fbpx

Premier! Itt a GHOST TOAST videója: W.A.N.T.

 

A debreceni bázisú kísérletező instrumentális prog-rock Ghost Toast 2020-ban adta ki Shape Without Form című negyedik nagylemezét a finn a finn Inverse Records kiadón keresztül, ezen hallható a W.A.N.T. (We Are Not Them) című szám – erre készített videót Gerő András Péter a Kill Monday Management-től. A háttérvideót a zenekar maga vágta össze, az album artwork-je pedig Tod Antal Miklós munkája.

A zenében használt hangminták az 1984 című George Orwell regény Michael Radford által rendezett filmverziójából, illetve a Francis Ford Coppola által rendezett Apokalipszis most című filmben felbukkanó soraiból származnak.

A W. A. N. T. (ahogy a teljes Shape Without Form album) és a videója is a minden emberi lényt fenyegető kiüresedés, illetve annak elkerülését érintő témával foglalkozik. A video egyszerre próbálja az Apokalipszis most-ban ábrázolt metaforikus utazás képeivel, az 1984-ben megjelenített erőszak általi kiüresedéssel, valamint a magányt, reményvesztettséget, ürességet szimbolizálni hivatott, független és amatőr filmes (szerintünk fantasztikus) források felhasználásával illusztrálni T. S. Eliot – Hollow Men (Az üresek) című versének a zenében felhasznált sorait” – írta a banda a videóról.

A megjelenéssel kapcsolatban feltettünk néhány kérdést a zenekar tagjainak, melyekre Rózsavölgyi Bence és Pusker János válaszolt.

 

Mit gondoltok, miért vonatkozik minden emberi lényre a kiüresedés veszélye?

 

R.B.: T. S. Eliot a Hollow Men-t az első világháború utáni kiábrándultságában írta. Nagyon szeretem azt a verset, egyébként pont az Apokalipszis most-ból vált előttem ismertté. Ez a fajta poszttraumás üresség, kiábrándultság (melyben valószínűleg a költő világnézetbeli, vallási, magánéleti gondolatai és érzelmei is benne vannak) jól párhuzamba állítható a jelenkorral is. Mert mi változott? Mit tanult az emberiség az első világháborúból?

Az általunk megidézettnél még sokkal-sokkal több mű foglalkozik ezzel a témával, változatosabbnál, változatosabb módon, és ez nagyon fontos, ezeket érdemes megismerni, tanulni belőle. Ez a felgyorsult világ, amiben élünk, a véleménynyilvánítási eszköztár kiszélesedése (gondoljunk csak az internetes kommentkultúrára), a politikai, társadalmi folyamatok egy része sokkal nagyobb teret enged a szélsőséges érzelmek kinyilvánításának (ezáltal szerintem fel is korbácsolja azokat). A szélsőségek pedig inkább rombolnak mint építenek és most nem, illetve nem csak a politikai szélsőségekre gondolok.

Sokkal kevesebbet számít az egyén, a saját egyéniség kifejezése, a másra, az újra való igény. Trendek vannak, valahova tartozni akarás, kész elv- és gondolatcsomagok, amiket magadévá tehetsz. Elvárt, hogy legyen véleményed, de az ne legyen saját, hanem tedd magadévá a miénket (lehetőleg kritika nélkül), mert az az igazság és aki mást mond, az hazudik. Túl nagynak érzem a megfelelési kényszert az emberekben, a figyelemért vívott küzdelmet, holott ezeket kevésbé fontos dolgoknak tartom.

Azt érzem, hogy ez a rengeteg információ/hatás/felületes élmény között sokkal nehezebb értékes élményeket, ismereteket szerezni, feltöltődni, alkotni, mert ezeknek a „propagálása” nehezen fér bele a mindennapi kommunikációba. Nem igazán látom azt, hogy igazán fontos és népszerű érték lenne mentálisan és emocionálisan egészséges emberek alkotta társadalomban élni.

Ezek fel tudják őrölni az embert és szerintem érzelmi, gondolati kiüresedéshez vezetnek. Ezt látom veszélynek. De ebben sokkal-sokkal több van és biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki elgondolkozik ezen a kérdésen, hozzá tudná tenni a magáét.

P.J.: A kiüresedés mindenkor, minden embert érintő dolog. A mai világban véleményem szerint az a legnagyobb veszély, hogy mindent megkaphat az ember, méghozzá rövid időn belül. Nagyon nem mindegy az hogy mivel tápláljuk a lelkünket és milyen mennyiségben. A legtisztább dolog is káros lehet, ha mértéktelenül használjuk. Tehát a nem megfelelő lelki táplálék és a mértéktelenség az, ami a kiüresedéshez vezethet. Én hiszek egyébként abban, hogy mindennek megvan a maga értelme, így a kiüresedésnek is. Azzal együtt, hogy ez egy nagyon fájdalmas lelki folyamat, egyben egy lehetőség is arra hogy az ember elkezdjen valamit másképp csinálni. A semmiből lehet létrehozni valamit, építkezni, jobb emberré válni. Persze ahogy Bence is mondja, ebben sokkal több van, rengeteget lehetne beszélni a kérdésről, ha elkezdenénk kibontani.

 

Mennyire érzitek sikeresnek az üzeneteitek közvetítését instrumentális zenekar lévén?

 

P.J.: Az üzenet közvetítve van, megtalálja azt akinek erre van szüksége.

R.B.: Mi elsősorban magunkat adjuk bele a zenébe és nem üzeneteket akarunk közvetíteni. Ez a mi terápiánk arra, hogy ne üresebbek, hanem teljesebbek legyünk. Fontos ugyanakkor számunkra, hogy a zenénkben ne csak hangulatok, de gondolatok is legyenek közvetítve, amikkel egyetértünk, vagy amiket figyelemre érdemesnek tartunk. De ezek nem igazi üzenetek, inkább csak gondolatébresztők. Ezért is tág és ködös ez a „kiüresedés” koncepció és nehezen megmagyarázható néhány mondatban, mert mi nem akarunk senkit „felébreszteni”, nem kínálunk és nem is keresünk megoldást a problémákra, mi csak megmutatjuk, hogy minket mi foglalkoztat, mit találunk érdekesnek, fontosnak, jellemzően mások műveiből, hiszen a szövegbetéteket nem mi írjuk és nem is mi készítjük.

 

 

 

Egy tagcserén mentetek keresztül az elmúlt évben, így Cserős Zoltán “Zoma” dobost köszönthetjük a bandában. Sikerült hamar megtalálni a közös hangot?

 

R.B.: Régi barátunk ő, mintegy 15 éve, még a Ghost Toast előtt zenéltünk is vele, még a mai napig vannak olyan témák, amik felhasználásra várnak és abból az időszakból származnak. Mindig is mérvadó volt számunkra az ő véleménye zenei szempontból, szóval adott volt, hogy őt kérjük meg, hogy szálljon be. A legnehezebb időszakban érkezett egyébként, mert miután bekerült a zenekarba, koccintottunk, elbúcsúztunk Lacitól, majd rögtön jött is a karantén időszak, a bezárások, így úgy döntöttünk, hogy próbálás helyett a már félig megírt, épp készülő lemezünkkel fogunk foglalkozni, szóval neki rögvest dobtémákat kellett írnia, kitalálnia, a meglévőket átalakítania, anélkül, hogy a klasszikus értelemben elkezdtünk volna zenélni. Szóval most csinálunk közösen egy lemezt, aztán megejtjük az első próbát is. 😀

 

Hogyhogy egy finn kiadóval szerződtetek le?

 

R.B.: Még a 2017-es Out of This World lemez előtt döntöttük el, hogy felhagyunk a DIY mentalitással, mert semmihez sem értünk eléggé, és az az út nem vezet tovább, viszont lett akkora bizalmunk a zenénkben, hogy tudtuk, hogy megéri szintet lépni. Így hát stúdióba mentünk (az első két lemezünk – bár valóban lemezhosszúságúak – inkább csak házi demónak minősülnek) és kiadót kerestünk. Összegyűjtöttünk jó pár olyan kiadót, aki hozzánk hasonló stílusú bandával foglalkozik és küldtem nekik bemutatkozó anyagot, kész dalokat, illetve a Gordius klipjét. Az Inverse Records volt az, amelyik leghamarabb válaszolt és az egyetlen, akit igazán érdekelt a dolog az első pillanattól. Az Angertea náluk adta ki az akkori lemezüket és nagyon jó sajtójuk volt külföldön is, valamint ők is nagyon elismerően nyilatkoztak a kiadó munkájáról az egyik interjúban. Mihály Gergőt, az énekes/gitárosukat még meg is kerestem online, hogy belülről milyen tapasztalatai vannak és csak pozitívakat mondott, szóval megnyugodtunk. És nem bántuk meg, a kiadó figyel ránk, támogat, szereti, amit csinálunk, jó helyen vagyunk.

 

Mik a terveitek a várhatóan még egy ideig karantén-üzemmódban működő közeljövőre?

 

 R.B.: Mivel eredetileg is az volt a terv, elkészítjük a Shape Without Form lemez folytatását a Shade Without Color-t, aztán, ahogy az előzőekben kifejtettem neki állunk próbálni és újra igazi zenekarrá alakulni. Azt azért tudni érdemes rólunk, hogy a lemezkészítés a prioritás, mindig rengeteg íródó/félkész anyagunk van, olyannyira, hogy Waryou (Stefán János) Sandbender néven még egy szólólemezt is kipattintott magából 2020 végén. Ráadásul Zoma is ír zenét, készít dalvázlatokat, szóval kaptunk még egy dalszerzőt a csapatba, igyekszünk ezt is kihasználni.

 

// //