‘Ha nem ismered a szabályokat, hogyan szegnéd meg őket?’ – interjú Andreas Kisser-rel

Lehetőségünk nyílott, hogy a Quadra megjelenése előtt elbeszélgessünk a Sepultura agyával, Andreas Kisser-rel.

Az új albumotok, a Quadra hivatalosan február 7-én jelenik meg, de maga az anyag már korábban elérhető volt ilyen-olyan csatornákon. Milyenek a visszajelzések, mennyire vagytok elégedettek velük?

Ó, valami hihetetlenül fantasztikusak, hosszú-hosszú évek óta nem volt ennyire jó a visszajelzés! Igazából igaz ez mindenre: a single-ökre, a borítóra, mindenre, ami az albumhoz kapcsolódik vagy a fellépésekhez, és minden egyes interjú során is hihetetlenül pozitív visszajelzéseket kapunk. Tiszta őrület ez az egész, önmagában is fantasztikus, úgyhogy összességében nagyon elégedettek vagyunk az albummal is és a kapott visszajelzésekkel is. Már nagyon vártuk, hogy kijöhessünk ezzel az anyaggal, és most már végre mindenkinek megadatik, hogy meghallgassa ezt az egészet egyben, úgy, ahogy van.

Tehát az új anyag elkészült, és ha jól láttam, akkor egy Egyesült Államok-beli turnéval fogtok kezdeni, majd ezek után jönnek a 2020-as nyári fesztiválok. Van esetleg valami terv az év második felére, vagy pedig próbáljátok kipihenni az eddigieket?

Hát most próbálunk szervezkedni az őszre… úgy nagyjából szeptemberre-októberre lehet, hogy valami ázsiai turné lesz ebből, de egyelőre semmi nincs megerősítve, de mindenesetre dolgozunk rajta. Aztán igazából az az ötlet, hogy október-november környékén visszamennénk Európába egy headliner turné keretében, és remélhetőleg Magyarországra és el fogunk jutni ennek során. De ha valamilyen okból nem lenne lehetőségünk az idén megtenni ezt, akkor egészen biztosan megyünk Európába 2021-ben, és ha ez így alakul, akkor viszont szeretnék mindenhová eljutni. Igazából egy nagyon hosszú turnét szeretnénk, amely során tényleg mindehova eljuthatunk. Igazából csak a kezdet ez az Egyesült Államok-beli turné meg az európai fesztiválok… és ahogy említettem, remélhetően ősszel egy headliner turnéval folytatjuk.

Egészen biztosan elhamarkodott kérdés de, nem hagy nyugodni: dolgozol most bármilyen új anyagom?

Igen, persze… ugyanis én folyamatosan zenét írok. Természetesen van új anyag a telefonomon vagy a pici hordozható stúdiómon, meg egy csomó jegyzetet is készítek. Igazából, tudod, a zene számomra egy olyan dolog, ami folyamatosan az életem része, folyamatosan zajlik körülöttem… de igazából most elsődlegesen a Quadra van a figyelmem központjában, mert eszméletlen mennyiségű energiát fektettünk bele. Nem is tudom, minimum egy év elment azzal, hogy megtaláljuk magát a koncepciót, az ötletet, és hogy eköré építsük a zenét, hogy elkészítsük a demókat, hogy felvegyük az anyagot, satöbbi, satöbbi. Tehát igazából az összes létező erőnk és energiánk ebbe ment bele. Aztán természetesen majd egy kicsit később újra el fogunk kezdeni gondolkodni azon, hogy készítsünk-e új Sepultura-albumot, és ha igen, akkor hogyan is, de pillanatnyilag az összes erőnk és energiánk és figyelmünk a Quadra körül forog.

Mi inspirál téged?

Bármi. Gondolom nem kell említenem, főleg a zene, amikor már zenekarokat hallgatok. De igazából nem hallgatok olyan nagyon sok zenét… sokkal több időm elmegy játékkal, zenéléssel. Imádok klasszikus gitáron játszani, természetesen elektromos gitárral szoktam próbálni és turnézni. Egy csomó más emberrel is játszom a Sepultura-n kívül, és a könyvekből meg az utazásokból is merítek ihletet… vagy mozikból, dokumentumfilmekből, vagy akár szimplán abból, hogy más emberekkel beszélgetek. Én azt gondolom, hogy ha a zenén kívüli területről érkeznek zenei ötletek, az nagyon fantasztikus és lenyűgöző, mert ebben az esetben valamit teljesen új születik ahelyett, hogy az AC/DC-t vagy a Metallica-t sikerülne újra és újra megteremteni. Ezek fantasztikus dolgok, így folyamatosan nyitva tartom a fülemet, mert bármi hathat rám.

A Quadra-ról a Guardians of Earth című dal a kedvencem, és azt kell mondjam, hogy szerintem ez nem egy tipikus Sepultura-dal; egy csomó esetben az az érzésem támadt, hogy valami atmoszférikus black metal zenekart hallgatok.

Igen, igen… ott a lényeg a klasszikus gitár, az akusztikus gitár. Van is egy dal a Machine Messiah albumon, Iceberg Dances a címe, amelyik instrumentális, és nagyon sokszor játszottuk az utóbbi turnékon. Nagy buli volt, amikor a fellépés kellős közepén letettem az elektromos gitárt, fogtam az akusztikusat, felvittem a színpadra, és ott élőben játszottam a dalt. Igazából a Guardians of Earth alapötlete az volt, hogy egy kicsit erősítsük az akusztikus gitár, az akusztikus zene jelenlétét a fellépések során, úgy, hogy az szervesen az adott dal része legyen, hogy ne csak intróként vagy valami ehhez hasonlóként legyen jelen, hanem tényleg beépüljön magába a dalba. A Guardians of Earth esetében egy akusztikus intro-val kezdünk, egy riff-fel, aztán ebből építkezünk tovább, és ebből egy nagyon jó kis epikus dal lesz, ahogy apránként letisztul a szerkezete, és egyre jobban látszik a dal felépítése. Aztán Paolo és Derrick is belép az énekkel és a basszusgitárral, és persze Jens is hozzátette a magáét, hogy még inkább epikus legyen ez a szerzemény, mindenféle kórusokkal meg ehhez hasonló részletekkel. És a szólógitár szintén nagyon dallamos… tehát ez tényleg egy nagyon érdekes dolog lett. Ez volt a Quadra albumról talán az első dal, amelyiken dolgozni kezdtem, és ha jól emlékszem, az utolsók egyike volt, amelyiket befejeztünk – egészen egyszerűen mert annyi dolog történt benne. Igen, ettől a daltól nem sajnáltuk az időnket, és különösen figyeltünk rá, hogy a lehető legjobb részeket építsük bele azért, hogy a lehető legjobb dalunk szülessen meg.

Hogyan születnek a dalaitok? Közösen dolgoztok, vagy pedig te vagy a központi elem? Azonnal kész dalok állnak össze a fejedben, vagy pedig apránként, lépésről lépésre dolgozol vagy dolgoztok?

Hát igen, egy csomót én írok… ahogy mondtam is, amikor valami Sepultura-anyagon dolgozom, először is próbálom megtalálni magát a koncepciót. Igazából szeretem először megtalálni a csapást, az irányt, az ötletet, hogy pontosan miről is beszéljünk, mit is szeretnénk egészen pontosan mondani ahelyett, hogy csak úgy összehajigálnánk riffeket, és mindenféle cél nélküli zenét írnánk. Maga a koncepció kulcsfontosságú azért is, hogy mindent egy irányba vezessen, és hogy legyen egy csapás, egy irány, egy cél. Igazából a Quadra album koncepcióját nagyjából egy éve találtam meg… vagy talán egy picit régebben, amikor elkezdtünk dolgozni rajta… tavaly augusztusban vagy júliusban… ja nem, bocs, az 2018-ban volt, egy évvel azelőtt, hogy fölvettük az anyagot. Ó, basszus, ez marha régen volt. Igen, szükségem van időre, hogy megértsek, felfedezzék és kikísérletezzek dolgokat. Na és a koncepció kialakítása után elkezdtem mindenféle riffeket összekalapálni otthon dobgéppel, meg a dalszövegeket megírni, és akkor abból egy csomó dal született, mint például az Isolation vagy az Agony of Defeat. És ezek után az egyéb dalokat is elkezdtem összerakni – és itt szállt be Eloy, aki otthon elkezdett dolgozni a dobtémákon, úgyhogy ő is küldött egy csomó dobtémát, meg persze én is küldtem neki gitárötleteket. És akkor innentől már ketten dolgoztunk, a gitár és a dob. Ezek után Eloy-jal szépen bevonultunk a stúdióba, hogy összerakjuk a dalok alapjait, a szerkezet fő vonalait, hogy látszódjon, hogy egy dalnak milyennek is kell lennie – ez legyen gyors, ez meg legyen lassú, ez legyen dallamos, mit tudom én. Úgyhogy ezeket összeraktuk, aztán innentől Paolo és Derrick következett, és ezzel teljes volt a csapat – innentől már ők is be beszálltak az alkotási folyamatba, és a legvégén természetesen már mindenki bent van a stúdióban, együtt játszottunk, és együtt készültünk fel a felvételekre, és együtt készítjük el magukat a felvételeket is. Ezek után kerül elő Jens, aki mindenféle ötleteket ad, hogy mit változtassunk, ez ne úgy legyen, ez meg egy picit másképp – aztán amikor úgy döntünk, hogy a dal elérte a végső formáját, akkor fölvesszük a dobokat és jöhet a maradék.

Te tanultál valaha gitározni életed során, vagy pedig a veleszületett tehetség van segítségedre?

Mind a kettő, ugyanis soha az életben nem tanultam elektromos gitáron játszani – viszont volt egy csomó akusztikus gitár órám, és még a mai napig tanulok. Meg tudod, rock and roll-on és heavy metal-on nőttem föl – hallgattam ezeket az albumokat, próbáltam a felvétellel együtt játszani a dalt, és hallgattam régebben a magnószalagokat, és próbáltam megtanulni a riffeket. Ugyanakkor klasszikus zenét is tanultam, meg kottát olvasni is, úgyhogy igen, igazából mindkettő. Szükséged van a tehetségre, persze, hogyne, de fel kell készülnöd arra is, hogy megtanuld, pontosan miről is van szó – ha nem ismered a szabályokat, hogyan szegnéd meg őket? Igazából ez egy nagyon érdekes dolog, fantasztikus megérteni, hogy mi is történik. Ezek után már megvan a lehetőséged arra, hogy megteremts valami újat, és ezzel különböző szintekre juss el – különböző hangulatokat, érzéseket teremts meg. És igazából fantasztikus a zeneelméletet tanulni – azt megérteni, hogy adott hangsorok és akkordok miért jelentősek a zenében. Ez igazából nem is csak a Sepultura miatt fontos, hanem az egyéb zenésztársakkal való játék miatt is – klasszikus zenekarokban is nyomom, játszom egy csomó egyéb emberrel, de mindenféle közkedvelt és népszerű brazil zenét is játszom egy csomó különböző zenésszel, így óhatatlanul is folyamatosan lehet tanulni valamit. És amikor eljön az idő, hogy a Sepultura számára írjak dalokat, akkor ez a technikai tudás – meg mindaz a tudás, amit az egyéb műfajokból merítek – lehetőséget ad arra, hogy jobban játsszak, hogy jobban megértsem a zenét. Majd ezek után már megszegheted a szabályokat, és csinálhatsz valami tök mást.

A Sepultura-hoz a Schizophrenia előtt csatlakoztál, ami nagyon-nagyon régen volt. Mit gondolsz, hogyan változott a szólózási stílusod azóta?

Ó, baromi sokat változott! Annak idején, a kezdetek kezdetén én sokkal inkább hagyományos trash metal stílusú szólóknak játszottam, olyanokat, amiket a Beneath the Remains-en vagy az Arise-on hallasz – de azért próbáltam dallamot is belecsempészni. Mindig imádtam Ozzy Osborne-t, Ronnie James Dio-t vagy Def Leppard-ot, a nagy gitárosokat, meg persze az Iron Maiden-t vagy a Judas Priest-et a sok-sok dallamukkal meg a fantasztikus hangszerelésükkel. Tehát én mindig próbálok – mint például a Desperate Cry vagy a Mass Hypnosis esetében – valami dallamot is belecsempészni, egy kicsit elhúzni a dolgot dallamosabb irányba a trash metal darálásra mellett. De amikor a Chaos A.D. vagy az Arise született, akkor egy kicsit más irányba mentem el, teljesen eltávolodtam a hagyományos szólózási stílustól, és igazából szerintem egy progresszívebb zenei irányba kanyarodtam. Ha meghallgatod, akkortájt a gitárjátékom teljesen disszonáns volt – nézd csak meg például a Propaganda szólóját vagy a Roots-ot. Igen, azt mondanám, hogy akkortájt sokkal a progresszív irányba mentem el. És hát mostanság… jó, nem mostanság, hanem az utóbbi 10 évben próbáltam erre nagyon odafigyelni és megpróbáltam minél több és több energiát a gitárjátékba fektetni, sokkal többet tanulni, sokkal többet skálázni, sokkal többet gyakorolni. Próbáltam minél jobb szólókat írni, és azt hiszem, hogy ennek az egésznek a Quadra a csúcspontja – ezzel valami egészen egyedit sikerült összehozni. Őszinte leszek, teljesen elégedett vagyok a gitárjátékommal, azzal, ahogyan a szólók beleépülnek a dalokba, és azzal is, ahogy a énekhez, a különböző dallamokhoz kapcsolódnak. Igazából nagyon lenyűgöző, hogy ez megadatott nekem zenészként úgy, hogy már 35 éve vagyok a pályán. Annyi baromi sok dolgot csináltunk már a múltban, és nagyon várjuk, hogy új anyagokat hozhassunk össze… és ez teljesen lenyűgöző. És ahogy említettem, az az érzésem, hogy soha nem játszottam még annyira jól, mint most – úgy gondolom, hogy most nagyon felkészült vagyok, nem is csak technikailag, hanem lélekben is, és nem is csak arra, hogy a stúdióban eljátsszam az anyagot, hanem hogy élőben is bemutassam.

Igen, valahogy nekem is az az érzésem támadt, hogy a Quadra sokkal intenzívebb, sokkal élőbb, mint bármilyen más anyag, amit a Sepultura az utóbbi két évtizedben letett az asztalra.

Igen, teljesen igazad van, én is úgy érzem, hogy a Quadra sokkal inkább élő, mint például a Machine Messiah – pedig ugyanazzal a producerrel dolgoztunk. És éppen ezért gondolom azt, hogy itt közösen sikerült tovább fejlődnünk – ez egy szerves változás, egy szerves lépés, aminek az eredménye egy sokkal realisztikusabb album lett. Igen, teljesen igazad, van sokkal élőbb ez az anyag.

Köztudott, hogy szereted a Jackson gitárokat, különösen a flying Jackson-okat, és ha jól tudom, akkor minimum azóta használsz ilyen hangszert, amióta a Sepultura-ban játszol. Miért szereted őket?

Hogy miért..? Mert baromi jók… nem tudom. Mindenesetre, tudod, Randy Rhoads volt azon emberek egyike, akik leginkább hatottak rám, és igazából nagyon sok gitáros – mint például Kirk Hammett és Dave Mustaine – is használta ezeket a flying Jackson-okat, hogy csak egy pár nevet említsek a hosszú listáról. Itt igazából Randy Rhoads volt a tettes, mivel ő tervezte ezt a gitárt, aztán Grover Jackson-nal együtt építették meg; ez a mai napig egy nagyon népszerű és sokak által használt hangszer, és igazából nagyon kényelmes rajta játszani. Imádom a Jackson-okat, és nagyon szeretem a Randy Rhoads-ot. Úgy általában is nagyon szeretem a gitárokat, de igazából a Jackson Randy Rhoads a kedvenc hangszerem.

Jövőre, 2021-ben fogjuk ünnepelni az Arise harmincadik születésnapját, és én úgy gondolom, hogy ez az album megkerülhetetlen fontosságú volt mert a metal zene történetében. Készültök erre valamilyen speciális eseménnyel vagy programmal?

Nem, nem igazán… mi a jelent ünnepeljük, sokkal több ünnepelnivaló van jelenleg… nézd, igazából csinálhatnánk valami speciális dolgot vagy speciális setlist-et, de én nem igazán látom saját magunkat, ahogy az egész albumot eljátszanánk az elejétől a végéig, vagy bármi ehhez hasonlót. Számomra ez csak időveszteség lenne, hiszen annyi baromi jó zenélni valónk van. Tiszteljük és becsüljük a múltat, de a jelenben élünk. Minden turné minden egyes fellépésén játszunk az Arise-ról, tehát ha így tekinted, akkor mindig is megünnepeljük, minden fellépés minden egyes pillanatában. Az egy fantasztikus zene, egy fantasztikus album, és nagyon sokan a mai napig meghatározónak tartják, mivel a munkásságukra egy sok zenére hatással volt – és ez tényleg fantasztikus érzés. De ahogy mondtam is, mi most éppen a Quadra-turné előtt állunk… de a fene tudja, még az is lehet, hogy kitalálunk valamit, de igazából a fókusz a jelenen van.

Van egy kérdés, amit mindenkitől megkérdezek: mit jelent számodra a zene, és mit jelent számodra a metal zene?

Én az gondolom, hogy a metal a legpopulárisabb zenei műfaj a világon. A Sepultura az elmúlt harmincöt évben nyolcvan országba jutott el, teljesen függetlenül vallástól vagy a politikától. A metal igazából ajtót nyit egy másik kultúrára – mindenhol ugyanazokat a fekete trikókat látod, ugyanazokat a kölyköket, mindannyian a 666-ot ordítják, vagy a Number of the Beast-et, vagy bármi ez hasonlót. És a metal mindig túl fogja élni, mert magába fogad különböző zenei műfajokat, amiket metal-lá alakít át. A Sepultura brazil népzenét és ütőseket használ, a Metallica pedig amerikai country zenét – és van egy csomó olyan metal zenekar, amelyik rap-et meg blues-t meg klasszikus zenét meg a bánat tudja mit. Igen, a metal nyitott és szabadságot ad – én azt hiszem, hogy ennek az egésznek szabadság a lényege. Tehetsz, amit akarsz, ez továbbra is metal zene marad – és ez teljesen lenyűgöz.

Nos, van itt a listán egy utolsó kérdés, amin sokáig gondolkoztam, hogy egyáltalán megkérdezzem-e, mert nagyon nem fogsz neki örülni. Mindenféle válaszokat, ötleteket, spekulációkat olvastam erről a dologról, és végülis megértettem, hogy nem kerülhetem el ezt a kérdést. Szóval, a Sepultura-nak volt annak idején egy énekes-gitárosa, akit Max Cavalera-nak hívnak, és aki 1996-ban kilépett a zenekarból. Max az önéletrajzában azt állítja, hogy a jövőben teljes mértékben nyitott a Sepultura-val való bármilyen együttműködésre. Te hogy látod ezt az egész helyzetet, mi a véleményed?

Nincs semmilyen véleményem erről az egészről. Én a Quadra-ról szeretnék most beszélgetni – ebbe ment bele az összes energiám, és jelenleg ez van a központban.

Köszönet Leoni Dowidat-nak és a Nuclear Blast-nek a lehetőségért.

Írta: Á

// //