Nomad – Vissza a Végál.om..ra (2018)
Ugyan egy-két koszt fel lehet fedezni, ám az pont kell, pont emiatt lesz kézzel fogható, hús-vér live anyag ez a Vissza a Végál.om..ra.
records
The Tumor Called Marla – Limbo City (2018)
A The Tumor Called Marla-hoz hasonló, rendkívül művészi zeneiséggel és odaadással megáldott bandáknak sokkal nagyobb figyelmet kéne kapniuk, mint ahogy az lenni szokott. Én csak azt kívánom Tumor-éknak is, hogy ezt a nagy figyelmet és az ezzel járó számos lehetőséget megkapják; a Limbo City alapján nem kérdés, hogy megérdemlik.
Archaic – How Much Blood Would You Shed To Stay Alive? (2017)
A hagyományos elemeket saját ízlésük szerint formálták egyedivé, valami újat-, a hazai szűk thrash szintéren kiemelkedőt teremtve.
Lovecrose – Alvilág és Ég (2017)
Azt nem lehet mondani, hogy a Lovecrose első nagylemeze tökéletes lenne, de ez nem is volt elvárt. mindig van és kell is hova fejlődni, ám megismerésre, hallgatásra nagyon is ajánlott! Elvégre ki tudja, hogy a jövőben meddig fog tudni eljutni ez az együttes? Kívánom, hogy minél tovább és minél magasabbra sikerüljön.
Ørdøg – Søtétanyag (2017)
Az album utolsó száma, a Sátántangó mind zeneileg, mind szövegileg nagyot üt, ám sokadik hallgatásra sem akkorát, mint a Tíz fekete dalt záró Hajnali állat, főleg az utolsó soraival. Mindezek ellenére az Ørdøg második nagylemezét csak ajánlani lehet főleg azoknak, akik valami másra, valami különlegesre, valami elgondolkodtatóra vágynak.