fbpx

Heathen Assault Over Brno II + Budapest – Úti- és koncertbeszámoló (Moonsorrow, Kalevala, stb)

Néha a Metal.hu szerkesztőit elkapja valami, és bejátszanak egy metalos kiruccanást akár külföldre is, hogy egy-egy jó bulit elcsípjenek – voltunk már Németországban, Norvégiában, Romániában, Ausztriában, de tervezünk még mindenfelé máshová is menni. Ahol metalkoncert van, és viszonylag könnyen megközelíthető (vagy a lineup bármilyen utazási komplikációkat azonnal feledtet), az simán működhet – ilyen volt a Valentin-nap utáni hétvége is Csehországban. Brno városában, a szlovák határtól nem túl messze került megrendezésre az Asgaardian Events szervezésében a Heathen Assault Over Brno második évada, ahol idén nem más, mint a finnországi epic folk pagan black metal Moonsorrow volt a főfellépő. A headliner előtti bandák is egy egész elképesztően minőségi egyveleget adtak ki, közvetlen előttük már a magyar közönségnek is ismert, oroszországi Kalevala lépett fel, de láthattuk az osztrák atmoszférikus black Ellende-t, a paganos, enyhén black’n’roll-os Hornt, a csehek modern folk metal Cruadalachját, a csehszlovák melodic death/doomos Embrace the Darknesst, hogy az egész felhozatalt fel ne soroljam.

Early bird szerű “sparday” vonatjegyeket már mindösszesen 28 euróért meg lehet venni – ez azt jelenti, hogy ha az ember ügyes és időben bezsebeli a jegyet, akkor 9400 forintért övé egy Budapest-Brno-Budapest retúrjegy, az út pedig négy kellemes óra sihuhuzás. Szállás van millióféle, hosztelben ágy 4500 forint körül, de teljes háromfős szoba is foglalható kb. hasonló kategóriában, és AirBnB is rengeteg van, az ételek és italok ára pedig a miénkhez hasonlatos, csehek lévén a söré gyakorlatilag még olcsóbb is.

Így a reggel 9 körüli vonat be is futott koradélután Brnoba, ahol a hosztel elfoglalása után hamar elindultam valami harapnivalót keresni. Brno központja szerencsére kicsi és kompakt, így az óváris hosztel és a klub mind 10-20 perc járásra voltak egymástól, ami azért is volt hasznos, mert az eseménysorozatot a 15 óra 15 perces matinéidőpontban nyitotta az Embrace the Darkness.

Itt már elég hamar utol is ért az első meglepetés: ezen a szombat koradélutánon vagy százan sorakoztak a kapunyitáshoz, de hatvanan biztosan, alig értem be a terembe kezdésre, a sörpultot és a ruhatárat a sorok miatt elsőkörben ki is hagyatm, mert mindenképp jelen akartam lenni a banda fellépésén, pláne, hogy a kedvenc dalommal, a Temptation’s Nest-tel kezdtek.

Attól eltekintve egyébként, hogy a brno-i Melodka elnevezésű klub elég pici, nagyon tetszik az elrendezése – gyakorlatilag egy válaszfal-szerűség választja el egymástól a koncerttermet és a kocsmarészleget, de mind a kettő részen található egy-egy bárpult, a mosdók pedig a terem túlsó végében vannak, így nincs tumultus. Kivéve akkor, amikor már délután is rengetegen megjelennek bulizni a bandákra, és már koraeste kitehetik a megtelt táblát. A csehek ugyanis valami állatok a szó legjobb értelmében, tényleg a legelső bandát is rengetegen nézték, a másodikon már pogó alakult ki és alig lehetett a színpad előtt megmozdulni, később pedig egy spontán circle pit is kialakult, ráadásul nem 3-4 emberből álló…

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis mindenképp el szeretném mondani, hogy a cseh és szlovák tagokból álló, hegedűvel is operáló Embrace the Darkness mennyire durván leszedte a fejem. Már a koncertre melegítvén meghallgattam tőlük egy-két dalt, és azonnal egyértelművé vált, hogy bármennyire is korán kezdenek, az ő koncertjüket mindenképp meg szeretném nézni, mert valami egészen gyönyörű zenét játszanak. Így is lett, a koncert, bár csak fél órás volt, de annál töményebb érzelembomba, a hangosítás tökéletes, a hegedűt kristálytisztán lehetett hallani, a fények csodálatosak voltak, a még meg nem jelent dalok közül az egyik végén (Last Resort) pedig kishíján még el is sírtam magam az emóciókavalkádtól, szóval mindenkinek nagy szeretettel tudom ajánlani a csapatot:

Belenéztünk barátaimmal a Wolfarianba is, akik bár meglehetősen kliséhalmaz folk metalt játszanak, és videóról egyáltalán nem győztek meg arról, hogy ez megtekintésre érdemes, sőt, elég kringyának tűnt, mégis valahogy ott ragadtunk a koncerten, mert a bulizó helyiek miatt olyan jó hangulat alakult ki, hogy a bámészkodókat is magával sodorta. Mivel tudtam, hogy az Ymyrgar-t másnap is lehetőségem lesz megnézni (és már láttam is), inkább a pihenés mellett döntöttünk, ugyanis nagyon hosszúnak ígérkezett az este, rengeteg megtekintendő banda volt még hátra, nem akartunk túl hamar eltelítődni, telítődtünk inkább a csehek körében is rendkívül népszerű rántott sajttal a klub alatt elhelyezkedő étteremben/kocsmában.

Én Cruadalach-ra mindenképp siettem vissza, mivel úgy 2011 óta ismerem-hallgatom őket, bár az elmúlt években rengeteg tagcserén de gyakorlatilag egy fél stílusváltáson is átestek, kíváncsi voltam, mi lett belőlük, és nagyon kellemes meglepetés volt a koncertjük. A legrégebbi dalokat bár nem játszották, a régi, folk metalosabb hangvételűek közül előkerült azonban a Stuff that matters, azon kívül új dalokat játszottak (Brave New Dawn, Eyes Wide Open, vagy a már popos refrénű ugrálós Homesick), amikor sokkal inkább már a folk metalcore, modern metal irányába mennek el – ezekről is azt tudom mondani, hogy nagyon jók, nagyon tetszett a teljes fellépés, és a régi arcok mellé az egyik új arc is ismerős volt – Viktoria Surmovát láthattuk a Tyr előtt fellépni saját szóló projektjével, most pedig a Cruadalach sorait díszítvén láttam, szuperül hozzátéve egy extra elemet a dalokhoz.

Az Ellende alatt szintén inkább pihenősre vettem a formát, bár sajnálhattam utólag, mert állítólag az este egyik fénypontja volt, de róluk is tudtam, hogy másnap mehet a pótlás, így a következő megtekintett banda a Horn volt, akiknek a zenéje talán valahol félúton lehetett az Einherjer és a Midnight zenéje között, és nagyon élvezhető bulit adtak, a baj csak annyi volt, hogy addigra már ember már kicsit többet ivott a kelleténél, így a pogó egyáltalán nem arról szólt, amiről kéne, sokkal inkább arról, hogy 1-2 ember gyakorlatilag verekedni akar, a többiek pedig próbálják őket kordában tartani, de a zene legalább itt is nagyon jó volt.

Itt azért már az orosz Kalevala miatt voltam felspanolva, mert bár sokszor láttam már őket, mindig élmény a viszontlátás, a mostani buli pedig annyival is különlegesebb volt, hogy a banda egy Pozsonyban élő dudán játszó barátja kiegészítette őket ezen az estén (és az előtte lévő koncerten), így élő dudával hallhattuk az egyébként coverdal Uletaj na kryljah vetra-t, a Bat’ka ataman-t és a Ved’mat is, ezutóbbi különlegesen szép élmény volt a srácok és Konstantin Bublikov tolmácsolásában.

Én bármelyik banda bármelyik koncertjén el tudnék viselni több régi dalt, úgyhogy emiatt nem is fogok panaszkodni, a koncert szuper volt, kicsit harmónikás oroszdiszkó ugribugri volt a két pagan fellépő közé, üdítően hatott, csakúgy, mint a 450 forintos korsó Starobrno a kézben (ami egyébként a csehek szerint egy katasztrofális sör, de nyilván náluk és nálunk teljese másban merül ki a rossz sör fogalma).

Ezután végre megkezdődött a Moonsorrow kilencven, de inkább száz(!!!) percesre húzódó fellépése. Erre már nagyon éheztem-szomjaztam, először még Helsinkiben láttam őket, ahol bár szintén főfellépők voltak, számomra hagyott maga után kívánnivalót a dallista (bár tudom, hogy a Tulimyrsky miatt sokan fejemet vennék), a Primordial előtti pesti koncertjük egész egyszerűen nem tetszett, most viszont testközelből láthattuk-hallhattuk őket több, mint másfél órán át! Egy halom jókedvű finnt kaptunk aznap este, energikusak voltak, pedig nem nálunk kezdték a turnét, de mosolygósak és élettel teliek voltak, és végre hallhattam A dalt, amivel gyakorlatilag megismertem őket még 2007-ben, amikor fogalmam sem volt, hogy olyan stílusok, mint a pagan metal, folk metal, egyáltalán léteznek, csak valaki átküldte a Raunioilla-t MSN-en (köszi, Lilla!).

Sajnos a bőgő szinte mindent túlharsogott, az Aurinko ja Kuu alatt kimondottan hiányzott a szinti, nagyon kellett rá összpontosítani, de például a Pimeä, az első percekben teljes sötétség mellett (leszámítva azt, hogy pár idióta nyilván belevakuzott…?!) eljátszva ígyis óriásit ütött, ment rendesen a hajszellőztetés, meg a kommunikáció a bandával, például a Jumalten kaupunki alatt, vagy a ritmus ütése a Ruttolehto alatt, de előkerült egy olyan dal is, amit egész eddig hanyagoltak a setlistből, de most megörvendeztettek azzal, hogy rögtön a Karhunkynsi-vel kezdtek. Mindigis a csapat rajongója voltam, de ezzel a koncerttel egyértelműen feljebb csúsztak a kedvenclistámon!

Rövid beszélgetés, elköszöngetés-megköszöngetés, zászlóaláíratás után ideje volt visszavonulni a hosztelbe és aludni egyet a visszavonatozás és a másnapi megpróbáltatás előtt.


A Moonsorrow-nak itt véget ért a turné, azonban csatlakozott ismét a tajvani Bloody Tyrant, de még a magyar thrash Archaic is a Frostfeuernächte fesztiválról, és 18.00-kor már Pesten nyílt a Dürer kapuja, hogy beözönljenek a metalosok. Meglepően sokan voltunk ahhoz képest, hogy a buli vasárnapi napra esett. Bár az Archaic kicsit (na jó, who am I kidding, nagyon) kiesett a felhozatalból, szép számmal összegyűltek az emberek, akik bent is maradtak a bulin és rendes fejrázás-bemelegítést tartottak. A srácokon egyáltalán nem látszott, hogy fáradtak lennénk, profit nyomták most is, valahol felüdülés is volt egy kis keménykedés a sok síp-dob-nádihegedű közé.

Az Ymyrgar hozta, amit tőle vártunk, de engem nem tudtak személy szerint annyira meggyőzni, hogy bemenjek a tömegbe, inkább csak a merchpult mellől néztem a folkdizsit, és a nagyon lelkesen pogózó embereket. Az Ellendét viszont mostmár tényleg megnéztem, és egyáltalán nem csalódtam. A festett arcú osztrák srácok nagyon magával ragadó produkciót nyújtottak, adtak a blackes, de az akusztikus elemekkel operáló témák is, remélem, látom még őket, mert mindemellett az előadásmód is nagyon tetszett.

Csakúgy, mint a Bloody Tyrantnél, akik sokkal jobbak voltak élőben, mint amire a felvétel alapján számítottam! Nagyon jó témákat hoztak, közöttük pedig olyan csodálatos dolgokkal szórakoztattak minket, mint hogy “Igen, ázsiaiak vagyunk, tudjuk, látszik. De nem minden ázsiai kínai! Mi tajvaniak vagyunk. Tajvan nem Kína! Ja, és nem minden ázsiainak kicsi a pöcse!”. Szóval megnevettettek, megtáncoltattak, megugráltattak, kaptunk egy kis keleties (meg néhol íres, hmm) hangzást, és a Bloody Tyrant felírta magát nálam a “ha megint jönnek, biztos megnézem őket megint” listára. Meg legalább láttam tőlük élőben tajvani zászlót is.

Ismét a Kalevaláé lett a színpad, hasonló dalokkal kezdtek, mint brno-ban, de itt azért több mindenféle dolog is előkerült, az előző előtti album érájában népszerű Luchshuju spoju vam pesnju, vagy éppen a kedvenc dalom a legutóbbi, Metel’ című albumról, a V Zerkalah Svobodnyh Rek, de nagyon hangulatos volt a Korochun-ra táncot lejteni is, főleg, amikor az énekesnő, Ksenia a bugitól vezérelve simán bekiabált az instrumentális részbe egy huú-huút, Nikita pedig még a balalajkáján is játszott egyet! Nagyon vidámnak és oldottnak tűnt egyébként mindkét bulin a zenekar, annak ellenére is, hogy azért a Düreres buli vége felé mégiscsak érezni lehetett, hogy azért vasárnap van, és sajnos nem mindenki tudott végig maradni.

Mindenesetre nem történt gyakorlatilag semmi olyan elem, ami ezt a hétvégét el tudta volna rontani, nagyszerű zenekarok nagyszerű fellépését láttam, mondjuk Asgaardian Events-es meg Folk Metal Hungary-s bulikban sosem csalódok, de azt is megígértem magamnak, hogy követni fogom a brno-i koncertnaptárt, mert simán megéri “leugrani” szórakozni!

Írta: Vica

Fotók: Mitch Cyberian, Vica, Abel F., Archaic Facebook, Asgaardian Events Facebook