A domoszlói srácok elindultak anno világot látni, de meg is kaparintották azt azzal, hogy 19-re mindig lapot húztak és a 21 mindig kijött. Ilyen este volt ez is, kívánjuk, hogy ameddig tudnak, bandukoljanak fölfelé azon a létrán, ahogy kell.
Egy hétköznapi, nem hétköznapi koncerten jártunk május utolsó napján a Dürer Kert 041-es termében. A bandák és a fellépő zenészek neve egyaránt impozáns, elvárásokkal teli, de a koncert végére ez szinte lényegtelenné vált, teljesen eggyé váltunk a produkciók jó kétharmadával. Vendégszerkesztőnkkel, polgári nevén Bütch-el indultunk neki a Dürer Kertnek szerda este, még amolyan rendes kispolgárként...
Az első pillanattól kezdve adott volt a jó hangulat és a felhőtlen szórakozás, ami a koncert végéig sem veszített a lendületéből. Jó volt látni, hogy a pécsi alakulat mennyire kinőtte magát
Összességében egy nagyon jó este volt, szimpatikus az új Niburta, és nagyon örülök, hogy megismerhettem az E-an-nát. A Niburtával nyáron még biztosan találkozunk, de remélem, nem ez volt az utolsó alkalmam a többi zenekarral való bulizásra sem.
A hangzást leszámítva csak azt lehet negatívumnak mondani, hogy nem volt hosszabb az előadás, bár így is rettenetesen köszönjük! Aki nem volt ott, az reméljük ott lesz legközelebb, de ezt most bánhatja, hiszen a magyar rock/metal közösség jövőbeli nagyágyúit láthatta volna ezen az estén egy színpadon.
Bármennyire is stílszerű lett volna, sajnos nem tűnt valami jó ötletnek szörfös rövidgatyában elindulni az idei Barba Negra Track-es Parkway bulira. Értelemszerűen nem vártunk kánikulát, de egy szabadtéri bulihoz azért még igencsak hideg volt. Szerencsére az eső nem eredt el, így kicsit jobban felöltözve, esetleg a tömegben ugrálva már lehetett élvezni a bulit. Egy nyári fesztivál legmelegebb napjára valahogy jobban illik az ausztrál banda, de így is igazán profi estében volt részünk.
Az utolsó dal után a zenekar el is tűnt, Attila maradt csak pár elismerő pillantás erejéig, de még Hellhammer is megmutatta magát és mosolyát. Aki ott volt, az láthatta, hogyan lehel életet a Mayhem a De Mysteriis Dom Sathanas lemezbe. Különleges élmény volt ez, hiszen Mayhem koncert viszonylag gyakran van Magyarországon, (de) De Mysteriis Dom Sathanas turné viszont annál kevésbé.
Anton Kabenen kipenderítése óta most láttuk először a bandát. Akárhogy is, hiába ő volt anno a fő dalszerző, a lassan két hónapja megjelent Bringer of Pain dalai is hatalmasat ütöttek. Továbbá az is kimondható, hogy az új gitáros, Joona Björkroth is tökéletesen beilleszkedett a csapatba.
Minden egyes tételük egy külön kaland érzetét keltette, és feltűnésmentesen, nagyon ügyes átvezetőkkel biztosították a folyamatos hatást.
Hogy tökéletes estén lennénk túl azt nem mondanám, de ahol emberek vannak, ott mindig lesznek hibák is. Ugyanakkor a szó legnemesebb értelmében emlékezetes volt az este és örömtelien elraktároztuk a következő Ill Niño koncertig.
A metal bizony mindenkié, legyél fiú vagy lány, gazdag vagy szegény, fehér, fekete, kék, zöld, vagy sárga, sőt, milyen jó lenne, ha lenne egy metal vallás, ami arról szólna, hogy érezzük magunkat jól – ha világvallás lenne, béke lenne a Földön.
...becsülettel kiszolgálta ő is és társai is a közönségüket. Csodálatos este volt, alig várjuk, hogy újra láthassuk a Leander Kills-t, ez Budapesten a nyár kellős közepén, július 21.-én esedékes. Így tovább, csak felfelé!
Már magában az is szemet és fület kápráztató volt, hogy a zenészek mennyire odaadással és beleéléssel játszanak. Igaz, a közönség felé kevés volt a kommunikáció, ami azért nem túl meglepő, hiszen a dalok nem szorulnak különösebb magyarázatra.
Vannak még Magyarországon tehetséges muzsikusok, és a legjobb, amikor azok egymásra is találnak. Több magyar zenekar rögös úton, sok munkával, de mégis tartja magát annyira, hogy újra és újra koncertképesek legyenek, és egy kis undeground bulit adjanak potom pénzért azoknak, akik fogékonyak a hazai tehetségek produktumára.
A zenekar és közönsége együtt adta ki magából az összes feszültségét és energiáját. Sok minden van még bennük és sok minden áll még előttük, mégis én úgy gondolom, hogy a sok-sok hazai zenekar közül az AWS biztosan ott lesz majd, amikor az előbb-utóbb leköszönő híres nagyok helyét kell majd átvenni. És meg is fogják azt érdemelni.