The Hellfreaks – God On The Run (2020)

ELŐADÓ: The Hellfreaks
ALBUM: God On The Run
SZÁRMAZÁS: Magyarország
MEGJELENÉS ÉVE: 2020
STÍLUS: punk-rock, modern metal
HONLAP: https://www.thehellfreaks.com/
ÉRTÉKELÉS: 9.5/10

Nem kis lelkesedéssel fogadtam a hírt, mikor kiderült, hogy a The Hellfreaks új albummal fog jelentkezni. Mondhatni türelmetlen is voltam, viszont Shakey Sue-ék olyan tökéletesen csepegtették a kedvcsinálónak szánt dalokat, hogy pont annyira oltotta az ember szomját, hogy éppen kibírja a megjelenésig.

Belecsapok: hogy van-e kedvenc dalom? Nincs. Mert az egész album a kedvencem. Az összes klipes nóta megérdemli a videót, ugyanakkor az összes többi dal ugyanolyan erős, a kezdő Men In Grey húzónóta pedig be is robban az agyba kapásból. De az album az elejétől a végéig ütős, nem ül le egy percre sem – én ezt szeretem a legjobban, nincsenek benne hullámvölgyek és tele van katarzissal (pl. Doldrum Dynasy, Clear Water). Ez a lemez nettó félóra igényes muzsika, vegyítve a punk, rock és modern metal elemeit. Nem talál fel újat, mégis egyedi a maga módján, ráadásul annyira pörög az egész, miközben slágeres, hogy mondhatni letehetetlen a lemez. A záró Tabby pedig egy olyan dark/freak, kicsit talán Motionless In White-os levezetést ad, ami egyáltalán nem csalódás, sőt, teljesen beleillik a képbe.

Szóval ez a zene úgy jó ahogy van, a tökéletesség határát súrolja, ha azt nézzük, hogy milyen jó egyveleget alkot az ének, a dallam, hogy minden hangnak ott van a helye ahová „a pokoli szörnyszülöttek” megtervezték, arról nem is beszélve, hogy egyértelműen hallható a tagok profizmusa. Mondjuk én kifejezetten szeretem, amit Jozzy csinál a gitárral, a szólók egyediek és utánozhatatlanok, de egyébként is erős minden pengetés, a Royal Blue totál betalált ilyen szempontból. A dob is nagyon rendben van, a basszus is a helyén (bár kicsit lehetne többet is hallani belőle), a hanganyag minőségére sem lehet panasz, szóval zeneileg kifogástalan a lemez.

Shakey Sue énekét pedig külön kiemelem, és nem azért mert most nagyon menők a „frontasszonyos” zenekarok, hanem mert a műfaj ellenére gyönyörűen énekel, se nem sok, se nem kevés, egyszerűen nincs benne hiba. A dalokat az ének kifejezetten olyanná teszi, amiket lehet akár a koncerten üvöltve vagy a kocsiban száguldozva énekelni (vigyázat, a zene hatására a gyorshajtás szinte garantált). A szövegek is el vannak találva, nem egy összecsapott valami, minden dalnak van mögöttes tartalma és ezt nagyon jól át is adják a dalszövegek.

Én úgy látom, pont egy ilyen zenekarra van szüksége a hazai színtérnek, nem akar több lenni annál ami. De pontosan mi is a mai The Hellfreaks? Egy eszméletlenül minőségi, bulizós punk-rock-metal őrület, ami megpörgeti az embert, ugyanakkor tele van mondanivalóval is, igényesség a javából. Egy olyan koncertre, ahol ilyen zenét játszik egy zenekar, bármikor elmehet az ember, függetlenül attól hogy milyen nap van, esik az eső vagy nem, vagy ha kiszakadt a kedvenc alsónadrágja/bugyija, mert 100% hogy jól fogja magát érezni. Ez a zenekar, ez a zene bizony megállja a helyét külföldön is és részemről beelőzi még az olyan nagy punk-rock bandákat is mint az Anti-Flag, Rise Against vagy Billy Talent. Szóval The Hellfreakst az összes fesztivál főszínpadára és headliner-nek az összes klubba! Most!

Írta: Bányu