Meghallgattuk a Kvelertak új albumát

Kvelertak – Splid -2020

Az első két Kvelertak albumot sokat hallgattam, megfogott a frissességük és a könnyedség, ahogy a stílusokat keverik. Mikor sikeres turnékat csináltak nagyobb zenekarok oldalán, egyre inkább igyekeztek megfelelni a saját maguk által felállított szabályoknak, és a harmadik nagylemezre már mintha önmaguk tribute zenekara lettek volna: a vidám fiúk, akik a saját roadmovie-juk filmzenéjét csinálják a Másnaposok norvég verziójához. A végtelenül szimpatikus Erlend Hjelvik énekes korlátozott hangkészlete is hozzájárulhatott, hogy a következő szintlépés már nem tudott megtörténni, aranylemez és Metallica-turné ide, vagy oda. A három gitár egyre dallamosabb irányt vett, hogy ellensúlyozza az egyhangú kiabálást, de ettől kiherélődött a black metalos hangulat. A fáradtabb Nattesferd album után hazudnék ha azt mondanám, hogy különösebben vártam volna az új lemezt.

A Splid ehhez képest sokkal oldottabb és görcs mentesebb, mint az elődje. Az új énekes, Ivar Nikolaisen szerencsére nem esett át a ló túloldalára, megmaradt a dühös acsarkodás. Csak árnyalatnyival lett tisztább, vagy dallamosabb a főének, éppen annyira csak, hogy ne kelljen az egyik gitárnak végigszólóznia a dalokat. A zene is inkább csak annyiban változott, hogy érezhetően nyugodtabb lett a dalszerzés, kevesebb a mindenáron hűdeszilajjókedvemvan-jellegű fokozás. Az énekkel már beleférnek visszafogottabb, egyszerűbb alapok is, ezáltal emészthetőbb és energikusabb az album egésze. Ivar sem egy Pavarotti, szerencsére nem vállalja túl magát, de többféle hangképzést dob be és már ezzel is rengeteget tesz hozzá a palettához. Aggódni nem kell tehát senkinek, nem estek a Volbeat hibájába.

Nem akartak görcsösen finomítani a recepten, nem akartak a Nagy Norvég Sikerzenekar lenni, egyszerűen csak jobb dalokat írtak, többféle hangulattal. Egyedül a Mastodonos Troy Sanders vokáljaival kiegészített Crack of Doom című angol nyelvű tracket érzem némiképp szándékoltnak. Jópofa meg minden, biztos sikeres lesz a tengerentúlon azoknál, akik lemaradtak a Mjød-ról, de máskülönben mintha direkt klipdalnak készült volna a bevált panelekből. A Nattesferd albummal talán túl nagyot akart markolni a Kvelertak, akinek az sok volt, keresse bátran az új albumot, szeretni fogja.

8 pont

-Vikomt
// //