„Nem bevált formulákban kell gondolkozni” – Interjú a kétéves Heedless Elegance-szel!

A Heedless Elegance szerepelt már nálunk nem egyszer – 2019-ben nálunk premierezték a Wanderer című bemutatkozó albumukat, amiről a véleményünket is megírtuk, emellett ugyan ez az anyag a szerkesztőség évvégi listájában több szerkesztőnknél is az év magyar albuma lett. Szerepeltek emellett párszor már koncertbeszámolóban is, aktív részesei a magyar metal undergroundnak. Azért is nagy szó mindez, mert a csapat még nagyon fiatalnak mondható, a legelső kislemezük a mai nap két éves, a legelső koncertjüket pedig 2018 őszén adták. A szülinap kapcsán ismerkedjünk meg közelebbről a budapesti metalcore formációval egy nagyinterjú keretein belül! A Hét zenekara a Heedless Elegance!

Tagok:

Konter Samuvokál

Forgó Zsoltgitár

Varga Dánielgitár

Erős Mátyásbasszusgitár

Csobán Albert – dob

 

Két éve jött ki az első EP-tek, és fél éve a debütáló albumotok. Mi minden történt veletek azóta?

Zsolti: Elég sok minden. Úgy gondolom, hogy több is, mint azt gondoltuk. Volt végtelen számú tagcsere, sok-sok koncert, tehetségkutatók megnyerése, külföldi fellépés, rengeteg új ismerőst/barátot szereztünk, lett menedzsment, akivel kvázi együtt kezdtük el ezt az egészet   és együtt fejlődünk (Kill Monday), fejlesztjük az élő produkciót, meg úgy amblokk bekerültünk a vérkeringésbe.

Samu: Én csak pislogok, szoktam is kérdezni a Zsoltitól, hogy „Mi hogy a fenébe kerülünk ide?” Bármit is jelentsen az, hogy „ide”. Nagyon örülök, hogy történnek dolgok, próbáljuk kihasználni a lehetőségeket, amik adódnak számunkra, és dolgozunk tovább, amíg csak lehet.

Szerintetek zenei előrelépés történt az EP-ről az album megszületéséig?

Zsolti: A lemez számai igazából már megvoltak az EP megszületésekor, és ugyanazt a vonalat vittük tovább. Úgy mondanám inkább, hogy a többi számon többet ültünk, többet boncolgattuk, tovább színesítgettük. Zenei vagy minőségi előrelépés szerintem a következő nagylemezzel lesz. Legalábbis mi mindent megteszünk!

Samu: Én úgy gondolom, hogy a zenei előrelépésre mindig törekedni kell, persze, hogy ezt az előadó hogyan oldja meg, az relatív. Az albumon az EP vonalát próbáltuk egy kicsit jobban kibontani, mint ahogy Zsolti ezt említette, mondhatni egy előfutára volt az InTo Nothing a Wanderernek. A következő albummal viszont remélem egy új éra fog elkezdődni a zenekar történetében. Jobban elengedjük a fantáziánkat, többen, nagyobban gondolkozunk, most már itt van velünk Matyi, Dani, és Albert is, és így öten elmondhatjuk magunkról, hogy mindannyian totálisan más zenei irányból jövünk. Szerintem elég izgalmas a folyamat.

Nemrég egy nagy elismerésben, díjban is részesültetek, ide milyen út vezetett?

Zsolti: Neveztünk az Öröm a Zene tehetségkutató Herend-i állomására, amit aztán sikerült jól meg is nyernünk. Ennek az egyik nyereménye az volt, hogy a 2019-es Induló Előadói Program élő meghallgatására bekerültünk. Ez azt jelenti, hogy bár nekünk is le kellett adni érvényes pályázatot, de ezen az előszűrésen, (ahol az azt hiszem, 251 pályázatból választottak ki 60 zenekart az élő meghallgatásra) élből átmentünk. Utána volt egy meghallgatás a Dürer Kert nagytermében, és végül a 60 zenekarból beválogattak minket a legjobb 25-be, így megkaptuk a 2.000.000 forintos NKA támogatást, plusz bekerültünk az egyéves programba.

Samu: Nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen szakmai zsűri mind Herenden, mind a Hangfoglaló Program meghallgatásán bizalmat adott nekünk. Ha azt mondják nekem két éve, hogy egy undorító, ordibálós metal zenekart bárki támogatni fog, főleg minket, kinevetem. Pont emiatt ad sok pozitív erőt ez az egész, hogy igen, van értelme ezt csinálni, és a metal nem halott. Ezt az érzést akkor kezdtem el érezni, mikor az AWS megnyerte a Dalt, És Apeyék behúzták a Nagyszínpad döntőjét. Szeretném megélni a rock/metal zene második aranykorát, és én személy szerint úgy érzem, hogy ez hamarosan meg is fog történni.

Matyi: Valamiért ráflesseltünk a tehetségkutatókra, amiknek amúgy nagyon megvolt a hangulata. Végigjártunk néhányat, volt, amit nagyobb sikerrel, volt, amit kisebbel, aztán ja, a Herendi Öröm a zene volt az előszobája a támogatás elnyerésének.

Ezen kívül mire vagytok még büszkék az elmúlt időszakból?

Zsolti: Én leginkább arra vagyok büszke, hogy meg tudtunk hozni nagyon nehéz döntéseket, akár személyesen, akár össznépileg, akár a Samuval ketten, és ahelyett, hogy beleragadtunk volna egy posványos, sehova sem vezető állapotba, tovább tudtunk lépni az adott szituáción, és még nagyobb fordulatszámon továbbpörögni. Voltak nagyon nehéz pillanatok, talán indokolatlanul sok is, amik végtelen fejfájást okoztak, és szerintem sok olyan zenekar van, aki ezeknél a pontoknál vérzik el.

Samu: Körülbelül 342 történés volt az elmúlt két évben, ami miatt simán feladhattuk volna az egészet, de nem tettük.

Matyi
: Én arra, hogy a tagcseréket, amiket eszközölnünk kellett, nagyon is a javunkra tudtuk fordítani, hiszen most nem lenne velünk a Pöcskösünk (Varga Dani <3).A másik, hogy az ezekkel a döntésekkel járó érzelmi hullámvasutat megtudtuk ülni; nem kellett bulit lemondanunk, és hogy az ezeket a cseréket követő koncerteknek nagyon pozitív visszhangja volt.

 

Az NKA-győzelem jár további izgalmas dolgokkal is, ezekről mit tudhat meg a nagyközönség?

Zsolti: Erről túl sokat mi sem tudunk még. Nem nagyon jártunk utána, hogy konkrétan mit is nyer, aki bekerül a programba, mi is azt hittük, hogy kb. annyi, hogy kapunk pénzt, majd leszámlázzuk, és megköszönjük. Közben kiderült, hogy ez egy egyéves intenzív program, aminek keretében visznek minket fesztiválokra, segítenek minket, ahol és amiben tudnak kapcsolatokkal, tanácsokkal, lesznek tréningek, amikre el lehet járni, meg egy csomó minden. Hogy ez mennyire lesz hasznos egy olyan zenekar számára, mint mi, azt még nem tudom. A fesztiválfellépések meg a gázsi biztosan azok lesznek. *nevet* Úgyhogy ez minket is meglepetésként ért, és egyelőre ennyit tudunk, ami a díjátadón elhangzott.

Samu: Elhangzott egy mondat a díjátadón, miszerint „…ezeknek a zenekaroknak nem hangszerre, vagy olyasvalakire van szüksége, aki megmondja, hogy kéne csinálni a dolgokat, ezek kész produkciók, akik tudják mit akarnak. Amire szükségük van, az a lehetőség, hogy meg tudják mutatni, hogy kik ők, mit tudnak!” Remélem, ez meg fog valósulni a program segítségével.

Matyi: Igazából pontosabban az átadón kiderült, hogy lesz mentorunk is, Buzás Krisztián személyében. Ő fog minket segíteni a kövi egy évben. Meg is volt az első találkozónk vele, és úgy néz ki, nagyon jó dolgok fognak történni velünk, de majd, ha aktuális lesz, akkor úgyis mindent mondunk.

 

Több változás is történt a line upban, a mostanit ütőképesnek érzitek, vagy még keresgéltek?

Zsolti: Szerintem a mostani felállás a legerősebb. Csapatjátékilag, zeneileg, gondolkodásban, megjelenésben, mindenhogyan. Most állt össze először egy olyan mag, akikkel ugyanaz a cél, és ezért képes áldozatot is hozni. Úgyhogy jó lesz ez, én nagyon bízom benne!

Samu:
Ha valaki beleszív a szürke e-cigibe, eltöröm a lábát 😀 Mindig valahol ott kezdődnek a bajok. 😀

A debütáló albumotok mennyire tekinthető csapatmunkának, ki hogyan vette ki belőle a részét?

Zsolti: Lényegében semennyire. Az akkori felállásból már csak én és Samu vagyunk a bandában, nagyjából kettőnk terméke az a lemez. Van egy dalszöveg, amit az akkori gitáros írt meg van a Smack, amit az akkori dobossal hülyéskedtünk össze a próbateremben, és kb. ennyi. Nyilván mindenki ötletelgetett, meg rakott hozzá ezt-azt, de a 95%-át a Samuval raktuk össze meg jártunk le a stúdióba kétnaponta, toltuk bele a végtelen dellát, stb.

Emellett van még két Phatred szám. Arról azt kell tudni, hogy réges-régen gitároztam annak a zenekarnak az utolsó hónapjaiban, ami aztán feloszlott. Csak annyira királynak gondoltam pár számot, hogy ráírtam Gelóra (Gelóczi Gergő – a szerk.) így 6 év után, (aki annak a zenekarnak az agya volt), hogy nem bánná-e, ha kicsit megdolgoznánk, és beemelnénk a repertoárba, természetesen úgy, hogy megjelöljük, hogy ő a szerző, stb. Ő pedig örömmel fogadta, hogy nem vesznek el ezek a számok, úgyhogy mindenki boldog volt. Az EP-s S.A.Y.-ről meg a nagylemezes Forget Me-ről van szó. Írtunk rá szöveget, kicsit átdolgoztuk, és magunkévá tettük. A kövi lemez már sokkal inkább csapatmunka lesz, zajlik a folyamat és mindenki kiveszi a részét az írásban. Jobb is lesz.

Samu: Érdekes kombináció a miénk, mert például az előző anyagon a dalok nagyrészének zenei alapját én írtam, viszont a szövegalapot Zsolti, és utána közösen raktuk hozzá mindketten a másikéhoz, amit akartunk, vagy gondoltuk, hogy jó lesz. A következő albumon teszteljük a klasszikus “csapatmunka” fogalmát, egyelőre az első próbálkozások alapján működni fog!

 

Kik a fő zenei és a nem zenei inspirációk?

Zsolti: Számomra ez egy nehéz kérdés, mert nem hallgatok túl sok mindent. Sok fajta stílust hallgatok, de nem sok előadót.  Engem az olyan dolgok motiválnak, amik nyersek, sallangmentesek, őszinték és érzelmesek. Attitűdben, mondanivalóban egy csomót merítek a hip-hop-ból például. Tudod, ez a „nem kell megfelelni senkinek, szarok rá, basszák meg” érzés. Zeneileg meg például az ‘új” Architects-et rongyosra hallgattam mostanában. Meglátjuk, lesz-e nyoma ennek a kövi lemezen. Minden olyan dolog inspirál, amit úgy élek meg, hogy a valóságban gyökeredzik, és nem egy lufi. Krúbi sikerét is szétéltem például, és triggerelt, hogy igen, lehet ezt így is.

Samu: Nekem elég széles a zenei spektrumom, kb. az Infant Annihilatortól Ennio Morriconeig terjed! Mindenben találok valamit, ami tetszik, vagy különlegesnek találok. Számomra a System Of A Down az örök első, de annyi zenekart tudnék sorolni még, hogy reggelig mondhatnám! Mostanában ami igazán nagy hatással volt rám, az a Twenty One Pilots és Devin Townsend. Jó kombináció. *nevet*

Dani: Zenei inspirációt mondanom nehéz, mivel nagyon sokféle zenét hallgatok. Az underground hip-hop-ot nagyon szeretem, de tapogatózok még a jazz es a funky témákban, fusion dolgokban. Most amire nagyon ráfüggtem, az a deathcore és a prog metal. De igazából minden fajta zenét hallgatok, sosem lehet tudni, éppen mi lesz inspiráló.

Hogy kerültetek a Kill Monday Managementhez?

Zsolti: Az alapismeretség velük nyilván a BarHoleból származik. Egy próbateremben kerültünk a The Tumor Called Marla-val, és nagyon jóba lettünk velük. A frontemberükhöz vittük végül a lemezt keverésre. Ő már foglalkozott akkor koncertszervezéssel is, meghívott minket pár bulira. Aztán ő alapított egy menedzsmentet. Mivel amúgy is együtt dolgoztunk, meg volt közös buli, adott volt, hogy ennek a zászlaja alatt csináljuk tovább. Nekünk meg akkor épp arra volt szükségünk, hogy minél többet koncertezzünk, mert nagyon szarok voltak a lehetőségeink. Szerencsére azóta egyre jobbak. Voltak/Vannak súrlódások, meg együtt kezdtük el ezt az egészet így komolyabban, úgyhogy mindenkinek van hova fejlődni, de hónapról hónapra egyre jobb, úgy érzem, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Meglepett titeket az album pozitív visszhangja?

Zsolti: Sosem vagyok teljesen elégedett azzal, amit csinálok főleg, hogy általában nem csinálok semmit. Furcsa volt, hogy ezt volt, aki másképp látta. Úgyhogy engem igen.

Samu: A maximalizmus már-már nem egészséges szintjét valljuk sokszor, mindig lehet jobbat, nagyobbat, szebbet, ezért én sem leszek sosem elégedett. Amikor elkezdtük csinálni, nem voltak nagyratörő tervek, azt sem tudtuk igazából, hogy mit csinálunk pontosan, ezért mindennemű siker számomra furcsa, és nem értem. Az viszont biztos, hogy nagyon hálás vagyok mindennemű pozitív visszajelzésért, és hálás vagyok, hogy vannak emberek, akiknek örömet okoz hallgatni, vagy nézni, amit csinálunk.

Stúdióanyag terén mi a következő nagy lépés a zenekar számára?

Zsolti: Lesz a közeljövőben az új lemezről egy single, ami meg lesz támogatva egy klippel, valamint a nyár folyamán felvesszük a következő nagylemezt. Ha minden igaz, már le van foglalva a stúdió. Addig meg számírás és koncert ezerrel.

Samu: A cél az, hogy egy új éra kezdődjön a zenekar életében, és ennek az indikátora ez a lemez lesz, mindent megteszünk, hogy ez meg is történjen, én nagyon bizakodó vagyok, már pár témánk van. Más lesz, mint az eddigiek, de nem tervezünk visszavenni az energiából, sőt……

Dani: Erőteljesen íródik az új lemez, és nagyon súlyos anyag lesz. Mivel én az előző album írásakor még nem voltam a zenekarban, ezért külön izgalmas a közös munka.

Magyar szövegeken gondolkodtatok esetleg?

Zsolti: Nem.

Az egyik dalban van egy-két nagyon személyesnek tűnő sor („What’s on your mind when you criticize the others // What are you gonna do when you need to deal with your own life?”) Általában is személyes tapasztalatokon alapulnak a szövegek? Az ilyesmi, egymást kritizáló, lehúzó dolgokkal gyakran találkoztok?

Zsolti: Minden személyes tapasztalat 😀 Az idézett dalnál egy családi feszkó volt, és lényegében annyiról szól, hogy azért, mert Forgó a nevem, nem kell megfelelnem semminek, amit én kurvára nem akarok, csupán azért, mert te egy ilyen világot építettél magadnak. És hogyha a szereteted ilyen picsányi elvárásokhoz van kötve, akkor lépjünk tovább, és kettőnk közül nem én vagyok a rossz ember.  Szerencsére azóta ez a viszonyom az adott személlyel enyhült, és nem is tesz túl boldoggá, hogy ezeket a sorokat ordibáljuk bele az éterbe, olyan emberről, akit szeretek. De most már ez van. Az egy ilyen pillanat volt, fel kell vállalni.  Majd lehet írunk egy számot, amiben bocsánatot kérek.

A kritizáló, lehúzó dolgokkal meg egyre többet találkozom. Persze tudjuk, hogy ilyen ez az ország, ilyen ez a társadalom, de mostanában nagyon fennakadtam például azon, hogy van pár csoport Facebookon, ami összegyűjti itt a magyar “zeneipar” “krémjét”, és akkor egy ideje az a menőség, hogy mindent és mindenkit oltunk, és nyomorult, élettelen embereket/zenekarokat nyilvánosan megkövezünk, kiröhögünk, megalázunk. Csak mer’ én jobb vagyok… Mert mittomén’, elhiszi a nyomi, hogy jól dobol, és közben nem is. Sokszor akár olyan emberekről is, akik benne vannak az adott csoportban. Tudod, ilyen Mónika show effektus kb., hogy arra verem ki, hogy vannak nálam rosszabbak.

Nem tudom, néha olyan érzésem van, mintha egy Black Mirror epizódot néznék. Nyilván nem vagyok szent én sem, vagy mi sem. Ugyanúgy tudunk röhögni akár ilyen formákon, sőt kibaszott cinikus troll geci vagyok, csak szerintem arra vannak a barátok, hogy ezt így magatok közt megbeszéljétek, meg elhülyéskedjetek rajta, és nem kéne erre több száz/ezer fős csoportokat létrehozni, vagy elvinni ebbe az irányba, és önteni az aktuális kiszemeltre a szart. Nem tudom egészen pontosan megfogalmazni, hogy mi van ezzel kapcsolatban, de a valahol a zsigereimben érzem, hogy ez kibaszottul off. Főleg, hogy egyébként meg senki kurvára nem tart sehol. De hát ez az én véleményem, aztán mindenkinek lelke rajta, amúgy. A következő akasztott meg ezek után feltehetően én leszek. 😀
Ehhez hasonlóan, szadista módon fent tudok akadni random politikai vagy bármilyen cikk alatti kommentmezőben talált okádéktól. Én nem tudom, miért, de hosszú percekig tudom olvasgatni és szörnyülködni. Na mindegy… 😀

Mások koncertjén (akár külföldi, nagy bandákon) nem szokott probléma lenni, hogy túlságosan arra figyeltek, hogy esetleg hol hibáznak, vagy milyen a produkció a technikai oldalról, nem megy a koncert élvezetének rovására?

Zsolti: Engem a rossz hangzás rettenetesen tud zavarni, de kit nem. Sajnos ez ilyen.  Produkciónál meg nem az zavar, ha hibáznak, sokkal jobban idegesít a “gyertek közelebb, nem harapunk, juj, de kurvajók vagytok, életem koncertje” szövegek, mint egy félrefogott hang. Volt, hogy már ki is mentem ilyenek miatt buliról.

Samu: Ha hibáznak, az senkit nem érdekel, legalább is engem biztos, hogy nem, mindenki hibázhat, vissza kell térni, és folytatni. Viszont rettenetesen sokat tud elvenni egy koncert élményből, ha a zenekar nem megfelelően kommunikál a közönséggel, hazudik nekik, fölösleges próbálkozásokat ejtenek meg olyan dolgokért, amire semmi szükség, csak azért, mert látták, hogy a kedvenc zenekaraik ezt csinálják, és valószínű ők is rosszul, mert ők is kopiznak. Kevés zenekar van, akinek bizonyos dolgok jól állnak, de valószínű nem véletlen pont azok csinálják. Nem bevált formulákban kell gondolkozni szerintem, hanem őszinteségben, hogy az adott ember, aki elmegy megnézni, valami valós, éppen akkor történő dolgot kapjon, ebben a félkamu világban.

Dani: Szerintem az a legtöbb zenésznél előjön, hogy a koncert technikai részére figyelnek, vagy szakmai szemmel tekintenek egy produkcióra, ez sajnos elkerülhetetlen. De persze sokszor van olyan, hogy annyira magával ragad egy koncert, hogy abszolút nem érdekelnek az ilyenek, csak élvezem a bulit. Ez teljesen változó, nem tudatos dolog.

Matyi: Nem, hogy nem megy a koncert élvezet rovására, de még jobb is így. Ha elmegyek egy koncertre, nekem az mindig egy tanulmányi kirándulás. Imádom az élőzenét, és annak része a hibázás is. Az a legkevésbé szokott zavarni, ha valaki félrefog, vagy valami. Az már annál inkább, ha szarul van hangosítva. Elmos a basszus, érthetetlenné teszi a zenét, vagy ha a láb csak egy idegesítő kattogás…

Volt egy live session zenélési témátok is, az hogy jött össze és hogy ment?

Zsolti: Volt egy ismerős zenekar, akik voltak, és ők mondták, kiknek kell írni, ha akarunk menni. Írtunk, visszaírtak, hogy szívesen dolgoznának velünk, aztán megejtettük. Én úgy érzem, jól ment a zenei része, meg jól éreztük magunkat egész nap, ők is, mi is. Ritkán dolgoznak hasonló zenével, és nekem úgy tűnt, hogy élvezték. Felvettünk egy 30 perces podcastot is, ami majd lemegy pár erdélyi rádióban, ha jól tudom. A vérzés ott jött el, amikor fel kellett venni a premierhez egy fél perces trailert, ami ilyen „Szia, mi vagyunk a… és azért jöttünk, és azért vagyunk, hogy… “ dolognak kellett volna lennie és hát …. Nem ment túl jól, na. Valószínűleg újra is vesszük 😀

Dani: Nagyon jól éreztük magunkat, és teljesen gördülékenyen ment a közös munka. Szerintem jó anyag lesz.

 

A live sessionön készült videó azóta már megjelent, itt megtekinthető:

Feltűnik pár helyen nálatok ez a maszkos kisfiú – neki mi a háttértörténete? Ő is elegánsan van felöltözve, mint ti? Miért? Később az ő története ki lesz jobban bontva?

Zsolti: Pont a napokban kérdeztem a Samut, hogy „Te figyelj már, erre a kisgyerekre te emlékszel, hogy jött?” És fogalmunk sincs, ami fura. De tényleg nem emlékszem, hogy jött az alapötlet. Viszont mindenféleképpen ki lesz bontva valamilyen formában, de erről egyelőre ennyit 🙂

Samu: A gyerek marad, sok tervünk van vele, de erről most tényleg csak ennyit!

 

Melyik volt a személyes kedvenc (saját) bulitok 2019-ben?

Zsolti: Nekem inkább egy-két olyan volt, amit annyira nem éltem, mert például tök szarul voltam, vagy más okokból, de ettől függetlenül az összeset ugyanúgy élveztem. A tehetségkutatós fellépéseknek is megvolt a flesse. Délután 2-kor, művelődési házban zsűrinek ordibálni sajátos volt, imádtam azt is.

Samu: Nekem a Hangfoglalós meghallgatás tetszett a legjobban, nagyon egyben voltunk, ott éreztem azt, hogy ha ez nem elég, akkor sem búslakodom, mert ennél jobban nem tudnánk játszani per pillanat, és ha ez nem elég, akkor sajnálom, de a saját elvárásaimnak megfeleltünk. Ezen kívül a boszniai koncertet nagyon élveztem, kurva jó közönség, megéri kimenni, ha van lehetőség!

Dani: A legtöbb koncertet nagyon élveztem, hál’ Istennek kevés olyan alkalom volt, hogy valami negatívan hatott volna rám. Nekem talán a Düreres Kill Monday Christmas-es koncert tetszett a legjobban. Nagyon stenkbe’ voltunk (én legalábbis elkepesztően :D) azon a bulin, és a közönség is fasza volt. Amikor a Robotban játszottunk a To Kill Achilles és a The Weight Of Atlas zenekarokkal, az is nagyon pozitív élmeny volt.

Matyi: A Robotos buli tényleg állat volt, de nekem talán az utolsó dunaújvárosi koncertélmény ment a legnagyobbat. Székesfehérvár is tök jót ment, meg persze a bosnyák Klub Palma-ba mennék vissza még párszor.

Készültök Romániába is, várjátok? Eddig csak Boszniában voltatok külföldön, igaz?

Zsolti: Csak Boszniában, igen, úgyhogy várjuk nagyon. Egyrészt mert imádnivaló dolog egymás után több bulit lenyomni romon, másrészt meg, mert a Hypocrites Breed-es haverjainkkal megyünk, akik ugyanolyan retardált alkoholista állatok, mint mi, úgyhogy veszélyes lesz.

Dani: Nagyon várjuk a román “turnét”. Igaz, csak három állomás lesz, de nagyon izgalmasnak ígérkezik és tuti nagy fun lesz.

Magyarországon is el lehet majd titeket csípni, akár vidéken is?

Zsolti: Remélhetőleg igen. Nem tudunk még fix dátumokat. Pár fesztivál a nyáron elviekben ugye az NKA által lesz, aztán meglátjuk. Igyekszünk majd minél több helyre menni.

Samu: Ha rajtunk múlik, mindenhova megyünk!

Dani: Nagyon sok dolog van kilátásban a 2020-as évre, és mindenképpen annyit fogunk koncertezni, amennyit csak lehet.

Bármi egyéb mondanivaló?

Samu: Nem szégyen behívni egy cigibe a zenekart bármikor! *nevet*

Köszönjük szépen!

 

Készítette: Vica

Fotók: Adrienn Pucher, Bands Through The Lens

 

A zenekart legközelebb a francia Kadinja előzenekaraként csíphetitek el, április 16-án a Dürer Kertben, Facebook esemény itt!

 

Hallgassátok, kövessétek a Heedless Elegancet az internetes elérhetőségeiken is!

http://bit.ly/heedless-fb

http://bit.ly/heedless-ig

http://bit.ly/heedless-sp

http://bit.ly/heedless-yt