Utánanéztünk, mit lehet tudni az új Nightwish albumról, a finn Inferno pedig meghallgatta!

2020. április 10-én jön ki a Nightwish kilencedik stúdióalbuma, ahogy már mi is bejelentettük. A bejelentés természetesen nagy port kavart a metalmédiában, egyrészt azért, mert a Nightwish népszerűsége ennyi év után is töretlenül magas, másrészt azért, mert az anyag nem tűnik mindennapinak – egyrészt már a borítón (és a turnéposzteren is korábban) is ékírással találkozunk, továbbá a kétlemezes megoldás is valamelyest szokatlan a bandától. Így rengeteg kérdőjelet kaptunk a bejelentéssel együtt, ezek közül párra próbálunk most valamilyen módon választ adni, a többivel kapcsolatosan pedig megosztani veletek a sejtéseinket. Jó fejtörést mindenkinek! (És találkozzunk december 7-én az Arénában)

Először is, a Human :II: Nature-ről már biztosan tudható az, hogy két lemezből fog állni, az első egy megszokott metal lemez, a második pedig egyetlen dalból áll. Ez a dal 35 perces, nagyzenekarra írt mű, az All The Works Of Nature Which Adorn The World.

Tekintsük meg ismét a második lemez dallistáját:

01. All The Works Of Nature Which Adorn The World – Vista
02. All The Works Of Nature Which Adorn The World – The Blue
03. All The Works Of Nature Which Adorn The World – The Green
04. All The Works Of Nature Which Adorn The World – Moors
05. All The Works Of Nature Which Adorn The World – Aurorae
06. All The Works Of Nature Which Adorn The World – Quiet As The Snow
07. All The Works Of Nature Which Adorn The World – Anthropocene (incl. “Hurrian Hymn To Nikkal”)
08. All The Works Of Nature Which Adorn The World – Ad Astra

Magának a dalnak a címe – A Természet Minden Műve, Amik A Világot Díszítik – egy Da Vinci idézet, amely a festészettel kerül megemlítésre:

Painting is concerned with all the 10 attributes of sight; which are:–Darkness, Light, Solidity and Colour, Form and Position, Distance and Propinquity, Motion and Rest. This little work of mine will be a tissue [of the studies] of thes eattributes, reminding the painter of the rules and methods by which he should use his art to imitate all the works of Nature which adorn the world.

azaz magyarul: A festészet a látás mind a 10 tulajdonságával összefonódik: sötétség, világosság, szilárdság és szín, forma és pozíció, távolság és közelség, mozgás és nyugalom. Ez a kis művem csak egy részlete lesz ezeknek a tulajdonságoknak, ami emlékezteti a festőt azokra a szabályokra és módszerekre, amiket használnia kell a művészetében ahhoz, hogy imitálhassa a természet mindazon művét, amik a világot díszítik.

Az idézet a “The Notebooks of Leonardo da Vinci”-ben található meg, ami egyféle, festőknek tanácsokat adó füzetkegyűjtemény. A cím tehát egy egyértelmű utalás egyrészt a zenén kívüli művészetre, de a természet szépségére is.

Az album hetedik tételének zárójeles része is figyelemre méltó: A “Nikkal isten himnusza” ugyanis nem más, mint a legelső zenei mű, ami lekottázva fentmaradt az emberiség számára. Nikkal a gyümölcs, a gyümölcsöskertek istennője volt Ugaritban (Szíria), Kánaánban és később a föníciaiak számára. A neki készült himnusz, “Nikkal hurrita himnusza” egy ékírásos agyagtáblán maradt fent, az észak-mezopotámiai hurri/hurrita nép után, i.e. 1400-ból.

Hallgassátok meg a dalt ti is, valamilyen formában ez a dallam is hallható lesz majd az albumon:

Mezopotámia és az ékírás el is vezet minket a következő ponthoz, az album borítójához és a turnéplakáthoz:

Az ékírás

Vajon mik lehetnek ezek a furcsa szimbólumok? Annyi biztos, hogy ez három ékírásos jel, és mind a három megfelelően visszafejthető, próbáljátok meg magatok is!

Hasonlítsátok csak össze:

A kiindulópontunk az, hogy a három jel egyenként azt jelenti: Isten, férfi, nő (még ha ez utóbbi nincs is a táblázatban). Azonban az elrendezés és az apróságok további következtetésekre és fejtegetésekre adnak teret:
Két dolgot kell szem előtt tartanunk, hogy megértsük az ékjeleket. Az egyik: az első jel, a “csillag” sumerül dingir-nek olvasandó, jelentése “ég”, “isten”. Azonban mind a sumer, mind ebből kifolyólag az akkád írásos nyelvben létezik az úgynevezett “determinatívumok” fogalma, vagyis hogy bizonyos jelek nem önmagukban értelmezendőek, hanem az őket követő jelek polarizálják. A dingir is hasonló, jelentheti magát az istent mint fogalmat (ami ugyan nem keverendő össze a mi istenfogalmunkkal, de jobb szavunk nincs rá), de lehet hogy nem szükséges kiolvasni, csak determinánsként előre jelzi, hogy az utána álló jel egy isteni – valami.

Az ékírást hagyományosan két irányba lehet olvasni: fentről lefelé, és balról jobbra (ez utóbbit azzal magyarázzák, hogy a nedves agyagtáblába vésett apró jeleket a főként jobbkezes írnokok eltörölék volna, ha a sémi betűírásokra jellemző jobbról balra módszerrel írták volna őket). Ez máris két szintre helyezi az ékjelek kiolvashatóságát. Mivel a turnéposzter volt előbb, így azt nézzük először: ha az összetett első jelet úgy olvassuk ki, hogy nő és férfi, és utána jön az isten akkor, ha a “nő+férfi” kvázi determinatívum, akkor a jelentése kb. az isten lehet nő és férfi is. Ha a borítót nézzük, akkor viszont csak fentről lefelé olvashatjuk, amikor is a dingir lesz a determinatívum, ami így azt jelenti, hogy a nő és a férfi IS isten!

Nem lehet nem látni, hogy a borítón egy háromszögben van elhelyezve a két jel, úgy hogy a kvázi piramis tetején van az isten, valamiféle hierarchiát tükrözve esetleg ebben a háromszereplő történetben, tehát az istennek alávetettje a nő és a férfi is (főleg, hogy az isten jel mintegy el is van választva).

Mindezeket rávetítve a címre akkor talán nem feltétlenül ember és természet kettősségére utal, hanem az ember természetének kettősségére, amely így isteni és férfi/nő. Ezt a képet a dallista nyilván árnyalja, főleg hogy két lemezt tartalmaz, valamint meglehetősen erősen elválasztja az a mondhati szünetjel a két szót. Az elválasztójel másik értelmezésében egy zenei ismétlésnek is felfoghatjuk, amelyben valamiféle ismétlődés, vagy körforgás van az emberi természetben (nem ritka történelem- és kultúrfilozófiai felvetés, hogy az emberi lét ciklikusságban van, és mindig ugyan azok a dolgok ismétlődnek, csak valamelyest előrehaladottabb szinten).

Mindez akkor áll, ha elfogadjuk hogy a másik jel férfit és nőt jelent. A baloldali részének felső fele, a félkör szerű szakasz összetett jelekben azt jelentheti, hogy a jel maga nőnemű, tehát az irány nem rossz, csak nem tudjuk mi az, ami nőnemű. Nőnemű ember nem lehet, mert azt elrendezné csak a félkörrel… Egyre erősebbnek érzem azt, hogy az alsó jel nem kettő egybecsúsztatva, hanem egy darab jel ami nőnemű determinatívummal van ellátva. Mindenesetre a  Lu Munus An/Dingir olvasat, a férfi-nő-isten feltehető olvasat.

Abban az elrendezésben, ahol fektetve van a második jel, akkor annyira rá van “nőve” a nő jel az egészre, hogy nem mondanám azt, hogy azt jelenti, nő és férfi, így elválasztva egymástól, hanem mintha a kettő egyben lenne. Nem az androgün vagy hermafrodita értelemben, hanem mint a yin-yang! Egység: férfias és nőies egyszerre, amely isteni.

Természetesen ha nem akarunk visszamenni ennyire mélyre a különböző szimbólumok történetében, és elfogadhatjuk kritika nélkül a zenekar magyarázatát, hogy a jelek is egyszerűen azt jelentik, hogy “ember” (ami a férfi és nő kombóból még ki is jön), és “természet”– de a csillaghoz hasonlító jel ettől meglehetősen távol áll, legfeljebb belemagyarázással érhetünk el oda, hogy az “isten” szimbólum természetet jelentsen, valami olyasflée gondolkodás által, minthogy a természet az isten, ez azonban már egy nagyon szubjektív interpretáció.

 

 

A zene

De térjünk rá a zenére! Az első lemezzel kapcsolatosan a finn Inferno magazin nem egy gondolatot leírt, amik igencsak ígéretesek. Elszórták azt a fontos hírt, hogy az első kislemez a Noise című dalra fog érkezni, kidomborították többek között, hogy bár  nem kimondott “fanservice” az album, tehát nem írtak rá szándékosan egy újabb Nemot, vagy egy  újabb Elant és Amarantheot, mégis kiszolgálja a fanokat a saját módján, mert mindvégig megtartja a tipikus Nightwish-hangzást. Teszi ezt úgy, hogy az eddigieknél sokkal több kulturális elemet bevesz a zenéjébe, egy igazi világkörüli utazást tesz, és – ahogy arra tippelhettünk már az eddigiekből is – rengeteg kultúrából merít a saját maga módján. Szintén ki lett emelve Emppu gitárjátéka, hogy bár nem a Crownless-es riffelgetést kapjuk, viszont akik azon szomorkodtak mostanság, hogy túl sok a szimfónikus elem, és túl kevés a metal gitár, azok most meg fogják kapni ezt is! Amellett, hogy kultúrák (és sámáni elemek?) találkozása is, egy hatalmas zenei utazás, millió dallammal, és egy feledhetetlen fináléval például a Shoemaker című dalban, ahol Floor klasszikus énekét hallhatjuk kiteljesedni.

És, hogy mit várhatunk a nem metal műtől? Bár tudjuk, hogy Hans Zimmer hatalmas hatással volt Holopainenre, aki maga is él-hal a filmzenéért, ez nem annyira érződik a dalban, a Zimmer-hatásoktól nagyon távol áll, az Inferno szerint viszont tele van érzelmi hullámvasutakkal, lejtőkkel, fordulópontokkal és kicsúcsosodásokkal.

Tudhatjuk emellett azt is, hogy a hétperces Endlessness-ben végre Marco is jobban kibontakozik,  a Harvest-ban Troy éneke olyan világokba kalauzol minket, amikkel a Nightwish korábban még nem foglalkozott. Kai Hahto immár a saját karakterével lehet benne az albumban, és nem mint Jukka-pótlék, és millióféle ütőshangszert és a saját játékstílusát is beleviszi az albumba. Az Inferno szerint ez az album az emberi énekhangnak egy olyan ünnepe, amelyről a Nightwish korábban csak álmodozott!

Azt hiszem, ennél jobban már nem is tudnánk várni ezt az albumot, igaz?

 

A többi dologra viszont tippelhetünk: Mit rejthetnek maguk mögött például az első lemez dalai, a szokatlanul rövid címek? Vajon a Shoemaker-nek van köze a Carpenterhez? Pan vajon Peter Pan? A Tribal vajon törzsi zenével lesz tele, a Noise meg miben lesz zajos? Meglátjuk áprilisban!

Disc 1:
01. Music
02. Noise
03. Shoemaker
04. Harvest
05. Pan
06. How’s The Heart?
07. Procession
08. Tribal
09. Endlessness