“Igyekszünk magasabbra tenni a lécet” – így írta meg 2020 egyik legjobb albumát a KILLER BE KILLED

Killer Be Killed első számú szabálya: nem beszélni a Killer Be Killed-ről. Amikor 2015. március 1-jén az akaratlanul is beskatulyázott metal supergroup mennydörgő tapsvihar közepette hagyta el a színpadot, az egész világ azt hitte, utoljára láttuk őket. Egy albummal és csupán hat koncerttel a hátuk mögött gyorsan letették a lantot, csak ragyogó emlékek maradtak belőlük. 2020. szeptember 4-én aztán villámcsapásként érkezett a hír, hogy az ámulatba ejtő második albumuk, a Reluctant Hero készen áll berobbanni.

A félrevezetés egy hatalmas eszköz” – mondja huncut vigyorral Greg Puciato énekes-gitáros. “Menőbb akkor ajándékot kapni, amikor nincs is szülinapod.

A kérdésre, hogy hogy sikerült a modern keményzene négy nagyágyújának megvalósítani ezt a 11 dalt az ötéves kihagyás alatt anélkül, hogy bárki – rajongó vagy akár a neves Nuclear Blast kiadó – megtudná, a válaszuk egyenes: szimpla titoktartás.

Manapság mindenki minden mozzanatát posztolja, akár tankol, akár eszik” – folytatja a Dillinger Escape Plan és Black Queen egykori énekese. “Bármikor, ha egy zenész a kezébe vesz egy gitárt, már meg is osztja: “úgysem találjátok ki, mi készül…” Aztán kiadhatod a Master Of Puppets albumot, és az emberek úgy reagálnak, hogy “ha már évek óta erről beszéltek, ajánlom, hogy jó is legyen”.

Max Cavalera nevetésben tör ki. A híresen beszédes Sepultura/Soulfy frontember és a Killer Be Killed gitáros-vokalistája számára kész küzdelem volt titkot tartani: “Minden egyes interjút összehazudoztam. Volt, hogy épp stúdióztunk a srácokkal, miközben egy interjúban azt nyilatkoztam, hogy azt sem tudom, a banda működik-e még. De amikor lehullott a lepel, az robbanásszerűen történt. Az emberek megőrültek, hogy új zenét adunk ki. Mennyire király volt ez egy olyan világban, ahol nincsenek titkok?!

Most, hogy megtört a csend, feltesszük a kérdést: mi vonzotta ismét egymáshoz a négy elfoglalt zenészt? Tudniillik mindegyikük büszkélkedhet legalább két másik aktív zenekarral.

Mastodon énekes-basszusgitárosa, Troy Sanders elárulta a Killer Be Killed további íratlan szabályait: “Semmi stressz. Semmi dráma. Semmi baromság. Semmi ego. Ez egy borzasztóan együttműködő, vidám csapat. Ha nem az lenne, nem hiszem, hogy bármelyikünknek kedve lenne elhagyni a házat miatta.

Ben Koller egyetértően bólint. Amellett, hogy időt szakít a Mutoid Man, az All Pigs Must Die és a Converge zenekarokra, három kisgyerek apja, akik közül a legfiatalabb év elején érkezett. Aranyat ér az ideje, de imád a bandában játszani. “A személyiségek változatossága elképesztő. Troy-nak és Greg-nek nagyszerű muzikális gondolkodása van. Max nagyon pozitív, és akkora rajongója a kemény zenének, hogy az téged is inspirál.

Killer Be Killed minden tagját a közöttük működő kémia és bajtársiasság tartja össze. Ez a közös azokkal a tinibandákkal, ahol a zenei karrierjük elindult.

Mind gyerekek voltunk, gyerekek, akik szerették a kemény zenét” – mosolyog Greg. “Most az útjaink keresztezték egymást 40-50-esekként, de még mindig ugyanolyan izgatottak vagyunk, mint egykor. Még mindig abban a kalandban van részünk, amiben anno, amikor először vettünk gitárt a kezünkbe.

Nagyon sok zenész barátunk van, hiszen annyi évig úton voltunk” – mesél tovább Troy. “Megosztottuk a színpadot, a backstage-t és a fesztiválokat ezekkel az emberekkel. Velük barátkoztunk össze. Tehát ha eljön az ideje, hogy egy olyan dobost keress, aki szétveri a dobot, nem egy apróhirdetést fogsz feladni ismeretleneknek. Hanem azt mondod: ‘Kérdezzük meg Ben-t!'”

Az a jó, ha természetesen történik minden” – szól közbe Greg. “Végül olyan emberek mellett kötsz ki, akikkel ténylegesen szeretnél játszani. Nem célunk tönkretenni a többi bandánkat. Csak olyan jól szeretnénk csinálni ezt az új dolgot, ahogy csak lehet. Megszületett ez a dolog és beszívta az embereket, akiket magába szívott. Sosem terveztük meg, hogy ‘hívjuk a srácokat a Mastodon-ból és a Converge-ből…’ vagy hogy csináljunk egy supergroupot.

Max vigyorog: “Nem vagyunk olyan okosak.

Amikor 2009-ben Max és Greg vendégénekelt a Deftones adománygyűjtésekor egykori basszusgitárosuknak, Chi Cheng-nek, aki baleset miatt kómában volt, majd 2013-ban elhunyt. Amikor találkoztak a backstage-ben a Hollywood Avalon-ban, Greg az akkor frissen befejezett Rise Of The Fallen-beli (a Sloulfly akkor megjelenő albumán, az Omen-en szerepel) vendég vokáljaira terelte a szót. Akkor elkapta a szikra, és azon töprengett, vajon lehetne-e ebből még többet kihozni. Pár telefonhívásba telt, mire meggyőzte Max-ot. “Mindenképpen megvolt a szikra, csak nem voltam benne biztos, hogy szeretnék-e valami mást csinálni. De aztán rájöttem, hogy miért ne? Mindig ilyen volt a hozzáállásom” – mondta Max.

Troy és Greg már egész karrierjük során barátok voltak. 2011-ben egy koncert után a kanapéra rogyva Troy feltette a kérdést: “Arról a dologról kérdezett, amit Max-szal csináltam, és hogy van-e már basszusgitárosunk – meséli Greg nevetve. “Mondtuk, hogy nincs, mire csak annyit válaszolt, ‘most már van’.

Első perkásuk, Dave Elitch (The Mars Volta) kénytelen volt elhagyni a bandát, ekkor került a képbe Ben Koller, akinek érkezésével össze is állt a végleges felállás.

 Az első, melbourn-i koncertjükről minden tag fantasztikus emlékeket idéz fel. Max karján libabőr futott végig, amikor elkezdték játszani a Wings Of Feather And Wax-ot. Troy lenyűgözőként írja le, Greg pedig a legjobb 5 koncertélménye közé sorolja a bulit.

Nemsokára a zenekar elcsöndesedett, ám a kötelék megmaradt köztük. “Túlságosan jó volt ahhoz, hogy abbahagyjuk egy album és egy rövid turné után. Soha nem az volt a kérdés, hogy folytatjuk-e, hanem, hogy mikor” – mondja Troy.

A 2020 év aztán kiváló alkalmakat nyújtott az ötletelgetésre és az eddig megvalósulatlan tervek abszolválásához. Az ötleteik online ide-oda küldözgetése helyett mindig inkább elraktározták a demóikat. Megegyeztek, hogy ha mindannyiuknak akad legalább három szabad napja, akkor találkoznak. Mindegyikük lakóhelyéhez képest Arizona volt a középpont, így ott találkozgattak. Greg, aki ott lakik Phoenix sivatagában, elmesélte, hogy mekkora rock n’ roll energiát jelent számára a sivatag, ahova nagyon szeret kiautózni ihletért. Ezek a sivatagi ülések minden tagnak új inspirációkat nyújtottak.

Troy kiemelte, hogy mennyire fontos a zenei alázat, az önzetlenség. “Mindennel a dalt szolgáljuk. Az, hogy ki írta a szöveget, nem számít a téren, hogy ki énekli el.

Sepultura-ban viselt frontemberi terhek után megkönnyebbülés Max számára “az anyósülésről” nézni az eseményeket. “Szórakoztató a színpad szélén állva figyelni, ahogy TroyGreg és Ben eldobja az agyát. Már majdnem hogy csak szemlélőjévé váltam a zenekaromnak. Ha megnézed azokat a bandákat, ahonnan ismertté váltunk, ennek nem kéne működnie. Egy káosznak kéne lennie. De mégis működik. Ennek a meglepetése tartja számomra életben az egészet.

Miután kiszabadult fő projektje szigorú menetrendjéből, Ben-nek most már van alkalma belemerülni olyan legendák játékába, mint Charlie Watts (The Rolling Stones) vagy Ringo Starr (The Beatles). “Converge már-már majdnem matematikai. A stúdiózás nagyon pedáns tud lenni, hosszú napokat eltöltve a stúdióban: jó értelemben véve fájdalmas. Ez viszont mindenképpen sokkal nagyobb rock n’ roll.

Greg így nyilatkozik a The Dillinger Escape Plan-ben szerzett tapasztalatai után: “Ez sokkal inkább egy banda, mint amiben már régóta részt veszek. Nem is mondanám, hogy a Dillinger egy igazi banda volt, mert volt pár ember, aki a banda tagja volt, és volt pár alkalmazott. Nagyjából 40 tag váltotta egymást. A dalírás során Ben-nel [WeinmanThe Dillinger Escape Plan gitáros] teljesen elkülönültünk, megírtuk az egyéni részeinket, majs összedobtuk. A KBK-del ez sokkal természetesebb. Mindannyian egyenlők vagyunk.

Az egyenlőség azonban nem zár ki egy kis baráti versengést: a két gitáros és a két énekes is küzd azért, nehogy alul maradjanak – ez azonban csak még jobb teljesítményre készteti őket.

Nem akarjuk egymást összetörni vagy felülkerekedni egymáson. Csak a lécet akarjuk magasabbra tenni” – tisztázza Greg.

Természetesen a virtuozitás nem ér semmit érzések nélkül. “Ez egy sokkal érzelmesebb lemez, mint az előző. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a tonalitásra, a szövegekre” – mondta Greg.

A szövegek nem is teljesen egyértelműek, de nem is túl metaforikusak” – teszi hozzá Troy. “Van benne valami önreflexió és pozitivitás. Remélem, hogy azok, akiket ténylegesen érdekel, azok át fogják olvasni és meglátják, megtalálják vagy megérzik.

Minden dal tükrözi a banda működésének egy aspektusát. “I close off the madness / Black out the unseen…’” (“kizárom az őrületet, elsötétítem a láthatatlant”) – hangzik el a vezető single-ben, a Deconstructing Self-Destruction-ben. A Filthy Vagabond a metal élet ódája: “Just give me the mic and the night / I’m ready to slay…” (“add oda a mikrofont és az éjszakát, kész vagyok gyilkolni”). Left Of Centre egy politikai allegória is lehetne, de értelmezhető a nyílt gondolkodásúak kesergéseként is, miszerint nehezen találnak megértő elmékre. A címadó dal Troy egy tiszteletadása lehet a Mastodon 2018-ban elhunyt menedzsere, Nick John előtt.

Annak ellenére, hogy már a járvány berobbanása előtt kész volt a lemez, a félelem, veszteség, frusztráció és küzdelem témáit feldolgozó dalok nagyon is relevánsak ezekben az időkben. “Még a név is illik a pillanathoz” – teszi hozzá Max. “Most minden kórházi orvos akaratlanul hős.

A gondolattal kapcsolatban, hogy a sorsunkat a saját kezünkbe vehetjük, Greg ezeket fűzi hozzá: meg kell élni a pillanatot, arra kell összpontosítani az energiáinkat, amit el akarunk érni. “Nem szabad védekezned, hanem támadnod kell. Nem élhetsz félelemben. Pozitív energiát kell használnod. Mindenkinek át kell vergődnie a hülyeségen, ha tetszik, ha nem. Szerintem az emberek elkezdtek rájönni, hogy nem ülhetnek ölbe tett kézzel arra várva, hogy valaki jobbá tegye az életüket. Nem terveztük be ezt az üzenetet. Különben zsarnokivá és prédikálóvá válna. Ha valami véletlenül egybeesik, az azt mutatja, hogy összhangban voltál a környezeteddel, természetesen és őszintén alkottál.

A banda egyetért abban, hogy a lemeznek kijár, hogy eljátsszák élőben, és megegyeztek abban, hogy koncertsorozatot szerveznek, amint az események engedik. Miután 8 hónapja, hogy befejezték a felvételeket, már a harmadik lemezükre is szállingóznak az ötletek. Valószínűleg most nem kell majd hat évet várnunk a következő anyagig.

Mindig remélem, hogy az embereknek tetszik a munkám, de sosem várom el” – mondja Troy. “Csak azt mondom, hogy ez előtt még sosem hallgattam meg egy albumot sem 24-szer, mielőtt kiadtuk volna. Amikor visszahallgatjuk az albumot, szerelembe esünk vele. Headbangelünk, dobolunk a lábunkkal, lehúzzuk az ablakokat és egy kicsit gyorsabban vezetünk. Arról szól, hogy megtaláljuk ezt a kellemes energiát. Remélem, hogy az emberek találnak benne valamit, ami olyan kellemes az ő fülüknek, mint a miénknek.

Azt akarom, hogy amikor az emberek meghallgatják, azt kérdezik ‘Ki a fene a Mastodon? Ki a fene a The Dillinger Escape Plan? – foglalja össze Greg. “Szeretném, hogy eljusson olyan emberekhez, aki hallott a bandáinkról, de sosem szerette igazán. Szeretném, hogy eljusson a már meglévő rajongóinkon túl is, azokhoz is, akik nem tudják, kik vagyunk. Azt akarom, hogy ez a lemez bekerüljön a metal történelembe.

A lemez november 20-án jelenik meg.

Forrás: Kerrang