fbpx

Megtalálta új énekesét a STABBED

A Stabbed decemberben jelentette be az énekes Brindza Tomi távozását, és azonnal meg is lebegtette előttünk, hogy egy különös szerencsének köszönhetően máris megvan az utód: a budapesti metal csapat Gabó Ádám-mal folytatja tovább, akit a Cadaveres-ből és a Hybrid-ből ismerhetünk, valamint egy Watch My Dying dalban is vendégszerepelt. A zenekart az énekescserével és a várható folytatással kapcsolatban kérdeztük.

Térjünk is a lényegre: új énekesetek van, méghozzá a hazai metal színtér egyik ismert alakja, Gabó Ádám személyében. Meséljetek, mindent tudni akarunk!

Ádi: Szia! Köszi a kérdést, de előtte ki kell fejeznem csalódottságomat, hogy nem élőben készül az interjú, hanem egy laptop előtt pötyögve. Így nem tudok semmilyen meglepő, vagy felháborító performanszot előadni, ami emlékezetessé tehetné ezt a debütöt. 12 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy eldobom a mikrofont és nem nyúlok utána ijedten, hanem hagyom, had koppanjon visszhangozva. A mai napig komolyan gondoltam ezt a lépésemet és a szakmai elhivatottság köntösébe bújva igyekeztem távol tartani magamat zenétől, zenekaroktól, koncertektől. Azóta nagyon sok felkérés érkezett, de mindeddig sikeresen ellenálltam. Amikor szeptember végén a Stabbed-től (Márk) érkezett egy nagyon óvatos messenger üzenet, azon gondolkodtam, hogy most már be kéne lépni valahová, mert meguntam a folytonos visszautasítást. Ez olyan, amikor az orvosnak mindig oda kell menni a hozzátartozókhoz és közölni a rossz hírt. Szörnyen kellemetlen. De döntésemben egészen más tényezők játszottak szerepet. Ha egyetlen szóval kéne kifejezni az okot: kémia! Aznap éjjel megnéztem minden anyagot az éterben, amit találtam és azt vettem észre, hogy hirtelen hajnali 4 lett. Mindenki szerethetően őrült, kellően profi mind fejben, mind hangszeresen és végezetül, olyan zenét tolnak, ami pont olyan mint én, nehezen emészthető. Olyan boostot kaptam, amit nehezen tudnék leírni. Nem vagyok ennyire spirituális alkat, hogy nagy szavakat hozzak fel, de azért elég creepy ez az egész.

Márk: Tőle függetlenül is kezdtem durván kiégni, de Tomi kilépésével én már borítékoltam a Stabbed végét, vagy hosszabb hiátusát. Ebben az országban NEKEM kb. senki sem üti meg azt a szintet énekesként, amit elvárnék emberileg, munkamorálban, énektechnikában, angol tudásban, dalszövegírási képességben, frontemberségben, alázatban, kommunikációs képességekben, érettségben és elhivatottságban és nem tagja már valaminek és még szereti és hozzá tud tenni pont ehhez a katyvaszhoz, amit játszunk. Esssélytelen! Úgyhogy már egy gyászfázison lassan túllendülve, egyszer csak Gaobr-al a WMD-ből elhangzott egy beszélgetés, ami egyáltalán nem így zajlott le, de a fantáziám menőbb:

– Te figyi írj már rá a Gabó Ádám-ra énekes ügyben, van egy megérzésem.

– Az melyik az? Jaaa az aki a Holtsúlyban a kedvenc szövegemet énekli és mindig sírva üvöltöm a koncerteken?

– Az.

– Létezik még az az ember egyáltalán? Mi lett vele?

– 12 éve visszavonult és elküld mindenkit a faszba a zenéjével együtt, de te tegyél egy próbát!

– …

Na ebből végül az lett, mint a Predatorban amikor Arnold Schwarzenegger-t behálózzák, hogy tudom kiszálltál már a háborús bizniszből, de ez egy mentőakció és valami seggfej szerint te vagy a csúcs! Egyszerű be és ki misszió, halálos áldozatok nélkül, de a nagypapát előránthatod! Természetesen a tésztafejű rákember csak akkor kezd majd ránk vadászni, amikor Ádi már nyakig elmerült a Stabbed dzsungelben és kénytelen lesz atomot dobni a magyar undergroundra a film végén.

Misel: Amikor felmerült, hogy meg kéne keresni az Ádám-ot, elkezdtem hallgatni a Cadaveres Evilution lemezt. Az első szám második perce után mondtam azt, hogy oké, részemről jöjjön, ez jó lesz. Tudtuk, hogy nagyon régóta nem zenél és félő volt, hogy elküld minket is a faszba, de szerencsére nem így lett!

Ati: Kivesézték már előttem a srácok a témát, még annyit tennék hozzá, hogy nagyon örülök, hogy Ádi minket választott és kurvára tetszik, hogy bízik a projectben. Máris kiveszi a részét nem zenével kapcsolatos zenekari teendőkben is! Szorgalmas, elszánt, maximalista – pont az, amire szükségünk van. Talán korai, mégis érzek részéről egy erőteljes elkötelezettséget a Stabbed irányába, ami nagyon imponáló. Mindemellett teljesen elbaszott kretén a srác, full illik közénk, mi kutyánk kölyke, szóval welcome!

Mi történt Tomival?

Misel: Azt már az elején éreztük, hogy Tomi nem lesz állandó tag, először annyi volt csupán, hogy beugrik pár koncertre. Később, ahogy születtek a Never Here EP dalai, akkor felvetettük neki, hogy akkor fel is énekelhetné őket, majd végül egyszer csak tag lett 😃 Idővel viszont kiderült, hogy a Szeged-Budapest távolság és a több zenekar nem voltak kompatibilisek, így Tomi úgy döntött, hogy a tavalyi második/utolsó koncertünk után kilép.

Ati: Szerintem volt egy kis Stockholm-szindróma is a sztoriban, de végülis sikerült felbontani a köteléket. Az elválás békés volt, továbbra is jó viszonyban maradtunk, sőt közös koncerteket is tervezünk a Skore zenekarral. Apropó: hallgassatok Skore-t, hazai színtéren egyedülálló, amit csinálnak! Nehezen tudnám behatárolni stílusilag de az tuti, hogy prog. Tavasszal jelenik meg a Modernland című nagylemezük, én már nagyon várom! Tessék csapatni őket!

Márk: Tomi saját elmondása alapján is egy Stabbed rajongó és mindünk közeli barátja, aki kisegített minket egy nehéz időszakban. Én szerettem volna, ha magáévá teszi teljesen a zenekart és teljes személyiségével vállalja a frontemberséget mint szószóló a zenekarban, dalszövegíró stb. Nyitott voltam egy akár radikálisan más irányra is idővel. Végül nekem szokás szerint ömlöttek az ötletek az új dalokhoz, ő pedig ragaszkodott ahhoz, hogy abból hozza ki a legjobb előadást, amit én írok meg szövegileg, énekileg. Még így is rengeteget hozzátett az alap koncepcióhoz és ez nagyot nyitott a zenén, de a végén sajnos ennél több időt és energiát nem tudott beletenni a Skore mellett.

Mikorra várhatunk új anyagot tőletek?

Ati: A dílerünk önhibájából börtönbe került most, szóval anyagot nem tudok sajnos. Amennyiben hanganyagról van szó, a második negyedév végéig remélhetően megjelentetünk egy új dalt videóval, amin már Ádi fog énekelni. Ki kell alakítani egy új munkafolyamatot, meg kell ismerni egymást jobban. Nem akarunk semmibe belerohanni egyelőre, fontos hogy a végeredmény hozza a szintet.

Ádi: Nekem a rehabilitáció után újra meg kell tanulnom tönkretenni a fülemet. Ehhez sokat kell tenni, szóval nem kapkodunk. Rengeteget gyakorlok, ez azért is fontos, mert talán elmondhatom, hogy soha nem csináltam ilyet. Ha egyedül kéne válaszolnom a kérdésre, akkor nem mondanék semmit, mert igazából nincs kitűzött deadline semmire. Úgy minden csak szar lesz. Viszont a lelkesedés és a felgyülemlett érzelmi kreativitás annál több, így szerintem “rövidesen” a megfelelő válasz.

Misel: Készülnek, meglepődnék, ha csak az az egy single jönne ki idén, amiről Attila beszélt.

A szövegírással mi a helyzet? Átveszi Ádám a szövegírói szerepet, vagy továbbra is Márk írja őket? Ezentúl is hasonló tematikájú dalszövegeket terveztek vagy az új énekessel új irány is várható?

Ádi: Szerintem a tapasztalataink, gondolkodásmódunk nagyjából azonosak, így a mondanivalónkban nagy eltérés nem lesz,  ha innentől én írnám. Még az elején vagyunk, de mindenképp hozok saját javaslatokat és mivel hiszünk a népakaratban, a többség fog dönteni, hogy vajon ki fogja szövegeivel képviselni mindannyiunk mondandóját. Egy biztos, a jövőben sem lesz vidámabb a Stabbed szövegvilága.

Márk: Valami kozmikus humor folytán Ádám-ban megtaláltam a másik elveszett ikertestvéremet (Ati után). A gondolkodásmódunk, világszemléletünk nagyon hasonló és ez azonnal megnyilvánult, amikor a már meglévő dalokat énekelve kijött belőlem egy: Na bazdmeg erről van szó papi! Én arra számítok, hogy a régi dalszövegek alapján ő látni fogja, milyen jellemző mintákkal, eszközökkel dolgoztam, mi a koncepció, mik a tipikus dalszöveg védjegyek és ehhez képest fogja ő kitágítani a Stabbed univerzumot. Mivel szeretünk együtt lógni, meg filozofálgatni, ezért szerintem majd külön is, meg együtt is fogunk dolgozni dalszövegeken, énektémákon. Én nagyon várom már, hogy mi sül ki ebből, mit hogyan fog tovább gondolni Ádi!

Misel: Én nem tudom mi a tematikája a dalszövegeknek, Evi te igen?

Biztosan senki nem kérdezte ezt még tőletek: hol érzi magát Márk jobban, nálatok vagy a Watch My Dyingban? Lesz közös turné?

Misel: Tőlem senki nem kérdezte még, szerintem egyikben sem, legalábbis az arckifejezése erre enged következtetni.

Ati: Vagy mindkettőben, ezt nem lehet kideríteni az arckifejezése alapján. Ez olyan, mint ahogy egy éppen Meshuggah-t hallgató emberről se tudod eldönteni, hogy most undorodik tőle vagy éppen rohadtul élvezi. Szerintem amúgy a WMD-be jár pihenni Márk, mert ott könnyebbek a dobtémák, mint nálunk.

Ádi: Amióta az eszemet tudom, életszálaim mindig keresztezve voltak a WMD-vel. Nem csodálkoznék, ha Márk-nak egy nap kétszer kéne játszania egy bulin… Amúgy ha már említve lett, Gaobr szerepe nem csak a WMD-ben domborodik, mint kiderült nagyon jó kerítő és szívesen kufárkodik, ha emberekről van szó. A lényeg, hogy a fentebb említett üzenetet Gaobr unszolására küldték el a srácok, mert amúgy eszükbe sem jutott.

Márk: Komfortosabban a Watch My Dying-ban. Addig tűnt nehéznek, amíg be nem kottáztam mindent és megértettem mi történik, utána “pofonegyszerű”. A Stabbed fizikailag kb. kivitelezhetetlen plusz úgy is adom elő élőben, mint egy habzó szájú kuvasz. Gaobr viccelődött a bemutatkozó koncertünkön a közönséggel, hogy nahát, az első dobosunk, aki beleizzad az előadásba én meg röhögtem, hogy Stabbed koncert után meg örülök ha életben maradok, általában órákig szédülök még utána. A WMD-be mintha nyaralni mennék, van ROAD, aki HELYETTEM cipekedik, van KÖZÖNSÉG és nem kell megküzdeni a szeretetükért, instant SZTÁR lettem! Színpadon mosolyognak rám a tagok és koktéllal kínálnak két dal között, nem ölnek meg a tekintetükkel, amikor egyet melléütök. Valamint iszonyatos összegek folynak be a számlámra, amit utána a Stabbed-be ölök. A saját zenekaromban több a felelősség, a kreatív nyomás, nagyobb a tét, mert nem csak dobolok, hanem inkább az én kölköm is. Az meg természetes, hogy ha a szomszéd lurkót áthívod ebédelni, akkor lebaszod a gyereked, hogy nézd, ez tud kanállal rendesen enni, te meg marokkal kened az arcodba a spenótot!

Készítette: Kövecses Evelin

// //