Meghallgattuk

Lemezek amiket meghallgatunk

Arch Enemy – Will to Power (2017)
Most szeptemberben látott napvilágot a death metal melodikusabb részét megéneklő Arch Enemy soronkövetkező, Will to Power címet viselő albuma. Nagy várakozás előzte meg a megjelenést, ugyanis az akkor már Alissával operáló zenekar előző, War Eternal lemeze akkorát szólt, hogy még Dunaújvárosban is hallani lehetett.
Useme – Szélesvásznú Ég (2017)
Egyszóval benne van Bálint, Tibi, Zoli, Ádám és Miki egyénisége; ezektől a különböző karakterektől válik a Useme Usemevá. Bár a Világvevővel sem volt semmi baj, ezúttal egy (még)kiválóbb lemezt kaptunk a pop-rock/ pop-metal kvintettől, melynek számai simán képesek lesznek a legnagyobb hazai együttesekig repíteni a bandát.
Leander Kills – Élet a Halál előtt (2017)
Bár a mérleg nyelve a melodikus, líraibb, dallamosabb, befogadhatóbb oldal felé billen és emiatt némiképp enyhe egyhangúságot tükröz a legújabb Leander Kills album, azért egy igenis értékhordozó lemezről beszélhetünk, mely rengeteg rajongó tetszését fogja elnyerni, a legtöbb, könnyen fülbemászó szám pedig rövid időn belül alap eleme lesz a koncertes repertoárnak.
Apey & the Pea – HEX (2017)
Súly, mely lehúz a mocsár fenekére, avagy a legújabb Apey & the Pea album, a HEX. A csapat ismét nagyot alkotott, döngölés, egy csipetnyi thrash zúzda, miegymás. A HEX minden kétséget kizáróan az év egyik legjobb hazai metal albuma, Apeyék egy hatalmasat léptek előre, nem kis feladat lesz felülmúlni a színvonalat.
Wintersun – The Forest Seasons (2017)
Ez az enyhén sejtelmes, „kísértetkastélyos” muzsika adja a dal első felének vázát, és az igazán eufórikus, kórussal megtámogatott zenei kicsúcsosodást csak a szám legvégén kapja meg a hallgató.
ELŐSZEDTÜK: We Butter The Bread With Butter – Wieder geil! (2015)
Az első érdekesség már akkor a szemükbe ötlik amikor kezünkbe vesszük a CD-t, ugyanis egy hipnózisra készülő cica néz velünk farkas, azaz macskaszemet. Nagyon ötletes, mégis rémegyszerű ez a design, de már itt sejteni lehet, hogy komoly agymosást fogunk átélni a korongon szereplő számok hallgatása közben.
Septicflesh – Codex Omega (2017)
A Codex Omega tehát egy dallamvilágban gazdag album, melyben a szimfonikus nagyzenekari betétek ismét nagy hangsúlyt kaptak. Egy remek kiadvány ez, mely minden különleges extrém metalra éhező ember éhségét csillapítani fogja. A Septicflesh még mindig a saját útjait járja, a tagok pedig nem felejtik el hozzáadni zenéjükhöz azt a bizonyos pluszt, melytől több lesz ez egy egyszerű dallamos death metal produkciónál.
Epica – The Solace System (2017)
Összességében tényleg kár lett volna fiókban hagyni vagy kikukázni ezeket a lemaradt számokat, ám egy-egy nótának nem ártott volna a további finomítás és csiszolás. A nagylemez traclist-jének átvariálásával elkerülhető lett volna ennek az EP-nek a kiadása. Persze a pénz beszél… Mindazonáltal a rajongók örülhetnek, újabb minőségi Epica töltet érkezett.
Paddy and the Rats – Riot City Outlaws (2017)
Nincs mit magyarázni a dolgon, a Riot City Outlaws egy baromi jó közönségkedvenc album lett. Tartalmaz mindent, amire a hallgatónak szüksége lehet egy otthoni partyhangulathoz, vagy éppen ha ugrálással szeretné levezetni a fölös energiáit egy koncerten.
ELŐSZEDTÜK: Epica – The Holographic Principle (2016)
Bár Epicáék igyekeztek megugrani a The Quantum Enigma szintjét, ez talán nem sikerült, ám ennek ellenére is egy maradandó, értékes albumot sikerült készíteniük, amivel már több lépcsőt ugorhattak a szimfo-metalos ranglétrán. Reméljük így fognak továbbra is haladni!