fbpx

Karácsonyi black metal-beszélgetés a BEHEMOTH, DIMMU BORGIR és CRADLE OF FILTH frontembereivel

 

A tél csupa mizéria: magas rezsi, hólapátolás (adott esetben), még az autók is nehezen indulnak a mínuszokban. Azonban amikor eljön a december, elkap mindenkit a karácsonyi láz, vásárolni mennek és hóesésért imádkoznak.

Viszont vannak, akiknek a karácsony inkább üröm, mint öröm. Egy black metal rajongó szívesebben borít lángokba egy karácsonyfát, mintsem hogy feldíszítse azt. A black metal lényegében tagadja a kereszténység elveit, magában foglalja a pogányság természetimádatát és a sátánizmus élvezetét. Egyszóval Jézus születésének ünneplése nincs napirenden.

A black metal követőinek is van családja, és attól még, hogy ő elköteleződött a sátánizmus mellett, egyáltalán nem biztos, hogy a családja is. A Behemoth frontembere, Nergal, a Dimmu Borgir énekese, Shagrath és a Cradle of Filth frontembere, Dani Filth is ajándékozással (és veszekedéssel) töltötte az ünnepeket családja körében, és biztosak lehetünk benne, hogy a legtöbb black metal zenész sem csontváznak festve kortyolgatta a tojáslikőrt az asztal körül.

Revolver magazin egy kerekasztal-beszélgetést folytatott az említett három előadóval, hogy kiderítse, hogy is telik valójában egy black metal zenész karácsonya. Kiderült pár meglepő dolog az interjúból. Ki gondolta volna például, hogy a Cradle of Filth zenéjét javarészt a szeretet ihlette, hogy Shagrath nagy rajongója a Black Label Society-nak, vagy hogy Negral-nak van humorérzéke?

 

 

Revolver: A legtöbb ember szereti a karácsonyt. Hogy viszonyultok ehhez az ünnephez, ami annyi embernek jelent örömet?

Nergal: Mindent megteszek, hogy elkerüljem. Decemberben Ausztráliában és Új-Zélandon fogunk turnézni, és úgy tervezem az utamat, hogy január elején érjek vissza, szóval nem leszek Lengyelországban karácsonykor. Mindenki csak megőrül tőle, és ez nekem kívülállóként elég depresszív. Itt van ez a két hét, amikor mindenkinek kedvesnek kell lennie a másikkal. És mi van az év többi részével?

Shagrath: Én nem szeretem a stresszfaktort. A nyomást, hogy ajándékot kell venni a családnak. Úgyis végül karácsony előtti napon intézel el mindent, és tömve vannak a boltok.

Dani Filth: Én valamelyest a másik oldalon állok. Egyetértek azzal, amit mondasz, Negral, a kereszténység álszent elveiről, de én szeretem a karácsonyt, mivel nagyjából egész évben turnézom, és ez egy lehetőség arra, hogy végre relaxáljak és a feleségemmel, valamint a lányommal tölthessek egy kis időt.

 

Revolver: Van fátok?

Filth: Persze. Többnyire fekete.

Shagrath: Nekem is vannak gyerekeim, és természetesen venned kell ajándékokat a gyerekeidnek.

Nergal: Talán más lenne, ha lenne családom. De tudni kell, hogy a karácsonyfa a pogányoktól ered. Mint a legtöbb keresztény elvet, akkor vették át, amikor a keresztények elfoglalták ezeket az országokat és kultúrákat.

 

Revolver: A Mikulás is a pogányoktól ered?

Filth: Biztos, hogy van benne valami, de én mindig azt gondoltam, hogy a “Santa” a “Satan” anagrammája.

Nergal: Ha már a szójátékoknál tartunk, én “Merry Christmas” (Boldog karácsonyt) helyett jobban szeretem azt mondani, hogy “Merry Christless” (Boldog kereszttelenséget).

 

Revolver: Milyen volt a legrosszabb karácsonyotok?

Nergal: Nagyjából 10 évvel ezelőtt meglátogattam a szüleimet, és amikor beléptem a szobába, 20 perc kellett hozzá, hogy halálosan összevesszek az apámmal. Azon a napon nagyon meghitten kéne viszonyulnotok egymáshoz, de ez semmin nem változtat. Az ember ugyanaz marad, aki.

Filth: Az egyik legmaradandóbb emlékem a karácsonyról, amikor anyukámtól a Slayer Reign in Blood-ját és a Dark Angel Darkness Descends-ét kaptam. Persze utána a “halkítsd le!’ következett karácsony este.

Shagrath: A legrosszabb karácsonyi élményem 8 évvel ezelőtt ért, amikor turnén voltunk. Valami nagyon tré országban voltam. Egész nap aludtam, borzalmasat vacsoráztam a hotel szörnyű éttermében.

https://www.youtube.com/watch?v=Dhfy9TPga-cv

 

Revolver: Mi rossz lehet abban a napban, ami testvériséget és örömöt szül?

Filth: Nos, semmi rossz nincs abban, ha a német és angol katonák felhagynak az egymásra lövöldözéssel az I. világháborúban, és inkább fociznak, mert karácsony van.

Shagrath: Szerintem a karácsony a hamis ígéretekről szól, és ez hülyeség.

 

Revolver: Mikor vesztettétek el a hiteteket a karácsonyban?

Nergal: Nekem akkor vesztette el a jelentőségét, amikor 14 éves voltam, és elkezdtem heavy metalt hallgatni. Fontosabbá vált, hogy a szobámban ülve ünnepeljem ezt a zenét, és ne azt tegyem, amit a hagyomány kíván.

Shagrath: Már nagyon fiatalon eldöntöttem, hogy a karácsony nem nekem való. A hozzá fűződő keresztény értékrend téves.

Filth: Nem szeretném mocskolni a karácsonyt egy magazinban, mert a lányom is el fogja olvasni. És ha már nem hisz az apás karácsonyban, akkor a vámpírokban és a vérfarkasokban sem fog.

 

Revolver: Rongáltátok már meg mások karácsonyi dekorációit?

Shagrath: Oh, igen. Amikor gyerekek voltunk, romboltuk a karácsonyfákat, felrúgtuk őket vagy elloptuk a fényeket. Hasonló hülyeségek.

Filth: Egyszer egy Mikulásnak öltözött férfi jött a környékünkre szánon, egy alapítvány keretein belül. Elbújtunk és köveket dobáltunk rá, hogy betörjük a lámpáit.

 

Revolver: Mit tehetnek a black metal fanok karácsony este, hogy megmutassák a sötétség iránti hűségüket?

Filth: Mondjuk hallgassák meg a No Presents for Christmas-t King Diamond-tól.

Nergal: Nem arról van szó, hogy mit kéne tenniük a black metal fanoknak karácsonykor. Mindenki csinálja azt, amit szeretne, ami őt jellemzi. Erről szól a metal.

 

 

Revolver: A karácsony Krisztus születését szimbolizálja. Ha ő sosem született volna meg, talált volna valaki mást az emberiség, akit “Isten fiának” nevezhet?

Filth: Biztos, hogy találtak volna valakit, aki az üdvözülésüket szimbolizálja. Ha ez manapság történt volna, szerintem Paris Hilton lenne az.

Shagrath: Persze jobban jártunk volna, ha Krisztus nem születik meg, mert bármit is szimbolizáljon, az hülyeség.

Nergal: Nos, hogyha Jézus tudta volna, mi fog történni, soha nem hagyta volna magát keresztre feszíteni. De ha nem történt volna így, most nem ülnék és beszélgetnék itt veletek. Ez ad okot arra, hogy tovább csináljuk ezt a mérges zenét.

 

Revolver: Nergal, azt mondtad, a Behemoth a gyűlöletben gyökeredzik. Igaz ez a Cradle of Filth-re és a Dimmu Burgir-ra is?

Shagrath: Több, vegyes érzés is van. Nem csak gyűlölet.

Filth: Nem akarok nyálasnak tűnni, de szerintem a zenénk alapköve a szeretet. Sok északi banda azt mondja: “ó, mi színtiszta gyűlölet vagyunk”. De azt csak nem utálják, amit csinálnak, nem? Szeretik, amit csinálnak. Én szeretek és belemerülök mindenbe, ami a banda körül folyik.

 

Revolver: Nyilvánvalóan mindannyiótokat inspirálja a black metal, de besorolnátok a saját bandáitokat ebbe az irányzatba?

Shagrath: Dimmu sosem volt tradicionális black metal. Sokkal többek avgyunk annál, szóval helytelen lenne black metalként bekategorizálni. Extrem zenét játszunk, csontváznak festjük magunkat, sok a látvány. Ebben az értelemben van közünk a black metal szcénához. A mi zenénk sokkal több.

Filth: Ideológiáját tekintve black metalnak nevezném a Cradle-t. A hitrendszerünk alapjaként ebből indultunk ki. De a legnagyobb elismerés számunkra, ha egyedülállóak lennénk, mint az Iron Maiden. Senki nem hívja őket úgy, hogy “az újhullámos brit heavy metal banda Iron Maiden”. A definíciók csak azoknak vannak, akik magazinokat vesznek és CD-ket halmoznak fel.

Nergal: Egyetértek, de előbb azt kéne kérdezned, mit gondolunk black metálnak. Számomra a korai Danzig albumok, a Mercyful Fate és a Darkthrone az igazi black metal. De ez a három banda teljesen különböző.

 

 

Filth: Ez inkább a mentalitásról szól, de időközben megpróbálták lesarkítani a piacot azzal, hogy a black metal annyi, mint blast beatek, nyers gitársoundok, karmok – a Mikulással ellentétben. Amikor a norvég dolog elindult, templomégetésekkel és gyilkossággal fokozódott. Mindenki ezt látta, és mivel ez volt a legnépszerűbb definíció, ez lett a definíció. De emlékszem, amikor kijött az első Mayhem album, a Deathcrushmindenki azt mondta, hogy ez borzasztó, a legrosszabb thrash metal, amit valaha hallottak. Aztán egyik esemény követte a másikat, aztán anonimuszból Euronymous lett.

Shagrath: Pont Euronymous volt az, aki bemutatta nekem a Deathcrusht. Meg akartam venni a CD-boltjában, a Helvete-ben (‘pokol’), de nem tudtam. Limitált kiadás volt. Soha nem voltam benne a kriminális aspektusban, de a zenét szerettem.

 

Revolver: A kölyköknek, akik sosem találkoztak extrém zenével, a Mayhem, a Darkthrone, a Burzum és az Emperor első lemezei voltak a reveláció, szóval nem természetes, hogy az számít a black metal alapjának, és szeretnék, ha minden más így hangzana?

Filth: Szerintem mindenki igyekszik reprodukálni az első tökéletes pillanatát – az első csókját vagy az első karácsonyi ajádékát. Ez a nosztalgiáról szól. De nem élhetsz az emlékekben, mert az csak egy fagyott pillanat az időben, és bármit teszel, nem fogod tudni teljesen reprodukálni. Nekem a Sodom és a Bathory igazi black metal, de ha mai kölyköknek játszod le, nem fogják értékelni, mert ma nincsenek körülvéve oylan rituálékkal, ami ezt annyira fontossá tette számunkra.

 

 

Revolver: Milyen volt az első találkozásotok a black metallal?

Filth: A Don’t Break the Oath-t hallottam először a Mercyful Fate-től, amikor 13 voltam, és olyan érzésem volt, mintha lemezre rögzített szellemeket hallgatnék. Mámorban úsztam, mert ez olyasmi volt, amit kerestem. “Boszorkánymegyében” nőttem fel, szóval az év nagy részében olyan volt, mintha Halloween lenne. Emberek jöttek a faluba keresni Matthew Hopkins, a “boszorkányvadász generális” sírját, és azokét a keresztényekét, akiket elégettek. Éreztük a rezgéseit, de sosem volt kézzelfogható magyarázat rá. Akkoriba borzasztó ’80-as évekbeli popzenét hallgattam, mint a Ultravox, amit akkor darknak gondoltam. Aztán valaki megmutatta nekem a metalt, és azt gondoltam, hogy a fenébe is, ez menő. 2-3 héttel később hallottam a Don’t Break the Oath-t, és ez befolyásolt onnantól mindent.

Nergal: Amikor 10 éves voltam, elkezdtem metalt hallgatni, és emlékszem, hogy a bátyám barátja azt mondta, van egy lemeze, amit a sátán vett fel, ez egy fekete tömeg. Megijedtem, amikor betette a lemezt, az A Dangerous Meeting introja volt, az első szám a Don’t Break the Oathon. Sosem mondta el, melyik banda volt az, és amikor évekkel később megvettem a lemezt, feljöttek az emlékek. Aztá 12 évesen megszerettem a Venom-ot, aztán a Destruction-t, a Sodom-ot és a Bathory-t.

Shagrath: Nekem gyerekként kezdődött olyan bandákkal, mint a KISS, W.A.S.P. and Twisted Sister, akik nagyon látványosak voltak. Aztán nagy figyelmet kezdtem fordítani olyan bandákra, mint a Bathory, Celtic Frost és a Venom. A Venom zenéje nem tetszett annyira, de a megjelenésük és a szövegek lenyűgözőek voltak.

 

Revolver: Úgy tűnik, a black metal beszivárgott a mainstream kultúrába az elmúlt években. Még egy brazil divattervező is van, aki Alexandre Herchcovitch, aki készített egy kollekciót, amit csontváz-sminket viselő modellek mutattak be.

Shagrath: Ez elég furcsa. Tudom, hogy a black metal sokkal népszerűbbé vált az elmúlt években, de ez új nekem.

Filth: Különösnek tartom, hogy nem lett még mainstream-ebb. Nagy-Britanniában a tv-be hívnak szerepelni, de Amerikában csak a Metalocalypse-ig juthatsz, ami egy rajzfilm-sorozat a tökéletes bandáról, minden nap látom, amikor turnén vagyok. Szóval egy egész nemzet hasznosít egy ötletet, de ignorálják a bandákat, akik a való életben csinálják ezt komédia nélkül.

 

Revolver: Frank Zappa egyszer azt kérdezte: “van helye a humornak a zenében?”. Van helye a humornak a black metalban?

Shagrath: Nem igazán, mert ez egy olyan zenei forma, amit komolyan kell venni. De sok a komolytalan ember a bizniszben, akik valószínűleg jól szórakoznak, amikor gúnyt űznek belőle. Nincs benne semmi vicces. Ez egy életmód.

Filth: Nos, szerintem a mindennapi életben is van humor. Néha azt mondják, hogy “ó, ti egy viccbanda vagytok”, mert az interjúkban sokszor csak magunkat adjuk. De a szövegeinkben vagy a zenénkben nincs humor vagy komédia. Csak pár banda annyira komolyan veszi magát, elfelejtenek nevetni.

Nergal: Komoly üzenetünk van. Én egy komoly ember vagyok. De abban egyetértek, hogy néha jó dolog hülyéskedni és viccelődni. Ezt tettük, amikor kiadtunk egy DVD-t. Az egyik DVD-n 4 koncert közül 2 szerepel, ami nagyon komoly, a másik DVD pedig olyan, mint a black metal Jackass.

 

Revolver: Stabil lábakon áll a black metal szcéna vagy önmaga paródiája lett?

Shagrath: Nevetségessé vált. Szerintem csak kevés minőségi banda maradt a színen. A Watain és a Carpathian Forest jók. A Darkthrone, a Mayhem és a Satyricon is csinálnak még erős zenét. De én már nem figyelek a zenei műfajra. Sokkal jobban szeretem a rock n’ roll-t, mint például a Carburetors és a Black Label Society.

Nergal: Látok itt-ott új reményt. A francia Deathspell Omega friss, új és nagyon komoly. A Watain-t is szeretem. De nagyon kevés jó banda maradt.

Filth: De ez jó. Mint amikor nukleáris háború után pár kóbor túlélő visszatér az életbe. Ez az, ami érdekel engem. Nem szeretem a vihar előtti hype-ot. Szeretem, ami azután történik.

 

Revolver: Hogy látjátok a black metal továbbfejlődését a mostani állapotából?

Shagrath: Szerintem az underground felé kéne mennie. Sok black metal fan szereti az underground szcénát, és szeretné, ha jobban eltűnne, mert most sokáig volt reflektorfényben.

Filth: Szerintem a csúcspont, ahova a black metal eljuthat, egy TV-műsor lenne, ahol black metal előadókat zárnak össze Ausztráliában, és meg kell védenünk magunkat. Mindezt filmre vennék és milliók néznék. Persze zenéről szó sem lenne benne. De megnézhetnéd, hogy Csihar Attila Mayhem-ből tud-e magától tutajt építeni, vagy megtanulni, hogy szelídítse meg a teknősöket. Ez lenne az egyetlen módja, hogy naggyá váljon, és az az iróniája, hogy ez olyan hülyeség lenne, hogy tükröt tartana a kortárs televízió elé, amiért az emberek manapság odavannak – más emberek életét nézik ahelyett, hogy a sajátjukkal törődnének.

 

Revolver: Dani, benne lennél egy black metal Survivor-ben?

Filth: Már meghívtak az igazi Survivor-be, de több tucat jelölt között szerepelek a listán. De egy black metal Survivor? Szerintem ez baromi vicces lenne. Nem mennék el, de biztosan nézném.

 

Revolver: Mi a helyzet a modern black metal bandák közötti rivalizálással?

Filth: Az örökös mítoszra gondolsz köztünk és a Dimmu Borgir között? Mindenki azt akarja, hogy utáljuk egymást, mert annak hírértéke van. Mindig hergeltek minket a norvégok ellen, mert hatalmas mennyiségű víz választ el minket. Ironikus, de mindig is barátok voltunk a bandával.

Shagrath: A sajtó felkapta, mert mindkét banda nagyon sikeres a maga módján. Néhányan azt mondják, próbáljuk másolni a Cradle-t, mások szerint ők másolnak minket. De teljesen különbözőek vagyunk.

Nergal: Ez történik velünk és a Nile-lal is manapság. Azért kritizálnak, mert ugyanazon a napon adtunk ki lemezt, és ugyanazon az Ozzfest-en vettünk részt.

Filth: Nos, akkor igyekezzetek nem Tutankhamun-ról készült képet tenni a következő lemezetek borítójára.

Nergal: De barátok vagyunk velük. Lengyelországban ugyanez történt a Vader-rel.

 

Revolver: Amikor a mainstream média hírt ad black metalról, többnyire valami iskolai lövöldözésről vagy más erőszakról van szó. Ártalmas ez a műfajra nézve?

Nergal: Nem hinném, hogy ártana, mivel hallanak rólad. Bármi, ahol szerepel a neved, az hasznos.

Shagrath: Igen, de nem táplálkozhatsz ebből a figyelemből. Nekünk ez a zenéről szól. Nem a bűnügyekről.

Filth: És milyen fajta ismertséget szeretnél? Emiatt akarok eladni 20.000 lemezzel többet, és hogy legyenek a családomban és a gyerekem iskolájában emberek, akik tudják, hogy így keressük a pénzünket? Inkább nem kell az a pénz.

 

Revolver: Mit tudnátok mondani az aggódó szülőknek, akik tudni szeretnék, mi pozitív lehet a black metalban?

Shagrath: A minőségi zene és a jó zenészek a pozitívum. Kielégíti a lelket.

Nergal: Stimulálja az agyat. Gyerekként az Iron Maiden Powerslave-ét hallgatva tanultam Egyiptomról. Alig ha találsz még egy ilyen zenei stílust, ami magába foglal ennyi kultúrát, történelmet, mitológiát, vallást, politikát.

Filth: Igaz. Lehet, hogy a legfontosabb üzenet a szeretet, de nagyon unalmassá válik, amikor Britney Spears minden száma ész nélkül erről szól. Hol van ebben a bölcsesség? Mi fogja arra inspirálni a gyerekedet, hogy menjen és kezdje el használni az agyát? A manapság black metalt hallgató gyerekek, akikkel beszélek, sokkal eszesebbek, mint azon gyerekek többsége, akikkel felnőttem – lehet, hogy kissé süketebbek, de minden bizonnyal okosabbak.

// //