Lejjebb hangoltuk a gitárokat és új alapokra helyeztük a zeneírást – DALRIADA-interjú Ficzek Andrással

Szeptemberben érkezik a Dalriada 11. stúdióalbuma, az Őszelő. Az új album zenei megoldásairól, a vírushelyzetről és inspirációkról beszélgettünk a zenekar főnökével, Ficzek Andrással.

Hogy vagy, hogy telnek a karanténnapok?

Egészségesek vagyunk, a teljes zenekar rendben van. A karantént alapvetően nem élem meg hatalmas változásként, egyébként is elég antiszociális vagyok, tehát különösebb változás nem állt be a mindennapjaimban.

Folynak az érkező album, az Őszelő stúdiómunkálatai. Mikor kezdtétek és körülbelül mikorra várható a befejezés?

A tervek szerint márciusban kezdtük volna a lemezfelvételt. Februárban folyt a felvételeknek egy fajta „előtanulmánya”, felvettünk egy Kalapács-dalfeldolgozást, ami egyébként nagyon jól sikerült,  a felvételeknél pedig a gitárhangzás és az új hangszerek miatt segített. Március végén fejeztük volna be a lemezes felvételeket, de a karanténhelyzet miatt ez felborult. Március elején még el tudtuk kezdeni a felvételt, felvettük a dobokat, folytatódott a basszusgitár- és gitárfelvételekkel, de az utána esedékes népi hangszereket már nem tudtuk rögzíteni Szolnokon. Kényszerből a házunk pincéjébe kialakított próbateremben rendeztünk be egy mobil stúdiót. Az előző lemezekhez képest egyébként kevesebb népi hangszeres rész lesz, azokat már itt vettük fel, és itt fogjuk rögzíteni az éneket is. A befejezés dátuma egyelőre június 15-én esedékes, ami nem elképzelhetetlen, de bizonyos technikai feltételeknek ehhez még össze kell állniuk. A vírusdolog eléggé komoly kihívások elé állít minket azzal, hogy nem tudunk kimenni, nem tudunk stúdióba vonulni, de ennek ellenére sem adjuk alább a minőségi elvárásokat. A technikai feltételek megteremtése azért sajnos nem kevés időbe kerül, nem egy szerencsés szituáció, de megoldjuk.

Milyen lehetőségeitek és eszközeitek vannak a minőség fenntartásához?

Nagy baj nem történhet, mert a dob, a basszusgitár, és a gitárok Szolnokon, a Denevér Stúdióban, az eddigiekhez hasonló módon lettek rögzítve, sőt, az eddigiekhez képest komolyabb cuccon, mert Töfi (Cserfalvi Zoltán – a szerk.) is fejlesztett, tehát az alapok rendben lesznek. A népi hangszeres részek tekintetében is nagyon jó eredményre jutottunk, az énekben sem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni, úgyhogy most várok egy nagyon komoly hangkártyát, és azzal együtt egy nagyon komoly mikrofont, és akkor majd nekiállunk az énekfelvételeknek.

A közösen felvett, „mikrofontkörbeállós” csordavokálok akkor teljesen kiestek, hisz más városokban vagytok…

Nos igen, a feljátszó helyiségben egyszerre csak egy ember tartózkodhat; a külső, „gombnyomkodó” helyiségben is lehetőleg minél kevesebben, max. ketten. (Ez természetesen nem mindig megvalósítható, de igyekszünk.) Erre a „sokan körbeálljuk a mikrofont” dologra is van egy jó megfejtésünk. Nem ebben a formában, de nagyon hasonló végeredménnyel azért működni fog. Egy kórus előállítása két módon történhet: vagy nagyon sokan énekelnek egyszerre (minimum hárman, a határ meg a csillagos ég), vagy pedig nagyon sok különböző énekhang énekli ugyan azt – nyilván ez utóbbit fogjuk választani. Akik majd szerepelni fognak a lemezen a kórusokban, ők rendelkeznek otthoni stúdiótechnikával és fel tudják énekelni.

A vírushelyzetet félretéve milyen egyéb kihívások voltak vagy vannak a lemezzel kapcsolatosan, vagy simán megy minden?

Egy nagyon komoly és hosszú meló, tavaly május óta faragtam a dalokat, súlyos mennyiségű befektetett munkám van benne, főleg, hogy az új lemezen kissé átrendeztük a zenei környezetet. Egy kicsit, sőt, nagyon is frissítettünk, egy csomó olyan elemet építettünk be, amit eddig nem tudtunk, vagy nem akartunk. A jelenlegi zenekari felállás egy irányba tud dolgozni, nincsenek szövegekkel, zenei megoldásokkal kapcsolatos felesleges kritikák vagy külön elvárások, ennek megfelelően szabadabban tudtunk dolgozni több szempontból is, viszont a legnagyobb kihívás az volt, hogy teljesen új alapokra helyeztem a zeneírás folyamatát. Eddig jócskán a népi hangszerek határozták meg a dalok irányát, alapjait, most ezen fordítottunk egyet, és amikor elkészültek a dalok, akkor kerestünk meg a népi hangszerek helyét. Azt gondoltuk, hogy az elmúlt négy-öt lemezen ezt a népi irányt elvittük addig, ameddig lehetett, annál jobbat nem tudunk jelenleg ezen a vonalon. Most nyitunk egy újabb periódust. Ehhez hozzátartozik az is, hogy Matyival (Németh-Szabó Mátyás, szólógitár – a szerk.) endorserként vagyunk jelen tavaly óta a Solar Guitars-nál (az Ola Englund-féle történet). Így végre-valahára megvalósítottam a régi-régi álmomat, és lehangoltunk A-ra, szóval jóval súlyosabban fognak megszólalni az új dalok!

Mondhatni, hogy ismét gitárcentrikusabb lesz akkor, mint az első lemezeken?

Ez egy full metal-anyag lesz, nagyon dallamos, nagyon dalriadás, de ugyanakkor teljesen gitárcentrikus.

Őszelő címmel érkezik az album, igaz? A korábbi nyilatkozatokra visszaemlékezve, ezzel egyetemben a hangulat is borongós lesz mellé – ősszel is íródott az anyag?

Tavaly májustól idén februárig egy folyamatos, majdnem egy éves periódus alatt állt össze. Azért nyilván nem fogom megvárni a borongós őszt ahhoz, hogy írjak egy borongós őszi dalt. (nevet) Egyébként tényleg borongósabb, kifejtősebb lett a dolog, és most talán nincs is olyan egyértelműen vidám hangulatú dal rajta.

Egyébként sem hatnak ki a hangulatra és azon keresztül az alkotási folyamatra az ilyesmi környezeti viszonyok, őszi depresszió, satöbbi?

Ideális esetben azért persze, befolyásol. Az önkifejezésnek ezen formája nyilván úgy működik, hogy hat rád valami valahogyan, és annak megfelelően írsz zenét, szöveget. Amikor viszont egy komplett lemezben gondolkodsz, aminek határideje van, ahol figyelembe kell venned a zenészkollégáknak az ízlését, véleményét – itt mindenképp az egész rendszert kell globálisan szemlélned. Egy dal megírása egyébként sem egy kétperces folyamat, én sokat ülök a dalaimon, sokat gondolkodok rajtuk, sokat vakargatom őket, sakkozok ide-oda részekkel, megfejtek, átírok. Egy dal megírása nem is a számítógépnél vagy hangszernél történik, hanem leginkább fejben, amikor az ember a már megírt részeket próbálja egymáshoz illesztgetni, forgatni, és úgy összeállítani őket, hogy azok egy koherens egészet képezzenek.

Az interneten láthattunk pár képet a Fajkusz bandával közös lemezfelvételi munkálatokról, ahol tekerőlant is látható. Új hangszerekre is számíthatunk ezek szerint? Új zenei megoldásokra?

Új zenei megoldások mindenképpen lesznek, több olyan apróság lesz, ami adott esetben még egy die-hard Dalriada-fant, vagy egy korai anyagainkat is ismerő embert is meghökkenthet. Az egyik kedvenc dalom a lemezről például mindenáron tekerőlanttal akart jönni a fejemben, úgyhogy megkérdeztem Fajkusz Attilát, hogy tudunk-e tekerőlantot is használni. Kölcsönkért egy tekerőlantot, aztán feljátszotta a kérdéses részt. Az új lemezen egyébként a szokásos brácsa-bőgő-hegedű hármas van, mellettük viszont most nincsenek fúvós hangszerek egyáltalán, így Ádám (Csete – a szerk.) nem szerepel a lemezen, viszont van citera, tekerőlant, extra ütőshangszerek, akusztikus gitár.

Mi a helyzet Csete Ádámmal és a zenekari státuszával?

Ádámtól elbúcsúztunk. Négy vagy öt évet töltött a zenekarban, nagyon szeretjük egymást a mai napig, de egyre kevésbé tudta vállalni a zenekart. Komoly munkája van, a mi metalos zenei világunk amúgy sem felelt meg neki teljesen. Természetesen nagyon jól ellátta a feladatait ettől függetlenül és nagyon sokat köszönhetünk neki. A barátságunk egyébként töretlen, nincs harag.

Vendégzenészekre számíthatunk a lemezen?

A Fajkusz-banda ebben a produkcióban integráns része a zenekarnak, ezen kívül a már említett arcok lesznek – a Wisdomból ismert NG (Nagy Gábor – a szerk.) és a Continuumból ismert Schroti (Schrott Péter – a szerk.) énekelnek a lemezen, a kórusokban veszik ki a részüket. Kovács Geri, akivel a tavalyi Európa-turnénk felét bonyolítottuk, amikor Matyi éppen szülési szabin volt, és ő jött el velünk, játszik egy iszonyatosan jó szólót a tekerőlantos dalban. Ilyen értelemben ő gyakorlatilag vendégzenész, de igazából egy közeli barátunk, aki egyébként is félig-meddig tiszteletbeli tag.

Akkor Geri volt az új arc, akit a tavasz eleji bulikon is láthattunk?

Igen, Geri tudja a műsort, és nagyon jól passzol közénk emberileg is. Matyinak a harmadik gyermeke született meg az év elején, úgyhogy akkor értelemszerűen nem akart turnézni. Egyértelmű volt, hogy Gerinek szólunk akkor, ha már a tavalyi Európa-turnén is ő ugrott be.

Olyan történelmi korszakról szóló dal lesz a lemezen, amit eddig nem érintettetek?

Van egy dal, ami egy ilyen általános, összefoglaló jellegű, főként a közelmúltat, az elmúlt 100 évet érinti, ennek a dalnak két verziója is létezik. Először metal verzióban született meg, majd csináltunk belőle egy akusztikus dalt is, ezzel a dallal egyébként hamarosan jelentkezünk, még a nyár folyamán. A feldolgozott történelmi korszakokat tekintve vannak dalok a Rákóczi-szabadságharcról, vagy például a ’48-as dolgokról, amik eddig nem voltak.  Most van több dal is, ami célzottan a habsburgellenes felkeléseinkről szól, kicsit kurucos lett a lemez. A tekerőlantos dal kifejezetten Rákóczi-témájú. A dal, ami legelsőként született meg, Petőfinek a buzdító, kicsit naivizáló verselési stílusában fogant, ehhez egy jó erős ellentétként egy érdekesen modern zenei alapot sikerült írnunk. Őstörténetes dolgok most nincsenek. Azzal már foglalkoztunk eleget. De lehet, hogy egyszer majd csinálok egy kifejezetten honfoglalás előtti lemezt, full black metalt, és az lesz majd az Enyészet lemez.

Szerettem is volna kérdezni, hogy pár lemezcímetek már az eddigi sort megtörik, szintén hónapneveket viselnek, de nem az eddigi rendszerből. A régitől teljesen elbúcsúztok?

Inkább lazítottuk.

Enyészet akkor azért lesz?

Lesz, hogyne lenne, csak lazítottunk a lemezcím- koncepción. Ez eleve is ilyen romantikus, sosemvolt dolog. Lássuk be, hogy ezek nagyon jól hangzó hónapnevek, de ezeket soha senki nem hívta így, viszont nagyon jók arra, hogy szép címkét akasszanak a lemezre, fel lehet köré húzni egy koncepciót, rá lehet építeni egy vizuális alapot is, tehát ki lehet alakítani egy arculatot, ez már a kezdetek kezdete óta megvolt mint szándék. Amikor úgy gondoltam, hogy nem szívesen vállalnám fel az „Újkenyér”-t mint címet, akkor körülnéztem, hogy mi lehet a másik, adott esetben jobban hangzó megfejtés. Tehát ebből a sorból ki-be lépkedünk, amikor úgy gondoljuk, akkor az egyik, idézőjelesen „ősi” hónapnevet használjuk, amikor meg úgy, akkor pedig a másik idézőjeles „ősi” hónapnevet. Ezzel együtt a Földanya koncepciót nem akartuk teljesen elengedni, van is egy ilyen című dal a lemezen.

Nem tudok elszakadni attól, hogy az „enyészet”-nél kevés metalabb dolog van.

Igen, az enyészet az egy csodálatos lo-fi black metal lemezcím lehetne…

Hány dal lesz a lemezen?

Tíz dalt tervezünk, egy óra, közel hatvan perces lemezanyag lesz, plusz az intro. Emellett elmondhatom, hogy végre valahára lesz bakelit, szívem régi vágya valósul meg. A lemezhez egyébként két klipet tervezünk, ebből az egyikhez egy némileg rendhagyó anyagot nagyon hamarosan nyilvánosságra hozunk; a másik klip, amely a lemez felvezetésére fog szolgálni, augusztus tájékán várható, és a Mihaszna Filmes Nagy Viktor-féle társasággal fogjuk megcsinálni, és nagyon izgatottan várjuk, hogy a nyilvánvaló frissítések és újítások kapcsán mit szól majd a közönség az új dalokhoz.

A lemezmegjelenés időpontja már megvan?

Szeptember elejére tervezzük a lemez megjelenését. Adott volt egy jó kis zenekari menetrend: tavasszal országos turné, közben lemezfelvétel, nyáron a lemez véglegesítése, két klip leforgatása, fesztiválok, szeptember elején lemezmegjelenés, és azt követően azonnal egy nagyon alapos Európa-turné, szóval egy komplett promóciós haditerv volt ezzel kapcsolatban felépítve. Még egyetlen egy lemezünknél sem sikerült ennyire profin összehangolni a dolgokat, és most úgy tűnt, hogy minden össze fog állni időben. Aztán a vírus keresztülhúzta a számításainkat.

Formátumilag akkor várható vinyl, kazetta, cédé?

A kazettáról nem tudok nyilatkozni, nekem 15 éve nincsen olyan eszközöm, ami le tudna játszani egy kazettát, de ha a kiadó jó ötletnek gondolja, akkor nyilván van létjogosultsága. CD természetesen lesz, és a digitális platformokon is elérhető lesz a lemez.

Azt olvastam, lesz mellé egy bónusz DVD is.

Igen, a 15 éves jubileumi koncertet képileg és hangilag is rögzítettük, végre-valahára egy olyan minőségi anyag, amit jó szívvel a közönség elé lehet tárni, rá is készültünk technikai értelemben. Tehát ez jön bónuszként, extraként majd a lemezzel együtt.

Volt egy másik érdekes bulitok is, Szelek lemez jubileuma. Van esélye, hogy több album is kapjon ilyen évfordulós bulit?

Ez egy érdekes kérdés, itt több releváns szempont is egyszerre érvényesül. A korai lemezek meghatározó hangulatai és szereplői már nincsenek, nagyon sok srác másfelé ment, mást csinál, más volt a korszak és más volt a mi szemléletünk is egy csomó dologgal kapcsolatban. Az összes lemezre jó szívvel emlékezek, de főként inkább dalokat szeretek, minden lemezről van egy-kettő, vagy jópár kedvencem, de az összes dalt eljátszva legfeljebb az Arany-albummal kapcsolatosan csinálnánk ilyet majd. Persze soha ne mondd, hogy soha, még ez is előfordulhat, bár jelenleg nincs ilyesmi tervben, de én azért mindig inkább az aktuális dolgokkal szeretek foglalkozni, mindig előre próbálok nézni, és azt keresni, ami előrevisz.

Miket olvastál a lemez születése alatt, és miket olvasol mostanság?

Nem kellett külön kutatómunkát végeznem a lemezhez. Olvasni iszonyatos mennyiségben olvasok folyamatosan, most jelen pillanatban a „Hét év Tibetben”-t . Egyébként folyamatosan vadászom az újdonságokat és hatalmas könyvvásárló vagyok, komplett könyvtárszobám van gyakorlatilag. Vagyis van egy szoba, amit annak használok, persze ezzel a család vitatkozik, hogy az ott könyvtárszoba. (nevet) Több ezer, vagy Isten tudja, sosem számoltam meg, hány könyvem van. Először elkezdtem begyűjteni a gyerekkori kedvenceket, majd amik érdekeltek, de nem voltak meg, majd az új megjelenéseket, aztán antikvárium, piac, könyvcsomagok… Így aztán kezd minket itthon ellepni a könyvhegy. 🙂

Mi a véleményed az Artisjus szociális támogatásáról, és igénybe vettétek-e?

Ha jól tudom, ezek az összegek, amiket az Artisjus az arra pályázók részére rendelkezésre bocsájtott, nem közpénzek. Ezek a szerzőknek amúgy is járó szerzői jogdíjakból pályázati célra vannak elkülönítve. Bizonyos részét a nagy közös jogdíjnak visszatartják, és abból pályáztatnak, ami egyébként egy nagyon hasznos dolog. A széles körű felháborodást, hogy XY-nak minek adni, nem tartom különösebben jogosnak, mert nem mondjuk a nyugdíjkasszából megy ez, hanem egyébként is a zeneipar bevételeiből került kiosztásra. Amúgy kaptam tájékoztatást erről ímélben az Artisjustól, én nem pályáztam, és legjobb tudomásom szerint a zenekarból senki más sem, lehet, nem is találkoztak vele. Azt gondolom, hogy aki viszont pályázott, az jól tette, főként a mi műfajunkban – hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a 37 és 77 fő közötti koncertek már sikeresnek számítanak… Szóval szerintem nem kell a komoly szerzői, előadói múlttal rendelkező emberektől ezt sajnálni, teljesen rendben van az, hogy megpályázza és adott esetben nyer is. A felháborodásnak azon része, ami a celebvilágot érinti, és olyan arcokkal összefüggésbe hozható, akik munkásságának művészeti értéke erősen megkérdőjelezhető, nekem is egy kicsit sérti az igazságérzetemet, de hát milyen alapon is válogathatnánk széjjel…  Lehet, hogy más meg mondjuk a mi produkciónkat tartja értékelhetetlennek, és ezt is el kell fogadni.

Mit gondolsz, azon zenerajongóknak, magánembereknek, akiknek megmaradt a munkája, valamilyen szinten felelősségük átsegíteni a kedvenc zenekaraikat a koronakrízisen?

Én ezzel nagyon óvatosan bánnék. Egy ilyen krízishelyzetben mindenki elsősorban a saját szeretteiről kell, hogy gondoskodjon, és ez így is van rendjén. Aki elveszítette a munkáját egyik napról a másikra (és ez a mi közvetlen családunkban is több embert érint), nyilvánvalóan nem arra fog gondolni, hogy gyorsan megkeresi a neten, hogy a három kedvenc zenekarától milyen merch-öt lehet rendelni. Én azt gondolom, hogy előbb álljon helyre a világ rendje minél hamarabb, minél kevesebb megrázkódtatással és pláne áldozattal, és ha elég jó vagy ahhoz, hogy méltó legyél mások bizalmára meg szeretetére, akkor legyen annyi az emberekben, hogy majd amikor a helyzet rendeződik, akkor megtisztelik azzal a zenekart – akár minket, akár másikat – hogy ellátogatnak egy koncertre. Ez az egész csak kölcsönösségi alapon működik, én csak akkor tudok zenei tartalmat előállítani, és akkor tudok ezzel a dologgal foglalkozni, hogyha arra az emberek kíváncsiak. Értelemszerűen, ha a túloldalon nincsen fogadókészség, nincs kereslet, akkor nincs kínálat sem. Először mindenki próbáljon túllendülni ezen a nyomorult helyzeten, és utána pedig találkozzunk a koncerteken. Azt totálisan visszautasítom, hogy felelőssége lenne, miért lenne az. Ha mondjuk valaki minket akar segíteni, első körben segítsen azzal, hogy megnézi a neten az aktuális dolgainkat, hozzászól-megoszt-lájkol-kommentel, szóval a szokásos interakciók. Amikor pedig újra tudunk koncertezni, akinek tetszik a produkció, és úgy érzi, hogy valamit adtunk neki a dolgainkkal, az jöjjön el, ilyen egyszerű, ezzel lehet támogatni a zenekart.

Mennyire hiszel abban, hogy „visszaáll a világ rendje”, mit gondolsz, vissza fog tudni olyanra állni, mint amilyen volt?

Nem, legalábbis nem teljesen. Látom a kisfiamon, aki hét éves, hogy az ő generációjának ez egy meghatározó élmény lesz – ne menj közel, ne fogj kezet, ne adjál puszit, ne öleld meg, ne nyúlj az arcodhoz – ezek a dolgok be fognak épülni rutinszerűen a mindennapokba. Jártam Japánban, láttam, hogy ott az emberek már évtizedek óta így élnek – ez a típusú, nagyon európai, kézfogós, nagyon barátkozós, hátbaverdesős, puszizkodós mentalitás az teljesen ismeretlen – nem véletlenül. Ott hallatlanul kicsi helyen óriási népsűrűség, 100 millió ember egy szigeten összezárva, ők a saját bőrükön tanulták meg, hogy az ember kénytelen távolságot tartani – és meg is oldották, nagyon kis helyen nagyon okosan és nagyon profi megoldásokat produkáltak és produkálnak. Szerintem a világ ebbe az irányba fog elmozdulni.

Másrészt viszont mindenki szeretné visszakapni az életét, de azért azt mondom, turnézó rockzenészként is, és aki akar, kövezzen meg ezért, de nem feltétlenül kell nekünk minden héten pl. Milánóba, vagy akárhová repülni, meg kiugrani repülővel akárhová csak azért, mert megtehetjük. Nem hiszem, hogy természetes az az állapot, hogy reggel nem látom az eget a repülőcsíkoktól! Nem vagyok chemtrail-hívő, de azért na…
Folyamatos teltházzal járnak a fapados gépek különösebb cél, értelem és szándék nélkül „csak azért, mert megtehetem, megteszem” alapon ide-oda utazó emberekkel. Én úgy vagyok vele, de ez csak az én véleményem, hogy amikor végigjártam azokat a helyeket, amik a saját hazámban vannak, és a velem úgymond „egy háztartásba élő” (országos szinten értve) vendéglátósok, étteremtulajdonosok, szállásadók bevételét gyarapítottam ezzel, még mindig ott vannak a magyarlakta területek. Szintén szépen el lehet menni, falusi turizmus tekintetében, vagy akár hotelbe, hadd ne mondjam, Székelyföldre, a Csallóközbe, vagy bárhova, és akkor még mindig ott tartok, hogy a velem úgymond, „egy nagy háztartásban élő” embereket, a velem sors- és nemzetközösséget vállaló és tartó embereket támogatom. Aztán persze időnként beleférhet egy külföld, mert az is kell, ne vitassuk el, de azért nem üzem- és programszerűen. Nem egészséges, amit az elmúlt időszakban csináltunk, és nemcsak a koronavírus kapcsán. Azt hiszem, hogy változni fog a világ, ennek a konkrét jeleit egyrészt már most is látjuk, de persze csomó minden mást még nem tudhatunk, hogy fog kialakulni és hogy fogják a hatóságok kezelni. Én a ciklikusságban hiszek, és nem valószínű, hogy meg fogjuk tudni úszni az ehhez hasonló szituációkat a későbbiekben sem – nem feltétlen ezzel a vírussal, sőt, nem is biztos, hogy vírussal. Nem hiszem, hogy a globalizáció ilyen mértéke és foka fenntartható.

Bármi hozzátennivaló, akár kicsit vidámabb vizekre evezve, vagy más infód van-e az albumról?

A lemezt az eddigiekhez hasonlóan, távmunka-kooperációban a Denevér Stúdióban készítjük, az MD Stúdióban is vettünk fel részeket Smicinél (Schmiedl Tamás, Moby Dick, MD stúdió – a szerk.), illetve a borítót is az eddigiekhez képest, a szokásos módon, Laura nővére, Binder Júlia készíti.

Köszönjük szépen!

Köszönöm szépen a lehetőséget!

Készítette: Vica

Fotók: Dani