Kiszámítható amerikai precizitás – Slipknot, Behemoth koncert

Az utóbbi években viszonylag gyakran láthattuk a Slipknot zenekarát hazánkban, a 2015-ös Sportarénás koncert után a tavalyi évben a Volt fesztiválon csíphettük el őket Sopronban, most pedig a We Are Not Your Kind lemez turnéjával jöttek el a Papp László Sportarénába.

Amikor megközelítettük a helyszínt, döbbenten láttuk azt a sort, ami konkrétan több száz méteresre nyúlva töltötte be emberekkel az aréna előtti teret, és ami láttán nem értettük jópáran, hogy mi folyik itt. Aztán rájöttünk, hogy ugyanaz a helyzet, mint a legutolsó budapesti Slayer koncert előtt volt, az emberek egyszerűen nem tudtak róla, hogy van ám több kapu is nyitva, így van, aki órákat állt sorba a tornádó erejű hideg szélben, mielőtt bejutott, miközben mi öt perc alatt bent voltunk, és bár próbáltunk szólni az embereknek, de nem sokukat tudtuk meggyőzni. Beérve láttuk, hogy ugyan nem teltházas a buli, de azért van tömeg rendesen. Már az álló részre való bejutáshoz is sorba kellett állni, lent meg aztán szembesültünk a valódi tömeggel, ami azzal biztatott, hogy itt bizony nagy buli lesz.

 A turné során a bemelegítésére a lengyel Behemoth lett felkérve, akik az utóbbi években eléggé kinőtték magukat, és meghatározó zenekarává váltak a metal színtérnek mind minőségi zenéjük, mind a frontember Nergal közéletben vagy inkább metal-életben való aktivitásának köszönhetően. Szóval ők nyitottak a viszonylag rétegzenének tekinthető, sajátos black-death-extreme kombinációjukkal, ami őszintén szólva nem is nagyon mozgatta meg az embereket. Viszont egyértelműen látszott a tudatosan felépített, igényes produkció, amin a látványvilág sokat dobott, a színpadi kivetítők, a pirotechnika és az öltözet nagyon egyedi, sötét hangulatot áraszt, ami tökéletesen passzol a zenéjükhöz. Összességében a produkció minőségi volt, ugyanakkor egy Slipknot előzenekarának érdekes választás a banda.

A Behemoth utáni kis szünet alkalmával mindenki elmehetett betankolni, de amikor meghallottuk az AC/DC For Those About to Rock (We Salute You) számát, már indult is mindenki vissza (ezt a számot jellemzően minden Slipknot koncert alkalmával felvezetőként alkalmazzák), aztán indult is az Insert Coin intro és az Unsainted dallal kezdetét vette az őrület. Maga a színpad kidolgozása nagyon menő volt, a rengeteg vizuális elem, a két oldalt magasan álló dobok, a többszintes színpad (amit a tagok be is jártak), a szokásosnak mondható elemekkel együtt (mint a lángoló baseballütő) mind óriási élményt nyújtott. Összességében a tagok is végig aktívak voltak, Sid Wilsont nem lehetett nem észrevenni, a fickó egy igazi őrült, illetve az új tag, Tortilla Man is bizonyított.

A dalokban nem volt meglepetés, elhozták a We Are Not Your Kind legjobb nótáit (mint a Nero Forte, Solway Firth, Birth Of The Cruel), de bőven voltak nagy klasszikusok is a régi idők szerelmeseinek. És bár minden adott volt, mégis elégedetlenkedve jöttünk el, egyrészt a hangosítás nem sikerült jól, sokszor élvezhetetlen volt a hangzás, másrészt pedig egy Slipknot koncerthez képest erőtlen egy buli volt, mondhatni öreges.

Olyan érzetünk volt, mint ha csak a jól begyakorolt, kötelező koncertet akarnának letudni a banda tagjait, viszont azt műszerész pontossággal tették. Mindenesetre rossz volt látni, hogy a nézők még az első sorokban is álldogálva szemlélik a történéseket. Összességében nem volt egy fergeteges őrület, mindkét zenekar hozta a kötelezőt, de a Slipknot 2019-es soproni koncertje sokkal jobban sikerült, a legelső Diákszigetes fellépésről nem is beszélve, de ne legyünk telhetetlenek. Ha hihetünk Corey Taylor ígéretének, fognak még hozzánk jönni, mi pedig adjuk meg nekik a bizonyítás lehetőségét.

Fotók: Török Hajnalka