„Nem hiszem, hogy Ukrajnában maradok.” – Interjú Eugene Abdukhanovval, a Jinjer basszusgitárosával

Click here for the ENGLISH version!

2019. december 22-én ismét tiszteletét tette Magyarországon a méltán egyre népszerűbb ukrajnai extreme groove metalos Jinjer. A koncertről korábban már be is számoltunk, az esemény előtt azonban interjúztunk is a banda basszusgitárosával, Eugene-nal, amit itt olvashattok. Szóbakerül Ukrajna, a turnézás, zenész változó családi állapota és világnézete is. Olvassátok szeretettel a kicsit hosszúra nyúlt, de annál tartalmasabb beszélgetésünket!

Kelet-Európa nem a legkellemesebb hely egy metalbanda számára, kicsi a piac, nehéz kitörni, Európai szinten ismertté válni. Magyarországon gyakorlatilag klisé, hogy innen lehetetlen valamire is vinni. És mégis, Ukrajnából nektek sikerült. Milyen ott a szituáció, és mit csináltatok ti ezek szerint jól?

Nem hiszem, hogy valóban ne lehetne Magyarországról kitörni. Ha nem tévedek, az Ektomorfnak 10-15 éve elég jól bejött a dolog. Alapvetően Kelet-Európa mindig is világhírű bandák gyára volt: a Behemoth, a Hate, a Decapitated mind Lengyelországból jönnek például. Hatalmas Lengyelországban a metal szcéna, a saját stílusukkal, a lengyel death metallal. Ukrajnát tekintve – nos, igen, mindenképpen nehéz, és nehéz volt kitörni. Hogy mit csináltunk? Szerintem a kulcs a kitartás és a kemény meló. Nem is vágytunk arra, hogy nagyok legyünk, csak zenélni szerettünk volna. Amikor megjelent egy román szervező és elhívott minket turnézni életünkben először, 2013-ban, természetesen igent mondtunk, hozzácsaptunk pár ukrán meg egy moldáv dátumot is. Mindig mentünk, ha hívtak – ha lehetőségünk volt, megragadtuk az összeset. Végül is megtérült.

Az említett, korai turnék során még vlogoltatok. Tervben van esetleg, hogy folytassátok a turnévlogot?

Az a baj a vlogolással, hogy rengeteg lelkesedésre van hozzá szükséged. Régen nagyon lelkesedtünk érte, a körülöttünk történő dolgokat teljesen másként érzékeltük. Sok év turnézás után azért… ha nem is feltétlen rutinná vált, de mindenképp inkább egy kemény munka és hajtás. Idén ez lesz a 152. bulink. Eléggé kifáradtam mentálisan és fizikálisan is. Az egyetlen időtöltésünk a koncertek közt a pihenés, na meg persze néha interjúkat adunk. A turnémenedzserünk amúgy a videósunk is, de a menedzseléssel van elfoglalva, néha csinál pár videót. Aki a vlogot készítené, folyamatosan ott kellene, hogy legyen velünk, hogy folyamatosan forgathasson.

A dolog a prioritásokról szól, nem tudjuk most ennyire növelni a crew tagságát. Jelen pillanatban nem olyan fontos a vlogolás, hogy csak erre legyen egy külön emberünk a csapatban. Talán jövőre, ha pénzügyileg és a helyet tekintve is belefér. Egy bandának muszáj észszerűen gondolkodnia – persze, ha egy adott időszakban ez belefér, akkor csináljuk, vegyünk fel mindent. De mindenképp fel kell állítanod egy fontossági sorrendet, mert sok más dologra is oda kell figyelni – a produkció, a show, a sofőrünk, a színpadi kisegítők. Egyébként többektől hallottam már, hogy szerették a vlogokat, úgyhogy lehet, hogy majd jövőre.

Azok a videók még mintha rendelkeznének az underground banda ártatlanságával, helyesek…

Igen, az egész nagyon underground volt még.

Emiatt attól féltem, hogy ha a banda még nagyobb lesz, akkor esetleg kiadói nyomás miatt kénytelenek lesztek levenni őket a YouTuberól, vagy ilyesmi. Remélem, nem lesz ilyen kérésük!

Nem, a videók maradnak. Amúgy számunkra is vicces és aranyos az egész, láthatják az emberek, hogy honnan kezdtük, milyen kis banda voltunk. Biztos vagyok benne, hogy érdekesek. Nem fogjuk őket letörölni, bár van pár olyan dolog, amire nem vagyok túlságosan büszke, volt pár durva buli, meg mindenféle hülyeség, amit csináltunk. De mindenesetre jó kis nosztalgia az egész.

Ha már a crew szóbakerült, hányan vagytok most a csapatban? Kik felelnek azért, hogy mindig ilyen pengén szólaljatok meg?

Először is köszönöm a dicséretet! A hangzásunk kulcsa talán az, hogy Szása (Aleksandr Antoshin), a hangmérnökünk, a zenekar tagja. Konkrét bandatagnak számít, tejes zenekartagi jogokkal. 2013 óta, hat éve van velünk. Ő felel mindenért, a hang és a produkció az ő kezében van. Kifelé (front of house) is ő hangosít. Emellett van két technikusunk – egy dobtechnikus, meg egy… Kosztya igazából olyan, mint egy tengerészgyalogos, mindenhez ért! A backline-nal segít, ő kezeli a LED falakat, amik mostmár a shownk részévé váltak, van egy fényesünk, aki magyar. Lóránt Budapesten él. Oleg a turnémenedzserünk és a videósunk, négy dalra is vele forgattunk klipet, vele készült a Pisces, Teacher, Teacher!, Ape, és a Pit of Consciousness klipje is. Egyébként ezután a turné után is készít majd egy összesítő videót, a korábbiakat is ő csinálta, szóval valamennyi betekintés azért lesz a turnézó életbe. Van a merch-ösünk, CJ, amúgy Szergejnek hívják, de a nyugat-európaiaknak könnyebb CJ-nek hívni, nekünk meg Szergejnek. Szóval egyelőre ennyi, de biztosan szükségünk van legalább még egy emberre, mert Kosztya számára a kijelzők és a backline már túl sok lenne egyszerre. De vettem az adást, vlogot szeretnétek!

Nem csak CJ-nek, hanem neked is van nyugatiasított beceneved. Gondolom otthon nem Eugene-nak hívnak.

Mindig Eugene-ként mutatkozok be, mert az a nemzetközi forma. Az útlevelemben Jevgenyij vagyok, ami kiejtésre elég bonyolult lehet. Nem is akarom amúgy, hogy Jevgenyijnek hívjanak, nem annyira szeretem azt a formát, akkor már inkább a rövid verzió, a Zsénya. Viszont ezt kimondatni például egy angollal egész katasztrofális lehet, mert sokszor nem tudják kiejteni a ZS-t, és mondjuk Dzsényát ejtenek. Szóval én már rég feladtam, és inkább Eugene-nek (Judzsin) hívatom magam, vagy Gene-nek (ejtsd: Dzsin). Ez még valamennyire hasonlít is a Zsényára.

Szóval önzetlenül inkább azt veszed figyelembe, hogy a beszédpartnereidnek mi az egyszerűbb, és nem ragaszkodsz a saját nevedhez, vagy hogy esetleg gyakorolják azt, vagy megismerjék jobban a szláv kultúrát.

Egyébként sem vagyok szláv! Félig orosz, félig tatár vagyok.

Nos igen, nem hangzik túl szlávosan a vezetékneved.

Igen, a vezetéknevem teljes mértékben tatár. Része vagyok a szláv kultúrának is édesanyám miatt, de amúgy nemzetközinek tartom magam. Beszélek egy pár nyelven, sokat utazok a világban, szóval minek leragadni egy kultúránál! Világpolgár vagyok és büszke vagyok rá.

Apukád tatárföldi?

Az ő nagyszülei származnak onnan. Ő már Ukrajnába született. Ukrajna keleti részében nagyon sok tatár él.

Ha már szóbakerült a világpolgárság, hogy működik esetetekben ez az egész a vízumokkal és határátlépésekkel. Ukrán állampolgárságotok van?

Igen.

Ez megnehezíti a turnézást?

Igencsak. Főként az amerikai vízummal nagyon bonyolult. Nem is vagyunk EU-tagállam, úgyhogy rengeteg akadályon át kell magad verekedni, hogy megkapd azt az „értékes amcsi vízumot”, de eddig szerencsére mindig sikerrel járunk. Alapvetően elég nagy probléma ez a vízumtéma. A jövőben lehet, hogy felveszek valami más állampolgárságot, de még nem vagyok benne biztos. Nem hiszem, hogy Ukrajnában maradok.

Ismerek egy-két személyt, akinek nincsenek is magyar gyökerei, de felvették az állampolgárságot némely nyelvtanulás után.

Ukránok is csinálták, főként Kárpátaljáról. Elég sokuknak van magyar útlevele, megtanulták a nyelvet, és átmentek a vizsgán. Amíg a magyaroknak ezzel nincs problémája, felőlem oké!

Pár ismerősömmel egyébként is viccelődtünk, hogy a Jinjer lassan megkapja a magyar állampolgárságot, annyit tartózkodtok itt!

Mindenhol annyit tartózkodunk!

Két dalotokban is vannak reggae-elemek. A raszta kultúra részének tartjátok magatokat? Többeteknek volt raszta haja is.

Tatiana a része! Nagyon szereti a raszta kultúrát, és benne is van. Én nem mondanám magamat rasztának. Szeretem a reggae-t, meg keverni azt más stílusokkal, nemcsak a saját zenémben, hanem azokban a zenékben is, amiket hallgatok. Egyszerűen szeretem a ritmusát! Szeretem összekeverni metallal, szóval valamennyire én is hozzájárulok. Nagyon-nagyon szeretem a Skindredet! A ragga metal igazán megmozgat.

Koncertjükön is voltál?

Persze, személyesen is ismerem őket, nagyon aranyos srácok. Pontosabban Benjit ismerem személyesen.

Az énekest?

Igen.

Ez össze is függ azzal, amit kérdezni szerettem volna. Van esetleg a volt turnépartnereid közül olyan, akivel jobban összebarátkoztatok, és fel tudsz nézni rá?

Nagyon tisztelek jópár srácot, akivel együtt turnéztunk. Ilyen például az Arch Enemys arcok. Michael Amott munkássága mindenképp megsüvegelendő, olyan sok bandában zenélt, és annyi jó dalt írt! Akivel barátságba is kerültem, az Dez Fafara a DevilDriverből, most ő a menedzserünk. Nagyon-nagyon élveztem a közös turnét.

Menedzseretek?

Igen, ő menedzsel minket. Két menedzserünk van, egy Európában, meg úgy globálisan, Észak-Amerikában viszont Dez Fafara. Nagyon jól kijövünk, januárban látom is, mert Los Angelesbe repülök, szóval megbeszéltük, hogy találkozunk.

Ha a világon bárkivel lóghatnál vagy bulizhatnál, ki lenne az, és helyileg hol?

Nem igazán vagyok már egy partiállat. Otthon maradnék a családommal és a szeretteimmel.

Vannak gyerekeid, igaz?

Igen, van egy kisfiam. Holnap sietek haza, hogy vele lehessek a születésnapján. Nem a többiekkel utazom haza a kisbuszban, hanem repülőre szállok. A kisbusszal holnap késő éjjelre érnék Kijevbe, de szeretnék már napközben ott lenni. Szóval ez a legjobb buli – a kisfiammal lenni.

Minden bizonnyal nagyon nehéz ennyire sokat távol lenni. Gyakorlatilag az örökkévalóság óta turnéztok most már, mondhatni három éve nomádokként éltek egy turnébuszban. Hogy lehet ezt ép ésszel bírni?

Nomádok voltak az őseim! A tatárok nomádok voltak, szóval végülis a véremben van. A legnagyobb probléma, hogy alig látom a kisfiam. Minden más rendben van, mindennel meg tudok birkózni. Sokkal rosszabb azoknak, akik otthon maradnak, sajnos ráment a házasságom és éppen válok. Azoknak probléma igazán, akik rád várnak… Nagyszerű lehetőség, hogy azt csinálom, amit szeretek, el sem tudom képzelni, hogy ne zenéljek. Imádok zenélni! Egyszerűen a részem, és nagyon szerencsés is vagyok, mert még pénzt is tudok keresni a szenvedélyemmel, és még másokat is boldoggá teszek vele. Tökéletes kombináció, szóval fel nem hagynék vele. Az csak egy mellékhatás, hogy sokat vagyok távol. A környezetemnek ezt muszáj megérteni és elfogadnia. Ha valaki szeret fagyit enni, csak azért, mert én mondjuk nem szeretem, nem mondhatom neki azt, hogy „Te többé nem eszel fagyit”. Az elég önző dolog.

Arra van esély, hogy lassítjátok ezt az elképesztő turnétempót?

Egy nap kénytelenek leszünk, de egyelőre még képesek vagyunk csinálni. Most kell tolnunk, nem lassíthatunk. Mint mondtad, nagyon felfelé ível most a Jinjer, szóval kell még rajta lökni párat!

Csak vigyázzatok magatokra!

Rendben vagyunk, aggodalomra semmi ok. Mármint persze, fáradt vagyok, de nem olyan mértékben, hogy az embereknek aggódnia kéne. Rendben van minden.

Romannal (Ibramkhalilov – gitár) nem mozogtok túl sokat a színpadon, viszonylag statikus hangszeresek vagytok mindketten, miért?

Nem igazán mondanám, hogy statikus vagyok, Roman talán inkább. Elég összetett zenét játszunk, elég nehéz lejátszani a témákat. De majd figyelj oda a mai bulira, biztosan máshogy fogod gondolni. A koncerttől is függ, mert egy fesztiválon, soundcheck nélkül, csak line check-kel elég nehéz komfortosan lenni a színpadon, csak bízni tudunk benne, hogy minden oké, de nem érezzük 100%-osan. Amikor mi vagyunk a főbanda, és van időnk normális soundcheck-re, meg arra, hogy bejárjuk a színpadot a koncert előtt, az mindent megváltoztat.

A nehéz témákra visszatérve, milyen hangszeres és zenei előképzettségetek van?

Csak Vlad (Vladislav Ulasevich, dob) tanult zenélni, és egyébként zongorista! Zenei fősulit végzett, szóval az ő háttere elég komoly.

Ti pedig mind autodidakták vagytok?

Igen, teljes mértékben mindent magunktól tanultunk. Összességében egy basszusgitárórát vettem, úgy tíz évvel ezelőtt.

De nagyon jól basszusgitározol!

Dehogy gitározok nagyon jól! Lássuk tisztán a dolgokat… Az emberek ezt mondogatják, mert népszerű lett a banda, és sok a rajongónk. De fontos kijelentenem – egyáltalán nem vagyok nagyon jó. Még jó sem. Talán okésan basszusgitározom.

*zavart nevetés*

De komolyan. Annyi a jó zenész, annyi nagyszerű basszusgitáros van! Még a top 20 közelében sem vagyok, szóval nincs az úgy, mint ahogy az emberek mondják.

Azért választottátok Magyarországot utolsó turnéhelyszínnek, mert közel van Ukrajnához?

Igen, ide elég közel van már Kijev! Repülővel csak két óra, kisbusszal… jó, úgy elég sok, körülbelül 16 óra. A probléma igazából a határátlépés. Csak a határon álldogálás legalább 2-3 óra, nagyon hosszúak a sorok. Néha jobb, néha rosszabb, de legalább három órával kell számolni a határon.

Átnézik az összes cuccotokat is, ki kell pakolni a kisbuszt?

Igen…

Elég durván hangzik! Viszont amikor hazaértek, tudsz majd kicsit pihenni?

Igen, lesz egy 2,5 hónapos szabadságom. Van amúgy egy csomó tervem, megyek Los Angelesbe, és sokat leszek a kisfiammal. Valószínűleg elutazunk valahova, talán Egyiptomba, mert oda szeretne.

Hány éves?

Öt éves.

A karácsonyt viszont ti csak januárban ünneplitek, igaz?

Január 7-én.

Akkor először még megünneplitek az új évet.

Igen, az új évet. Az új év fontosabb is számunkra. Főként számomra, nem igazán vagyok vallásos, igazából teljesen ateista vagyok. De amúgy a karácsony egy szép hagyomány, nincs vele gondom. Csak épp az új év a nagy ünnep.

Amit már otthon fogsz tudni tölteni!

Igen!

Nagyon szépen köszönjük az interjút!

Nagyon köszönöm, nagyon élveztem!

Készítette: Vica

Fotók: Dani

Köszönet a lehetőségért a Hammer Concerts-nek!