A Gospel of Bones szívszorító mélységeiben a gyász útjának lehetünk tanúi, egy melankolikus dallamokkal és a temetési dobok könyörtelen gyászával megrajzolt térképnek. Minden egyes dal egy rekviem, egy történet, amely az éjszaka évkönyveibe vésődött, Anders Eek komor szimfóniáival vezetve a menetet olyan számokon keresztül, mint a „My Own Grave” kietlen szépsége és a „Procession of Misery” gyötrő ereje. A „Too Young to Die” hideg, elhúzódó hangjaitól a „Yestertear” szomorú elégiájáig, ez az album a FUNERAL szuverén igénye a kétségbeesés trónjára