthetic in metal, which is very powerful… when you experience it live. A lot of that music is one of the most difficult ones I play… it’s really a difficult technical challenge. If you’re talking about Immortal, they had great songs, great riffs, great compositions, and really fun to play live. But of course, I like to go into other sides of music: improvising classical music, different styles of African music, with different fingerstyles… it’s kind of a nerdy guitar stuff.

 

Are you learning the Immortal songs by ear?

Ole André Farstad: No, Abbath plays it for me, I record it, and then often we find slightly different solutions for different parts… maybe to widen it a bit, or slightly different vocals, chords and other stuffs. I grew up with this, just playing two guitars together, when you have to find the rhythm with the other guy… so it’s an interesting thing to try and get the right swing together.

 

How did this contribution with Abbath started?

Ole André Farstad: Well, I was just kind of doing the solos for the first album. I was just called to do it, and I think I spent an evening or two, and I did four or five solos. Then I was asked to do a tour in January of 2016, with Behemoth and Entombed… then I kind of just stuck around. Then we did the second album, Outstrider, and at that time I was a lot more involved. And yeah… here I am (smiles).

 

Who is responsible for what, and how many freedoms do you have in terms of composition or structures?

Ole André Farstad: Abbath writes most of the things, arranges the studio, and I’m totally free when I come up with guitar stuff. Of course I send it to him, to see if he likes it – and he normally likes it. You know, I grew up in the 80’s, so I had Randy Rhoads, van Halen, and all those guys… I learned from those guitarists, and my playing is very kind of the eighties. It’s maybe a bit on the edge of the genre, but he loves it. So I’m just trying to have fun.

 

 

How are you composing – jamming together, or sending riffs back and forth?

Ole André Farstad: We’re kind of doing pre-productions, and then sending stuffs back and forth, going to the studio in Bergen, where we meet sometimes and recording there sometimes. During the last album I had a back problem, I couldn’t stand up, so I was lying on a mattress on the floor in my living room, and the studio guy came over with his computer…

 

Last time I’ve seen you few days back in time, in Brasov, where you played a black flying Jackson, and also a white LTD ESP perhaps…

Ole André Farstad: …no, that’s a Gibson….

 

…so why did you like those instruments, and which one is you preference?

Ole André Farstad: If you’re familiar with the Floyd Rose, it’s like a Les Paul custom, but it’s a little bit thinner, just a little bit lighter. For me it’s just the perfect guitar. I have a black one with a golden paints, which is at home, and I have this one which is a special kind of edition, where they did some custom colour versions, so this is a dark one with marble inlays.

 

Are you are mostly playing acoustic guitar or electronic?

Ole André Farstad: I do both. So you see [pointing at a broken finger nail], I had to glue it, because I play the riffs with the pick and then I’m just scratching it… the nail slowly disappears, so I need to glue that.

 

Different topic: Bergen ImproStorband. Is that something which is a classical band driven by improvisation?

Ole André Farstad: That’s basically a very free group of artists and musicians doing projects, and it can be very different type of stuffs, but in the end, yeah, it’s about free improvisation… you can call it experimental. It’s just kind of a place to experiment. We find different ways of approaching how to improvise and how to improvise together, people with different backgrounds: in combination with a lot of kind of contemporary music, also graphic scores… this band is very open, free, and the approach can, like I said, vary from project to project. Like London Improvisers Orchestra – similar band like that. And, you know, people are from very different background with very different level of expertise…

 

Are you using improvisations on stage, for example, with Abbath, or you are just going ahead with a written solo and you are not improvising at all?

Ole André Farstad: At some parts I do improvise, but most of the solos are basically composed. So I try to interpret them a little bit differently every time. I have some pockets where I can be freer, and improvise (smiles). I really enjoy… that’s the core thing of music for me: the place where you can explore and search and play. That’s the most beautiful thing about it, the concept of it… to be in music, to be playing around with that material, I enjoy it very much.

 

Another band, Meelodi… I checked one track, Mishra, simply because of its title, and what I got was basically an Arabic style music. So how those things are coming together? Are you mostly interested in multicultural things, or you’re interested in the musical part?

Ole André Farstad: That band, Meelodi… it goes 30 years back, when I met this guy [Medi Farmani – the eds.] in Bergen, who is a painter. He’s around 10 years older than me, something like that. And he sings, he has a great talent for singing… we know each for 30 years. We started just jamming together. He was singing in Persian, which is his language… poems or stuff like that. I just played around, and arranged the songs in my studio. We made our first album in 2006, as far as I can recall. And then we made three more, kind of just developing… we have Navar [Nawar Alnaddaf – the eds.] singing in Arabic, we have him [Medi Farmani – the eds.] singing in Persian, and we have Norwegian jazz musicians singing and improvising in some way. But, to me, it’s lovely to try and create some nice balance between these elements, and… that feels natural.

 

Maybe a silly technical question, but if you are playing Arabic music, then you need a different tuning, don’t you?

Ole André Farstad: We work with microtonality in the way that things are slightly out of tune, so it creates a certain kind of texture, that is different than if it was totally in tune. It’s mostly Navar singing, and she plays… and that tension is really present in the music, that came through.

 

You studies at the Guildhall School of Music and Drama…

Ole André Farstad: …yeah, I did…

 

…why did you choose that way of education?

Ole André Farstad: Well, I did my undergrad in jazz studies in South America, and then I studied a master in ethnomusicology, actually in Bergen… I was very interested in traveling and studying music in Bergen as well. But I didn’t finish that one, so a few years later, I decided to go to London to study… to do a master there. And to experience how to live in London – it was kind of a dream of mine. So I just decided to go for it.

 

 

Were you interested in the city, in the culture, in the beers, or in all of those things together?

Ole André Farstad: Everything about London was kind of exciting. It was a fun couple years, yeah.

 

Are you also working for Guildhall, or you just did your education there?

Ole André Farstad: I did my education there. I did some projects with them, educational projects.

 

I just checked your Facebook profile, which starts with a picture where you are sitting surrounded by many different instruments, each of them having more than four strings. Can you play all of them?

Ole André Farstad: Of course, I can play them to a certain extent… I find my way around. I’ve got most of them when I’ve been traveling and studying. They have a history for me: the journey and the people I have met. So I learned a few basics, how to play the instrument, and then after a while I started doing stuffs at home after retuning: playing them upside down or whatever (smiles). Of course, I use them a lot in my composing, with like Meelodi… just creating riffs on different instruments and building music to get an atmosphere.

 

You mentioned you like traveling, and we had some words about UK, the Arabic culture, you also mentioned India. Where else on the globe?

Ole André Farstad: I’ve been in Latin America. Yeah, of course, Spain… Flamenco is very deep in my heart… I’m going back to meet my Flamenco friends there. Hang out there for a week or so.

 

And what’s the driver behind these journeys? Are you interested in the music of those countries, or you just want to simply explore the globe?

Ole André Farstad: The music is what really grabs me, first of all. I remember before I went to India and I had this cassette of Ali Akbar Khan playing Raga Bhairavi, and this mood was just haunting me. So I just decided I have to go to India to study this instrument, to learn it and find out what it is. Like with flamenco: a lot of things just happen… like something takes me to Senegal, to the Sabah drumming: I heard that, and I was just like, ‘wow, this is amazing, I have to go and see what they are doing’. It’s also a way of learning about the world… you learn about the world, about the people. Basically, you learn that everybody is just the same. From one point of view.

 

You went through a very, very long list about your activities, but how can you manage those things? Your day also consists of 24 hours.

Ole André Farstad: It goes from project to project, it’s focused like this. A few weeks ago, I was on another tour, it was a totally different one, a school concept thing… it’s kind of focused in the same areas.

 

How is it possible to switch to a given mode, just to compose for band A, later on for band B… how it is working?

Ole André Farstad: On a given level it’s just the same, you know. I think it’s also a strength to be able to take one technique from one genre over to another one, to experiment a compositional technique. And I think it’s more than a switch.

 

Do you have any other kind of hobbies?

Ole André Farstad: No, I’m not very good at hobbies.

 

How can you avoid burn-out?

Ole André Farstad: I get a lot of variety in my working environment. Which is, you know, refreshing. It’s not the same. Maybe I could slow down a little bit sometimes… I’m working on my next solo album, which I’m trying to release by the next year, so I have a deadline this year… it’s me and the guitar, basically. Yeah, it’s a bit of a challenge from the whole thing. So, I need to find some space to really go into that.

 

Can you do it under such kind of pressure, having a deadline?

Ole André Farstad: I need some kind of deadline. I just need it to make some space to really just focus on that… and I’m already focusing on it, playing a lot.

 

During the tour?

Ole André Farstad: Yeah. I also have this piece I’m playing with the symphony orchestra in Bergen… it’s a summer concert out in the park, we’re playing some flamenco piece. So, I need to keep it fresh and warm. But it’s great on tour, because there’s a lot of waiting. I just take my guitar and sit in the corner somewhere and practice for a few hours.

 

What music means to you? Which is, I think, an unfair question in your case.

Ole André Farstad: Well, like you say, I don’t do very much other stuff. I enjoy it very much, and I have a great passion for it, a very strong one…

 

Can you imagine your life without that?

Ole André Farstad: I don’t know what I would do. I would probably do something, but… it’s definitely for me… it’s the reason getting up in the morning.

 

Thank you very much for that. I really appreciate your time.

 

Written by Á

 

The editorial team would like to thank Zoltan J (tour manager).