Bár ez volt az első teljes értékű előadásuk így együtt, ennek ellenére egy összeszokottnak tűnő baráti társaságot láthattunk, akik nem más érdekektől vezérelve, hanem azért álltak össze, mert szeretik a SOW számait, no és persze azért, mert imádnak együtt zenélni és örömből teszik azt.
Végül idén nyárra sikerült összehozniuk egy júniustól augusztusig tartó európai fesztivál-turnét, ahova elhívtak engem is. Így végre összejön ez a kooperáció, ott leszek velük az egész nyári turnén, mint koncertgitáros. Június elején utazom ki hozzájuk próbálni és összetenni az egész produkciót, ahonnan már együtt érkezünk vissza a turné három júniusi állomására
“Az üzenetem az, hogy le kell lassulni és, ha lelassulsz, utána lesz időd mindenre, ami fontos. Többen fognak eljárni koncertekre és előítéletektől mentesen fogják meghallgatni a zenéket. Még annyit kívánnék mindenkinek, legyetek nyitottak, ne legyetek kishitűek, és merjetek nagyot álmodni. Nagyon sok mindent köszönhetek ennek a hozzáállásnak.”
“Nagyon úgy néz ki, hogy kialakult egy zenekar az egész projekt köré. Január közepétől egyébként el is kezdtünk próbálni és már mondhatok egy dátumot is; szeptember 1-én a Dürer Kertben fogjuk bemutatni a teljes lemezt, ha minden jól megy, akkor az összes énekessel együtt. Ugyanakkor emellett egy másik zenei irány is van alakulóban, ami szintén zenekarrá vált már…”
Ugyanakkor nem adja könnyen magát a lemez, elég masszív és talán a befogadása is nehézkes. Nem a nagy hallgatóságnak készült, Attila első sorban önmagának készítette, mégis, ha valaki szán időt rá, nagyon meg tudja fogni az embert.