fbpx

Interjúval mutatkozik be az észt dallamos black metal PIME!

[Click here for the English version!]

Bemutatunk Nektek egy nagyon izgalmas észt dallamos black metal csapatot. A mai napon a Pime-é a szó – a tallinni csapat neve egyaránt jelent vakot és sötétséget is. Az ember nemcsak a szemével, hanem a szívével is lehet vak, Észtországnak meg sötétségért nem kell a szomszédba mennie, így talán ez a névválasztás nem is annyira meglepő. A csapat már a 2000-es évek eleje óta létezik, azonban azóta csak egy demot (Avanemine, ezt idén kiadták újrafelvéve) és egy EP-t adtak ki (Akivasha), azonban az ezeken lévő dalok annyira jóra sikerültek, hogy nem tudtunk elmenni a csapat mellett legalább egy interjú nélkül. Bár a banda elsősorban black metalként aposztrofálja magát, a dalaik, kiváltképp a frissebb anyagon találhatóak, olyan szinten dallamosak, hogy szinte bármilyen metalt hallgató zenerajongó számára kellemes hallgatnivalót nyújthatnak. Dalaik elsősorban a természetről, különféle mítoszokról és okkult témákról szólnak. A zenekar három tagjával beszélgettünk inspirációkról, Észtországról, metalról.

 

Mikor és miből inspirálódva született meg a Pime?

Vinc (ének, gitár): 2001-ben, Vincent életének kataklizmikus eseményei keveredtek a black metal második hullámával. Inspiráltak az sötét észt téli éjszakák és a helyi természet szépsége. Rengeteg inspiráció származik belülről is. Úgy gondolom, már a kezdetekkor is és most is összekapcsolódik a Pime művészete a valós én spirituális fejlődésével, és azzal, hogy az a kis idő, ami megadatik nekünk az életben, egy lehetőség arra, hogy „istenné” vagy „sátánná” váljunk akár, ezáltal egyfajta halhatatlanságot elérve, legalábbis ami az emlékünket érinti.

Másrészről inspiráló számomra minden albumon és minden dalban valami újat kipróbálni, szóval ha úgy érzem, hogy egy új dal túlságosan hasonlít a régiekre, kidobom, és újrakezdem.

Enfallen (basszusgitár): Feltámadt egy régi, elfeledett kor relikviája: hatalmas, összetört oszlopok az ég felé meresztették csorba ormukat, omladozó falak hosszú, remegő sorai; lehullott küklopszi kőtömegek, összetört képek, amelyeknek szörnyűségét a szelek és porviharok már félig eltörölték. Horizonttól horizontig életnek egy jele sem, csak a puszta sivatag merő, lélegzetelállító söprése, kettévágva egy hosszú, elapadt folyó medre által; a végtelen semmi közepén a romok pislákoló fogai, az oszlopok mint elsüllyedt hajók letört póznái – mindez közepén állt az uralkodó elefántcsontdóm, amely előtt a reszkető Vincent állt. Egy könnyed szellő a fülébe súgta: alapíts bandát! – circa 2001.

 

 

Mik a zenei inspirációk?

Vinc: Burzum, Taake, Enslaved, Immortal, Chopin, Emperor, Nile, Death, Cannibal Corpse, Leviathan, Queen, Ruja, Riho Sibul, – to name a few.

Enfallen: Burzum, Mgla, Enslaved, Mayhem, Carpathian Forest, Gorgoroth

Kõdu (Dob): Taake, Burzum, Judas Iscariot, Deathspell Omega, Death, Dismember… túl sok lenne felsorolni.

Helyesnek éreznétek, ha a Pime zenéjét a black metal harmadik hullámába sorolnám? Szerintetek helyes három hullámra tagolni a black metalt?

Vinc: Őszintén szólva már rengeteg mindennek hívtak minket, én viszont nem tudom, minek hívjam magunkat. Mi csak csináljuk a Pimét és elégedettek vagyunk vele.

Enfallen: A zene az zene. Majd a történészek, vagy akik akarják, bekategorizálják.

Kõdu: Nem igazán foglalkozom a stílusok megnevezésével. Zene és kész.

Mit tudhatunk az Akivasha szövegvilágáról? Elég inspiráltnak tűnik.

Vinc: Az Akivasha és az Avanemine albumokon is olyan dolgokról írtunk, amik izgalmasak számunkra. Robert E. Howard és Lovecraft mítoszok, Tolkien elképesztően fontos volt kiskoromban, innen nagyon sokat merítek. De a következő albumon egy új témára fogunk koncentrálni, ami egy kicsit az Akivasha-hoz is kapcsolódik.

A Pime kiemelkedik az elképesztő dallamosságával – az elejétől fogva ez a koncepció, erre konkrétan törekedtek?

Vinc: Én csak csinálom, ami a kezeimből és a szívemből jön – és ez dallamosra sikeredik.

Enfallen: Igen; köszi, hogy rákérdeztél.

Mintha lenne egy érzékelhető zenei fejlődés az Avanemine-ről az Akivashára, jól érzem? Innen hova vezet tovább az út, a télen várható album hova fog fejlődni?

Vinc: Teljes mértékben így van. Úgy érzem, az Avanemine dalai keményebbek, de egyedibbek, nem mintha az Akivasha dalai nem lennének azok. Az Akivasha érettebb, átgondoltabb, és a jelenlegi anyag alapján ítélve a következő album méginkább az lesz. Igen, ezt nemrég adtuk ki, de már a következőn dolgozunk – az ördög sosem alszik!

Enfallen: *cirip-cirip*

Kõdu: Számomra az Avanemine kiemelkedik a komplexitásával és a dalok durvaságával. Az Akivasha határozottabb, érettebb a dalírás szempontjából.

A hosszú nyáresték vagy a végtelen téli sötétség jobb inspiráció black metal írására?

Vinc: Részemről minden évszak nyomot hagy a dalírási folyamaton.

Enfallen: Számomra az inspiráció belülről jön, de persze a természetnek is megvan a maga szerepe.

Kõdu: Az évszakok mindenképp jó inspiráció, zeneileg és a szöveget tekintve is. Legyen az a végtelen sötétsége és a tél hidege, esetleg az ősz színe, a tavaszi újjáéledés, vagy a nyár öröme.

 

Mennyire stabil a banda jelenlegi felállása?

Vinc: Úgy tűnik, ez az eddigi legstabilabb, de keresünk egy második gitárost vagy egy basszusgitárost.

Enfallen: Egy 10-es skálán 11.

Kõdu: Én vagyok a legfrissebb tag, csak 2020-ban csatlakoztam.

Mit gondoltok, olyan kis országokban, mint Észtország, összetartóbb a metalszíntér, többet segítetek egymásnak, több akár a mindenféle koprodukció, mint nagyobb országokban. Vagy a kis-ország-lét nem játszik szerepet?

Vinc: Nehezebb a helyi színtérről kitörni, de úgy érzem, végre meg tudjuk vetni a lábunkat más országokban is. De a helyi színtér nagyon támogató, amikor csak tudunk, segítünk egymásnak.

Kõdu: Egyetértek, a helyi színtér összetart, várostól, megyétől függetlenül.

Bármi más, amit szeretnétek megosztani a magyar olvasókkal?

Vinc: Maradjatok meg királynak és kifinomultnak, magyar fivéreink, és üdvözlünk titeket a Pime szektájában!

Készítette: Vica

// //