Turmion Kätilöt – Global Warning (2020)

ELŐADÓ: Turmion Kätilöt
ALBUM: Global Warning
SZÁRMAZÁS: Finnország
MEGJELENÉS ÉVE: 2020
STÍLUS: Industrial/EDM metal
HONLAP: https://www.turmionkatilot.com/
ÉRTÉKELÉS: 10/7.5

 

Szokás azt emlegetni, hogy az északi sarkkörön túl a napi rutin kimerül abban, hogy az emberek vagy isznak, vagy zenélnek, illetve ezek kombinációja. Ezeréves klisé ez a kijelentés, de valahogy időről időre mégis akad egy északi banda, ami ráerősít erre az előítéletre. Iszonyat sok minőségi zenekar származik az északi országokból, igazi stílusteremtők és úttörők. Mindemellett jócskán hozzájárulnak a világ ’ivós zenéi’ felhozatalához, hiszen a (fenno)skandináv mitológia és folklór elég jó alapanyagot biztosít az ilyesfajta csűrdöngölős muzsikákhoz. Ha már buliról és piálásról van szó, akkor adja magát a legtöbb folk metal banda, jó pár punk és heavy metal zenekar az északi régiókból. Viszont jóval kevesebb szó esik az olyan fajta bulizenékről, aminek az alapja nem a sör-viking-vodka tengelyen mozog, hanem a „diszkós” tuc-tuc, EDM vonalat erősíti. Ennek a vonulatnak az egyik kiemelkedő képviselője a finn Rammsteinként csúfolt Turmion Kätilöt, akik április közepén rukkoltak elő az új albumukkal, a Global Warning-gal.

Korábban is volt némi ismeretségem a zenekarral, de ez lekorlátozódott pár slágeresebb dalukra, és a random Spotify playlistekre. Azért is kapott nagyobb odafigyelést ez az album, mert a Turmion Kätilöt Global Warningja ezúttal már a német óriáskiadó, a Nuclear Blast gondozásában látta meg a napvilágot. Talán nem is kell jobb ajánlás egy ilyen stílusú zenekarnak, minthogy a világ egyik legnevesebb kiadója is bizalmat szavaz nekik, és előre sejteti, hogy most valami nagy dobással készültek.

Azon szerintem gyorsan lendüljünk túl, és ne vonjuk le messzemenő következtetéseket, hogy a borító nagyon gáz. Ilyen szintű ízléstelen kreténséget ritkán lát az ember a metalnak ezen szegletében. Bár azt hozzá kell tenni, hogy az első benyomás ellenére, ha párosítjuk hozzá a dalszövegeket, – amik természetesen finnül vannak, nekem is csak a fordítások segítettek – akkor azért helyre kerül a dolog, és máris értelmet nyer. Bár akkor sem tartom szerencsés választásnak.
Szóval a kezdeti fejvakarás után térjünk is rá magára a zenére.

Az album egyből egy olyan dallal kezd, ami a zenekar egyik legjobb szerzeménye lett. A Naitu tökéletesen prezentálja azt a stílust, amiben a legjobbak közé tartozik a Turmion Kätilöt. Kimondottan táncolós, pörgős témákat felvonultató dal, aminek a gerincét mégis a Scooterre hajazó elektronikus dallamok adják. Érdekes szerelemgyereke ez az industrial metalnak és az EDM-nek, főleg úgy, hogy a vokálok inkább black metalosak, mint a megszokott industrialos hársok. Az egész élményhez jócskán hozzátartozik az is, hogy könnyen azonosul vele az ember, hiszen az előbb említett elemek mellé még befért egy éneklős rész is, ami azért bevonzza az embert. Természetesen készült ehhez a dalhoz egy polgárpukkasztó klip is, amit lentébb láthattok, de szerintem ezt engedjük el… (bár a kommentszekción jókat lehet nevetni 😀 )

Nem kell sokat várni, és máris rájöhetünk, miért is kapta a zenekar a “finn rammstein” gúnynevet. A Kyntövuohi tipikusan az a dal, ami össze lett ollózva olyan elemekből, amik nagyon jól működnek ebben a stílusban. Azt mondják, hogy jótól lopni nem bűn, és ezt adom én is. Sosem voltam Rammstein rajongó, sőt nem is tartozik a kedvenceim közé, de ha annó ilyen lett volna, akkor ez biztos másképp lenne. Az egész dalt én egy vérfrissítésnek, újragondolásnak értelmezem, hogy milyen lenne, ha a Rammstein koncepciót 2020-ban találták volna ki. Szerintem teljesen rendben van ez a dal, főleg úgy, hogy ki is lett hozva minden belőle, amit még elbír a stílus. Van itt minden… Pörgős riffek, hörgés, lassabb, viszont bólogatós verze, na és persze a könnyen megjegyezhető, dallamos refrén. A könnyen megjegyezhetőt úgy értem, hogy a dallam nagyon fülbemászó, és beleragad az ember agyába, de lövésem sincs a szövegről 😀

Az én ízlésemnek talán legjobban megfelelő dal az albumról egyértelműen a Syvissa Vesissä. Sokkal több teret kap a korábbiakhoz képest az elektronikus alap. Viszont ez a gépzene nagyon ügyesen és szinte észrevehetetlenül van átfűzve a pörgősebb-zörgősebb, súlyosabb metal témába, amiből kifejlődve adja a dal katarzisát. Sokadik hallgatásra sem jöttem még rá, de valahonnan a 2000-es évek elejéből nagyon ismerős ez a dallamvezetés és hangszerelés. Persze ez nem sokat tesz hozzá a dologhoz, de viszket tőle az agyam… aki ráismer, az vendégem egy bambira. De ha már újrahasznosítás, akkor ennek a mestermunkája az Ikävä. Szerintem senkinek nem kell magyarázni, hogy honnan is származik ez a dallam.

Nem akarom lelőni az összes poént az albumon, mert tartogat egy párat, és úgy a jó, ha te fedezed fel ezeket. Ha összegezni kéne a Global Warningot, akkor egy kifejezetten szórakoztató és jó hangulatú albumként jellemezném. Tény, hogy nem találták fel a spanyol viaszt, sőt, a legtöbb megoldás már elhangzott korábban más zenekaroknál, vagy éppen a Turmion Kätilöt hasznosította újra a saját dolgait, de ezek ellenére is egy kifejezetten jó albumnak mondanám. A cikk elején említett bulimetálra visszakanyarodva, szerintem ez az album tökéletes választás lehet egy olyan társaságban, ahol értékelik az EDM-et és az industrialt, vagy egyszerűen csak kíváncsiak egy modernizált Rammsteinre. Viszont… nem szokásom ilyet mondani, mert egy kritikában nem illik ilyet mondani, és lehet nem is vet túl jó fényt rám, de használjuk ki azt, hogy viszonylag kevesen tudunk finnül, és ne akarjuk megérteni a szövegeket, mitöbb, a vizualizációt is mellőzzük, csak hagyatkozzunk a zenére és a hangulatra ennek az albumnak az esetében.