fbpx

Készül az új FROST lemez, MOCSNIK FERI mesélt nekünk a zenekar terveiről

A FROST alapítótagját, a multihangszeres Mocsnik Ferit kerestük meg, és arról faggattuk, hogy mi is van mostanság a Frost háza táján.  Nem vagytok már mai csirkék, ha jól tudom jövőre lesz 25 éves a Frost. Mit terveztek a jubileumra? Esetleg valami különkiadás, több koncert, vagy áldozás… haha?

Először is üdvözlet mindenkinek! Igen, a Frost jövőre már a 25. évét tapossa, jó gyorsan elröppent az idő ’96 óta. Vannak elképzelések a jövő évet illetően, de a jelenlegi  vírushelyzet miatt igencsak “halkan” tervezgetünk, ez a bizonytalanság ami a mostani időket övezi, elég nagy korlátokat szab, ami a koncerteket illeti. Vannak lekötött bulik, de hát ugye nyugtával dicsérjük…Szeretnénk több bulit is, a mi szemünkben illusztris és baráti zenekarok társaságában, akikkel magas színvonalú, éjfekete hangulatú koncertekkel tennénk emlékezetessé ezt a 25 éves jubileumot. Szeretnénk végre ha megvalósulhatnának jövőre a 2020-ban elmaradt erdélyi koncertek is. Ami viszont biztos, hogy írjuk a dalokat az új albumra, ami ezúttal egy teljes nagylemez lesz és legalább egy videoklip is készülni fog, mindez 2021-es megjelenéssel. A mostani körvonalak alapján minden közhely nélkül mondhatom, hogy az eddigi legjobb, legkiforrottabb Frost anyag van születőben. Elképzelhető, hogy lesz ismét egy speciális nagyon limitált kiadvány is az évben, de erről bővebbet egyelőre nem tudok mondani. Ha kikerül a büntetőtörvénykönyvből az áldozás, arra is lesz ötletünk! ha-ha

Mióta ez a felállás nálatok? A magánéletben is találkoztok, vagy csak a zenére korlátozódik a tagok közti kapcsolat? Az új számok alkotásában ki hogyan vesz részt? Van nálatok olyan, aki a háttérmunkákkal foglalkozik?

Na igen, a felállás…Aki követi a zenekart, az tudja, hogy 2018-ban leállt, gyakorlatilag feloszlott a horda. Millió nehézség volt ennek az oka, amivel nem tudtunk egyhangúlag megbirkózni, ezért ez lett belőle. Tehát nem személyes vagy zenei okai voltak, ezt hangsúlyoznám. Mai napig jóban vagyunk a srácokkal, innen is fekete üdv az Aornos-nak! De mivel az elvonási tünetek gyorsan jelentkeztek, elkezdtem dalokat és szövegeket írni, amiből végül lett egy lemeznyi. Megkérdeztem Deák Tomit, (aki addig is Frost tag volt) volna-e kedve felnyomni az éneket a lemezre, mire ő minden gondolkodás nélkül belevetődött a melóba. Miután a Metal Ör Die Records kiadta az albumot, majd kihoztunk egy Special Box Set kiadványt,  felmerült, hogy koncertezni is kellene, így összehoztunk egy jó kis felállást, ami lenyomott pár jól sikerült bulit a tavalyi évben, majd idén ugyanezzel a felállással megjelent a MÖD Records-nál a “The Way Of Condemnation” című EP 7″ vinyl + póló pack kiadvány és csináltunk egy klipet a “The Way” dalra. Ebben a felállásban kényszerből visszaültem a dobok mögé és basszusgitáron Bodzás Gabi nyomult. Viszont miután megoldódott a dobos kérdés, pár hónapja a mostani, fix felállásban toljuk a szekeret: Deák Tamás/ének, Mocsnik Ferenc/bass, Komló György/gitár, Köhler Bence/gitár, vokál, Balázs András/ dob. A magánéletben is próbálunk 1-2 főzős/piálós bulit összehozni, de mivel többen műszakolnak, sőt többen nem is barcikaiak, nem könnyű dolog. Ettől függetlenül a tagok közti viszony barátinak mondható. A dalokat jelen pillanatban én és Bence szállítjuk, általában otthon “feldemózzuk”, hogy a többiek jobban átlássák mire gondoltunk, de a végső formájáról együtt döntünk, zenekari szinten (ha esetleg nem repül egyből a kukába). Többször online is bemutatunk pár témát egymásnak, ki mit szól hozzá. Van azért némi demokrácia is a bandában! ha-ha! A háttérmunka nagyon sokrétű. Van amit totál egyedül intézek, de szerencsére a többiek is elég aktívak, ha felmerül olyan dolog amiben segíteni tudnak, mindenki odateszi magát.

A Magyar Black Metal nekem mindig olyan volt kicsit, mint egy elveszett bárány… Mindenki beszél róla, fikázza, agonizál rajta, jobban tudja mit, hogyan is kéne csinálni, de szinte senki nem alkotott maradandót, tisztelet persze a kivételnek. Nekem ilyen kivétel a Frost is, minden elfogultság nélkül. Ti hogy érzitek ezt? Mennyi banda maradt meg, mióta ti zenéltek?

Igen, a magyar underground elég furcsa, bármelyik szegmensét is vennénk górcső alá, lehetne róla sokat beszélni. Régebben sokat is foglalkoztam olyan dolgokkal, amivel az idők során kiderült, hogy egy fikarcnyi energiát sem kellett volna rá pazarolni. Sok próbálkozó volt a pályán mióta mi is képben vagyunk, sokan kiperegtek, de azok az arcok, bandák, akik valóban fanatikusak voltak, nos azok közül azért most is itt van jópár. Mindig voltak akik megmondták a frankót, keltették a feszültséget, kavarták a szart, de a helyzet az, hogy az idő mindent megválaszol előbb utóbb. Kiderül, kikből lettek értékteremtők és kik tűntek el a homályban. A magyar undergroundnak igenis vannak ékkövei, itt tudnám említeni a teljesség igénye nélkül  a Sear Bliss-t, Ahriman-t, Angerseed, Gutted, Age Of Agony, Christian Epidemic zenekarokat vagy épp a Bornholm-ot, Aornos-t…de lehetne még sorolni. Igaz, ide soroltam most death csapatokat is, de szerintem nincs a honi underground olyan helyzetben, hogy annyira kasztosodni lehetne vagy kellene. Öröm, hogy a kérdésedre visszatekintve a Frost-ot is ilyen csapatnak látod, büszkeséggel tölt el.

Mi volt az első zenei hatás, amiért ebben a stílusban kezdtetek el zenélni?

Az első albumok, amik hatására a sötét művészet gyakorlására adtuk a fejünket, szinte egyszerre kerültek látótérbe és fejtették ki hatásukat a rövid ideje már működő Prophecy (Frost+Mytra előd) nevű zenekarunkra a ’90-es évek első felében. Itt a korai Bathory albumok, az Immortal-Diabolical Fullmoon Mysticism albuma, a Samael-Ceremony Of Opposites, a Rotting Christ-Non Serviam és a sorból kissé kilógó Crematory első albuma nyomta rá leginkább a bélyegét, mint inspiráció. Utánozni viszont senkit nem akartunk már akkoriban sem. De voltak azért egyéb ínyencségek is amiket már egyébként is szerettünk, mint pl. a Death, Cynic, Cannibal Corpse, Kreator, stb.

Ha most újrakezdhetnétek, változtatnátok valamin?

Maga az akkori közeg, a dolgok feelingje, az az atmoszféra, a hangulat, ami akkoriban Miskolc, Ózd, Sajószentpéter és úgy a környék segítségével Kazincbarcikán a Hordó nevű helyen összpontosult, az leírhatatlan, megfoghatatlan volt. Talán nem is lehetett volna jobb és élvezetesebb. Ami a zenélést illeti, sorolhatnám, mit kellett volna másképp, de semmi értelme nem lenne, mivel akkor is tudtuk mit kellett volna másképp, csakhogy a fanatizmusunkon, lelkesedésünkön és az olcsó hangszereinken kívül az üres zsebünk volt, így mindent úgy oldottunk meg, ahogy tudtunk. Az az időszak így tartozik hozzá a Frost történelméhez, így van rendjén. Büszke vagyok rá, hogy nem adtuk fel.

Van olyan zenekar az újabb 2010 utáni időkből, akiket szerettek hallgatni, hatással van rátok?

Most csak a magam nevében tudok nyilatkozni. Ha olyan bandákra gondolsz, akik 2010 után alakultak, sajnos én teljesen vakon vagyok. Nem igazán kutatom az új bandákat, sem a hazai sem a külföldi palettán. Leginkább a régi bandák régi és néhánynak az új lemezeit veszem elő, az újabb lemezeket inkább az atmoszférikus vonalból. Drudkh, Eldamar, Elderwind, ilyesmiket. De a MGLA utóbbi albumai is tetszenek. A honi vonalban azokat hallom leginkább az új csapatok közül, amik innen-onnan úgymond elém kerülnek. Örömmel konstatálom, hogy vannak jó csapatok, akik amellett, hogy ügyesek, egyediségre is törekednek és nem akarnak a 300. zenekar lenni, akik a Transylvanian Hunger sokadik verzióját adják elő.

A legújabb számotok The Way címen jött ki, számomra az a hidegrázós kategória, nyilván a szó legnemesebb értelmében. Kedvem lenne baltával rohangálni Újpesten a Farkaserdőben, haha… Hogy érzitek, szerintetek milyen lett az album? Ha ti hallgatjátok, minden pontjával elégedettek vagytok?  Könnyen ment a felvétel? Milyen a viszonyotok a stúdióval/kiadóval?

Igen, igaz, hogy idén nem adtunk ki nagylemezt, viszont kijött egy 7″ vinyl EP, a két dalt szerepeltető “The Way Of Condemnation”. A The Way című dal Bence betegsége, míg a Condemnation-t én vázoltam a többieknek. Az érintett stúdió ezúttal a gyulai No Silence volt, ahol Simi munkájával maximálisan elégedettek vagyunk. Nem tudom, hogy mondtam-e már ilyet valaha a saját anyagunkkal kapcsolatban, de ennek a két dalnak a hangzásával tényleg elégedett vagyok, a blackesebb témák is jól szólnak, érthetőek. A felvétel is simán ment, szóval tényleg klappolt minden. Nem utoljára dolgoztunk együtt Simivel, ezt előre elárulhatom az új albumot illetően is. Mindent megvalósított amit szerettünk volna, pedig nem épp a sötét zenékre van szakosodva… Régóta szerettünk volna egy professzionális klippet, amit most Krokavecz József munkájával meg is ejtettünk a “The Way” című tételre. Elég kalandos és mozgalmas sztorik fűződnek a klipfelvételhez, de azt hiszem elmondható, hogy egy színvonalas videót sikerült csinálni. Plusz fordulat volt ezzel kapcsolatban, hogy a premier a hatalmas bázissal bíró Black Metal Promotion nevű youtube csatornán történt és ennek köszönhetően pár hónap alatt túllépte a videónk a százezres megtekintést, ami igen nagy szó nekünk. Ezzel együtt hálásak vagyunk a világ szinte minden tájáról jövő elismerő szavakért, a videó alatt levő gratulációkért. Nagyon sokat jelent nekünk  a jövőre nézve, köszönjük! A Metal Ör Die Records főnök Stauderer úrral teljesen korrekt a viszonyunk, mindent meg tudunk beszélni, úgy mennek a dolgok ahogy kell. Sosem tervezünk nagyon előre, amikor viszont van aktualitás, akkor szinte mindennapossá válik a kapcsolat.

Azt, hogy mi a true és mi nem nektek fontos volt, illetve most még fontos? Az arcfestés, vér, mindenféle kultikus eszköz a színpadon elengedhetetlen része a műsornak, vagy mára már „csak” a zene is elég? Van idő a festésre egy klubkoncerten, ahol esetleg 3-4-5 banda is fellép egymás után?

Az a helyzet, hogy én személy szerint már pont leszarom, hogy egy valaki által definiált fogalomnak én meg akarjak felelni. Véleményem szerint a zenét illetően nem attól lesz valami trúúú, hogy megfelel a három riffes szabálynak és úgy szól mint egy rakás szar. Nekünk is vannak régi anyagaink, amik szarul szólnak, de az nem azért van, mert feltétlenül ilyet akartunk, hanem azért, mert ilyenre futotta. Mindig is szerettük volna, ha a zene amit át szeretnénk adni, érthető legyen, tele dinamikával, de ezzel együtt meglegyen benne az őskáosz! A külsőségeket, amik valójában nagyon is a belsőnkből fakadnak, igenis preferáljuk. Azt szeretnénk, ha minden bulin azt tudnánk a színpadra vinni ami egy egésszé teszi a történetet. És itt jön a hatalmas DE… Sajnos a magyarországi klubok nagy többségében nincs öltöző, külön mosdó vagy ilyesmi. Ha mégis van, akkor egy többzenekaros bulin a cuccodat lepakolni is művészet, nemhogy egyéb terveinket is megvalósítsuk. Így az esetek többségében corpse paint nincs, és sokszor még a színpadi díszlet felpakolása is problémás. Azért a tőlünk telhetőt a lehetőségekhez mérten meg szoktuk tenni.

Szerintetek itthon milyen az underground klub élet? A Magyar média kellően támogatja a nehezebben befogadható stílusokat? Vannak kedvenc klubjaitok itthon?

Azt hiszem elmondható, hogy koncertekben nincs hiány, van választék és van minőség. Az már viszont egy nagy probléma, hogy a koncert látogatottság nagyon változó és inkább lefelé tendál az underground klub bulikat tekintve. Erre persze van aki rávágja, hogy minőség kellene, de közben nem veszi észre, hogy már nagyon sok magyar csapat igazi minőséget képvisel, mert lehet, hogy otthon a fotelből ez még nem tűnt fel neki. Ezúton is mindenkit arra bíztatok, igenis látogassák a bulikat, mert megéri! A médiáról annyit tudok elmondani, hogy a Frost esetében, ha történik valami a zenekar körül, azért a szaklapok netes oldalai említést tesznek róla, segítenek nekünk, ez viszont a külföldi oldalakról is elmondható, sőt… A magyar Rocker Rádió több dalunkat is játssza, de nemrég a népszerű francia Goth and Metal nevű rádió is elkezdte rendszeresen adagolni a “The Way” dalunkat. Ez mind örömteli számunkra. Ettől függetlenül sokkal, de sokkal több promóció és támogatás elférne a szélsőségesebb stílusok irányában  a média komolyabb szegmenseitől. De hát tudjuk, hogy milyen alapon működik a világ… A klubbokra visszatérve egy kedvenc volt, ami sajnos tavaly megszűnt, ez pedig a barcikai Diamond Rock Club volt. Minden hazabeszélés nélkül, ez egy kiváló adottságokkal rendelkező, tágas öltözővel, mosdóval, megfelelő színpadmérettel, professzionális technikával és technikussal felszerelt sokszáz fős, hangulatos hely volt. Sajnos úgy hozta a sors, hogy véget ért a története. Sok jó buli volt ott. Ha a helyek hangulatát vesszük alapul, szeretünk Debrecenbe is járni, bár ha jól tudom a Kaptár ott is beleállt a földbe, pedig Manyi az Angerseed-ből sok jó bulit szervezett oda. És nem mehetünk el szó nélkül a budapesti Kék/Vörös Yuk mellett sem!

Mondjuk ez egy ördögi kör is… Az underground népszerűsítése, ha már sok százan vannak egy koncerten, az már kommerszé válik egyeseknek, hehe… Ha lehetne, ettől függetlenül változtatnátok ezen? Ha a pénz nem lenne kérdés, népszerűbbé kéne tenni a Black Metal-t hazánkban?

-A kérdésed első felére  válaszolva azt gondolom, hogy nagyon igaz és valahol vicces is, csak nem nagyon van kedvem röhögni rajta. Ez valahol ugyanaz a bugyutaság, ahonnan a “trúúúság” fakad. Megalakul egy underground banda, felvételeket készít, elkezd koncertezni, pont azért, hogy megismerjék. Na de ha megismerik őket és az embereknek bejön a zenéjük, sokan elmennek idővel a bulikra, akkor mindig megjelennek bizonyos hangok, hogy ezek kommerszek lettek, meg ez már nem is trúúú, pedig lehet, hogy embereink zenéje mit sem változott a jó értelemben véve. Az sem ritka, hogy ezek a hangok esetleg más zenekaroktól származnak. A kérdésed másik felére reagálva azt tudom mondani, hogy nem gondolom, hogy direktben “népszerűsíteni” kellene a black metal-t. Az emberekre így is ráhúznak egy csomó szarságot a tévéből, a közösségi oldalakon, egy csomó ember manipulálva van, olyan mint egy zombi. Akiknek a mi zenénk szól, azok ne legyenek ilyenek. Azt a réteget akit kell, megtalálja ez a zene, ez a létforma. Ez a réteg olykor szélesebb, olykor kevesebb embert fog össze, de ezek legalább ösztönből élik meg ezt a művészetet, nem pedig rájuk lett húzva mintegy divatként.

Külföldön mi volt eddig a legnagyobb sikeretek? Azért én úgy látom, hogy a black metal szférában sok külföldi oldal foglalkozna veletek szívesen. Ti is így érzitek? Akartok még ajtókat nyitni határon túl?

Én abszolút sikernek könyvelem el a Frost esetében, hogy három amerikai kiadó is megjelentetett illetve terjesztett Frost albumokat. A Paragon Records mellett a Black Plague Records és a Metallic Media. Sok külföldi platform figyelemmel kíséri amit csinálunk. Kiugró dolognak tekintjük a “The Way” sikerét, amit egy nagy promóciós youtube csatornán sikerült bemutatni. Az arckönyv által nyújtott lehetőségeken keresztül pedig nagyon szépen látjuk, hogy megszaporodtak a külföldi oldalakon a Frost oldal említései. Ezeket a mai világban, mikor milliónyi zenekar van, nagyon meg kell becsülni és örülünk neki, hogy terjed a rontás, amit művelünk! ha-ha!

Ha most kezdene valaki Black Metal zenekart, mit ajánlanátok neki, hogyan kezdjen hozzá?

Ez nehéz kérdés. Viszont valamiért úgy gondolom, hogy aki black metal-t akar játszani, annak nagyon is van elképzelése arról, hogy az hogyan is fog “kinézni”. De talán az egyik legfontosabb dolog az egyediségre való törekvés.

Köszönöm az interjút és remélem, mihamarabb találkozunk „egy” sör mellett, haha….

Mindenféleképpen! haha! Én is köszönöm a lehetőséget a Frost nevében! Üdvözlet, csak a metal!

Készítette: Kapuszta Tibor

 

// //