“Nekünk az is elég, ha néha meghallgatják, és ezt örömmel teszik” – Interjú a Beyond zenekarral

Először is köszönöm, hogy elfogadtátok az interjú felkérést! Már itt az elején megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak az új lemezhez! A Beyond nevet úgy vélem, keveseknek kell bemutatni, akik aktívan nyomon követik a hazai metal világ alakulását, azonban azt javaslom, kezdjünk némi múltidézéssel a megjelenéseitek kapcsán. 1994-ben látott napvilágot az első nagylemezetek, (Tömik a fejed), és lehet, hogy nem túlzás azt állítani, hogy ez az album ugrik be a legtöbbeknek a mai napig a zenekar neve hallatán. Kicsivel kevesebb, mint három évtized elteltével mit gondoltok, miért pont az első anyagotok állta ki leginkább az idő próbáját, és tört be ennyire a köztudatba?

Para: Szívesen! Mindig állunk rendelkezésetekre, és köszönjük a gratulációt! Az első lemez megjelenésével kaptunk hideget, meleget. Hideget, mert kissé eltértünk az eredetileg kikövezett irányvonalunktól, ami alapvetően a thrash metal volt. Meleget, mert az új irányt az akkoriban sokak által kedvelt Clawfinger stílusával tudták egyeztetni, ráadásul magyar nyelvre is váltottunk. Azt, hogy ma is gyakran emlegetik ezt az albumot, talán az Innom kell című számnak köszönhetjük, hiszen ez egy elég vidám nóta, és akkoriban a zenei tévék műsorán is szerepelgetett. A klip elkészítése a Gyöngyösi TV érdeme, akik ingyen, önzetlenül segítettek az elkészítésben. Az sem elhanyagolható, ha azt mondom, hogy a 90-es években még sok „metálos” embert lehetett látni az utcákon, ami ma már igencsak ritkaságszámba megy. A lényeg, hogy akkoriban zajlott a metál élet.

Ezután, ha nem csalnak az emlékeim, hosszabb csend vett körül benneteket, 2005-ben tehettük csak a polcra az új anyagot. Ennyi idő meglehetősen hosszú egy zenekar életében, mi történt veletek azokban az években? Tudatos volt, hogy ennyit vártatok mire új dalokat rögzítettetek, vagy ennek külső okai voltak? Talán azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy már jócskán belecsöppentünk a 2000-es évek elejébe, amikor a metal mint műfaj igen hányatott sorson ment keresztül sok tekintetben. Éreztetek valamit ebből a változásból?

Para: A hosszú szünet okozója nem teljesen tiszta számunkra sem. Zenéltünk továbbra is, de nem éreztük, hogy szükség lenne ránk a koncertek terén. Csináltunk pár magán lemezt, de túl sok promóciójuk nem volt, így szinte csak magunknak játszottunk és keveset koncerteztünk. Valóban hányattatottnak éreztük a metál színteret. Nekünk sosem volt szervező gárdánk, akik segítettek volna előretörni, így kissé eltűntünk a színről.

2009 körül felgyorsult körülöttetek az élet, megjelent a Thrash lemez immáron a Hammer gondozásában, rá egy évvel később pedig, ha nem tévedek, akkor a 86-os demótok is kapott egy új kiadást. A Thrash In Black 2011-es megjelenése, és a hozzá kapcsolódó szomorú esemény is sokak számára ismert. Ez egy elég gyors tempónak tűnik az előző évekhez képest. Tudatos tervezés volt, hogy most „igazán belehúztok” a munkálatokba, vagy ezt az eseménydömpinget kizárólag az élet írta így?

Para: 2009-ben a Thrash című lemezünket a műfaj újjáéledése segítette. Egyre több régisulis, de új külföldi thrash banda került elő. Fiatalok és lendületesek voltak. Úgy éreztük, hogy eljött ismét a mi időnk. Ha külföldön újjáéledhetett a thrash, akkor mi is előbújunk sötét barlangunkból. Megmutatjuk az új generációnak, hogy mit tudunk. Szerencsére a Hammer is fantáziát látott a dologban, így végre nem csak magánkiadást tudtunk felmutatni. Két évvel később, a 86-os első demónk magánkiadását pedig az az ötlet vezérelte, hogy ebben a thrashben bővelkedő,  élénk időszakban meg kell mutatnunk, honnan is indultunk. Az első demónk monóban készült, kazettás magnóval. Szerettük volna mi is újra hallgatni az anyagot valami érthetőbb formában. Az ezzel egy időben megjelent Thrash in Black album címe eredetileg Thrash Metal Reborn lett volna, de a lemez elkészülte után Laci, a dobosunk, (aki a szólógitárosunk, Zavarkó András, azaz Babu testvére), egy motor balesetben tragikusan elhunyt. Teljesen összeomlottunk. A lemezt viszont ki akartuk adni Laci emlékére. A címváltoztatás így szinte kötelező volt. Az anyag elkészültét szintén az előbb leírt thrash műfaj újjáéledése táplálta. Még gyorsabb, még technikásabb lemezt szerettünk volna bemutatni. Sajnos a tervezett koncerteket kilőtte alólunk a tragikus esemény.

Nagy öröm volt, amikor két évvel ezelőtt már nyilvánvalóvá vált, hogy valami ismét készülődik a házatok táján. Mikor, és hogyan született meg a konkrét elképzelés, hogy új albumot rögzítsetek? Konkrétan új lemezt szerettetek volna, és így is álltatok neki, vagy csak elkezdtetek dalokat írni, és netán azon kaptátok magatokat, hogy összejött egy albumra valónyi?

Para: 2016-ban sikerült ismét zenekarrá alakulnunk. Addig nem volt dobosunk. Régi ismerősünk segített összeállítani újra a bandát. Bencze Gyula régi zenekarának dobosát, Kozma Zolit kérte meg, hogy álljon be hozzánk, a basszusgitáros szerepét pedig magára vállalta, annak ellenére, hogy ő gitáros volt. Akkor egy már meglévő albumot tanult be a banda, és egy magánkiadásban elérhetővé is tettük. Ez volt a Bérdonor. Két éve pedig elhatároztuk, hogy a zenekar beleadja a zenei elképzeléseit egy vadi új albumba. Ezt végre valóban a zenekar aktuális tagjai írták, nem előre elkészült anyag volt. Az album tudatos volt. Amikor elkezdtük, leálltunk a koncertezéssel és csak erre összpontosítottunk.

Változott-e valamit a munkamódszeretek az évek múlásával? Egyáltalán, hogy kell elképzelni egy alkotói folyamatot nálatok, amíg eljuttok a kész produktumig?

Para: Ezúttal elmondhatom, hogy egy káoszból faragtunk kész dalokat. Piciny számrészletek összepakolása volt a módszer. A zenekartagok küldtek daltémákat, amikből szépen összeraktunk számokat. Egy kis részlet ide, egy kis részlet oda, és épültek a dalok. Addigra voltak ének ötleteim is. Ezeket megpróbáltam beleilleszteni valamelyik dalba. Ha sikerült, megtartottuk. Gyuszi kisegített egy csomó dalszöveggel, amit ő talált ki. Ezeket a demóvá forrott dalokat megpróbáltuk eljátszani próbán és ott tovább gyúrtuk őket. Így alakult ki a lemez.

A lemezt hallgatva sokszor éreztem úgy, hogy egyes témákban igazán konkrét, és szilárd állásfoglalást, véleményt hallhatunk ki a dalszövegekből. Ebből adódik a kérdés, a dalok írásakor mennyire igyekeztek nyitva hagyni a közönség számára az asszociálás kapuját, kvázi mindenki helyezze el magában a hallottakat, azt hallja ki belőle, amire ő gondol? Lehet ilyenről beszélni nálatok a munkafolyamat során?

Para: Nem! Minden hallgatónak azt kell kihallania, amit én akarok! Hehehe, persze ez csak vicc volt! A lemez borítója szinte az egész lemez tartalmát magába foglalja. A mostani borítót mi rendeltük meg Kovács Petitől. A megrendelés lényege az volt, hogy a lemez teljes mondanivalóját összegyúrtam pár mondatba, küldtem hozzá pár inspiráló kép kiegészítést, és Peti ebből elkészítette a borítót. A lemez a kiüresedésről, elnyomottságról, hazugságokon alapuló információáradatról, az eltorzult médiáról szól teljesen párt függetlenül. …ja, és Csak Norriszról IS… Főleg. Ha Csak Norrisz nem haragszik meg, akkor elmondom azt is, hogy Peti nem csak a borítónk elkészítője. Miután Gyuszi a munkája miatt nem tudott tovább a zenekarral foglalkozni, Peti felajánlotta tudását basszusgitár fronton, így most a zenekarunk basszusgitárosa is lett.

Végighallgatva, és kézbe véve a korongot, milyen érzések munkálkodtak bennetek? Kihoztátok a maximumot, és elégedetten hátradőltetek, vagy az ember még ilyenkor is szakmai füllel hallgatja, arra gondolva, mit lehetett volna még hozzátenni, vagy másképp csinálni? Egyáltalán, szabad így saját lemezt hallgatni, mit gondoltok erről?

Para: Ha kész van egy lemez, részemről lezártnak tekintendő. Nem hallgatom meg úgy, hogy mit lehetett volna javítani. Ha magánkiadásban osztunk meg egy lemezt, az más. Azt gyakran utólag újraénekelem, javítgatom a hangzást, főleg, hogy a hozzá tartozó videoklip javulhasson. A magánkiadásokat nem tartom teljes értékű lemeznek. Nincs promóciója, így alig ismerik az emberek. Szóval visszatérve, a 2020-as albumot többször meghallgatva is egy számomra kellemes hangzású és élvezhető lemezt hallok. Nem változtatnám meg.

Volt bármilyen előre kitűzött cél, hogy merrefelé szeretnétek akár zeneileg, akár bármilyen tekintetben elmozdulni az albumon? Előre kigondolt koncepció alapján dolgoztatok, vagy menet közben sokat alakítgattatok itt-ott? 

Para: A kis számrészekből, amit az előbb említettem, előre nem láthattuk milyen albumot fogunk hallani. Nem volt koncepciónk. Talán a sebesség, amit mindenképpen meg akartunk tartani. Lassú lemezt semmiképpen nem szerettünk volna.

Személy szerint mintha úgy hallanám, hogy ha nem is tudatosan, de valamilyen szinten mégis visszakanyarodtatok a régi „ízekhez”. Volt ilyen elképzelés valójában is?

Para: Az tény, hogy nem kívántunk eltérni a thrash útról. Sajnos ez a műfaj nem túl erős hazánkban, legalábbis így underground szinten, de mi ezt az utat folytatjuk. Írtam pár slágeresebb nótát is, de a többiek elzavartak, megvertek és kiutáltak, hehehe… Szóval azok nem kerültek a lemezre.

Úgy tudom, a lemez felvétele is megér néhány szót, és nem volt túl zökkenőmentes. Elmesélnétek, hogy is történt pontosan? Ha jól tudom, az ének rögzítése is rendhagyó volt egyes daloknál…

Para: Az ének felvétel volt a legproblémásabb. Egy egyszerű „ordítós” irányban énekeltem fel az egész lemezt. Semmi dallam, semmi kompromisszum. Ezzel nem is lett volna baj, de a koncerteken kiderült, hogy a bulik végén már alig élek, és hang is alig jön ki a torkomon. Az egyik próbán be is vérzett a torkom, ezért döntöttem: lazítok az ének erején. A dallamosabb énekfelvétel már a lakásom nagyszobájában (a szomszédok örömére), a pincében, a garázsban, a próbahelyen, illetve a legjobb: a Fiat Puntóm hátsó ülésén készült. Konkrétan a parkolóban, az út szélén, hazafelé a munkából (ez volt a leggyakoribb). Nem tudom mások hogyan csinálják, de talán nem így… hahaha!

Már jó ideje hallgathatóak az új nóták, ennyi idő alatt bizonyára sok reakciót, kommentet, véleményt kaptak. Milyenek a visszajelzések? Hogy érzitek, könnyen befogadta a tábor nemcsak a lemezt, hanem a mondanivalót is?

Para: Akik kommenteltek, azok nagy része pozitív. Sokan csodálkoznak, hogy milyen erősek a riffek, milyen kemény a hangzás. Persze a kommentelés ebben a műfajban nem annyira elterjedt. A thrash hallgatók többnyire magányosak és nem biztos, hogy kommentekkel ki szeretnék fejezni érzelmeiket. Ennek talán az az oka, hogy maga a thrash műfaj is a hányattatott sorsú kategóriába tartozik. (ezt is megénekeltük egy számban) Örülnénk, ha írnának nekünk, de nem baj az sem, ha nem. Nekünk az is elég, ha néha meghallgatják és ezt örömmel teszik.

Mire az olvasók „kezébe kerül” az interjú, kopogjuk le, de lassan és biztosan látjuk a fényt az alagút végén a járványszezonnál. Üzennétek valamit, esetleg szeretnétek még valamit mondani, amit nem említettünk, de még bennetek maradt?

Para: Az  első saját szervezésű koncertünk a Dürer kisteremben lesz szeptember 9-én. Kicsi, apró, de a miénk.  Bízunk benne, hogy sokan lesznek és ezáltal újjáéledhet a Beyond, úgy, ahogy azt már régóta megérdemeltük volna.

(A koncert hivatalos Facebook eseménye itt érhető el)