ENSIFERUM – Thalassic (2020) amit végighallgathatsz a cikkben

ELŐADÓ: Ensiferum
ALBUM: Thalassic
SZÁRMAZÁS: Finnország
MEGJELENÉS ÉVE: 2020
HONLAP: https://ensiferum.com/
ÉRTÉKELÉS: 8/10

 

Megértem, ha sok rajongó többé-kevésbé elfordult az Ensiferumtól az utóbbi időkben, való igaz, hogy nem egy albumuk (elsősorban I’m looking at you, Unsung Heroes …) eléggé inspirálatlannak (vagy na, értitek, uninspired,  szóval ötlettelen, inkább) tűnt. Nos, a Thalassic nem az, bár fel kell mindenkit készítenem – másnak elég más.

Szinte konceptalbumnak tekinthető a finn epic folkos poweres deathes csatametalosok nyolcadik stúdióalbuma – a név a görög thálassa szóból ered, ami tengert jelent, az angol thalassic fordítása pedig “tengerrel kapcsolatos”, és nem egyezik meg a World of Warcraftos thalassian elf-nyelvvel. Ebből logikusan is következik, hogy az albumot egy meglepően hosszú intró nyitja, a Seafarer’s Dream három perce vezet át minket két olyan dalba, amiket már a szemfülesebb és/vagy aktívabb rajongók hallhattak is. Nem mindig jellemző, hogy gyakorlatilag az album legfogósabb tételeit lövik el pont mint videoklipes vagy egyéb előzetes, azonban akkor itt most kezdjük ezzel: a Thalassic jó album, de a Rum, Woman, Victory-nél és az Andromeda-nál (számomra) a Tengerin (heh) ennél feljebb már nincs. A már a legelső (amúgy iszonyatosan fogóóóós, nem is lehet rá mást mondani, elképesztően enskás dallamvezetéses gitártémás nótácska) dalnál feltűnt dolog végig megmarad – feltűnően sok a tiszta ének a rumos-nőstényes dajdajnótán – a többi dalra ez méginkább jellemző, ami tudom, hogy sokakat el fog ijeszteni.

Azonban a jó hír az, hogy akinek egyrészt tetszett az újabb, tisztaénekes irányzat (pl. God is Dead, Don’t You Say a Two Paths-ról), az ezt is nagyon adni fogja, főleg, hogy a dalok sokkal enskásabbak, mint az imént említett kettő, másként szerencsére már nem Markus Toivonen énekel, hanem olyan, aki tényleg tud is énekelni (üdv az Ensiferumban, Pekka Montin!), ráadásul nagyon is jól (Markusnak miért nem szólt senki amúgy hogy ezt nem kéne 🙁 ). Köszönhetően egyrészt a tisztaénekkel telítettségnek (és persze a metal műfaj legjobb dolgának, a csordavokálnak), másrészt valamelyest a hangszerelésnek is, a The Defence of the Sampo című dal egyébként meglepően Turisasosra sikerült, szóval akinek Turisashiánya van, e kalevalai dal refrénje szerintem ezen enyhíteni fog, szinte rá lehet énekelni egy helyen a To Holmgard and Beyond-ot :’). Bár a finn hőseposz egy része a Sampo megvédése (meg egy festmény is), a tengeres témába ugyanúgy beleillik. A Kalevalában a szampó egyfajta mindent is őrlő csodamalom, amit Väinämöinen visszarabol Louhitól, észak úrnőjétől aki a tengeren menekültükben rájuk támad, hogy visszaszerezze a kincsét. A hajón Väinämöinenék zátonyt varázsolnak, ezen Louhiék támadó hajója összetörik, Észak úrnője azonban a romokból sassá változtatja magát, hátára veszi többezer Pohjola-i harcosát, és újra támadásba lendül. A szampót azonban nem kaparintja meg, ugyanis annak nagy része a tengerbe esik és megsemmisül (ezért van a tenger, Ahti világban (wink wink, Ensiferum fanok) annyi kincs), a megmentett törmeléket pedig Väinämöinen Kaleva földjén ülteti el… Szóval ez a jó kis csatatörténet az album legjobbjai között van, bár végig tiszta ének van benne, de a tempója meglehetősen gyors, a vonósokat imitáló szinti szépen egészíti ki a gitárt, a a gitár az énekdallamot,  a refrént pedig már említettem, mennyire epik, egy része pedig a Stone Cold Metalra emlékeztet :’).

Szintén elég régienskás a Run from the Crushing Tide, a rohanós gitártémát nemcsak hallható szinti, de kórusének is kíséri, nagyon erős kis csomagot kiadva, pláne amikor erre az amúgyis telt hangzásra Petri Lindroos hörgése erősít még rá. Itt is van tiszta ének, de kimondottan jó balanszban áll a hörgéssel, én azért igenis ragaszkodom a harsh vocalt alkalmazó Ensiferum dalokhoz is, ez pedig ilyen mértékben teljes mértékben kielégít, kicsit olyan Deathbringer from the Sky-os a riffelése.

De hogy ne csak magasztaljam az albumot, azért vannak negatív pontok is, például szerintem a One with the Sea és Cold Northland középtempós elnyújtottsága is egyaránt unalomba fullad, egyszerűen túl balladisztikus, lassú, uncsi. Pedig a Cold Northlandtől sokat várta, ugyanis címe szerint a Väinämöinen-saga harmadik része – és mint tudjuk, annak a második része, a Little Dreamer az egyik legeslegjobb Ensiferum dal, ever. A Väinämöinen part 3. az a ritka típusú dal, ahol a verze szerethetőbb, minta  refrén. Szapora, siető gitártéma és dob, de számomra egyszerűen a refrén dallama túl egyszerű, nem tud magával vinni. Szerencsére a For Sirens visszahozza az életkedvem, az Ensiferumtól elvárt gitártémákat, hangzást, dallamvezetést hozza, a refrén bármelyik korábbi Ensiferum dal lehetne szinte, csak ez most tiszta éneket is kapott, de hát ez van, ők erre fejlődnek. A gitárokba viszont szerelmes vagyok.

Érdemes még megemlíteni a sorból kicsit kilógó Midsummer Magic-et, ez az album legfolkosabb tétele, és nagyon emeli az album hangulatát. Hogy is ne tenné, a nyárközép/szentivánéj gyakoratilag a legfontosabb ünnep északon, és a dal meg szépen el is meséli a juhannus-szal kapcsolatos tradíciókat – bár az “offerings to the thundergod” szerintem inkább csak a pszeudovikingek kielégítésére került bele a dalszövegbe, de a “run naked in the fields” bizony legit és megállja a helyét. És végre egy kis finn dalszöveg is! Jó, mondjuk a Merille Lähtevä című bónusz dal teljesen finnül szól egy kedvesétől búcsúzó tengerészről (vagy legalábbis valakiről, aki most bizony kimegy a tengerekre bandukolni, aztán vagy hazatér, vagy nem, RIP). A dallamok pedig az album egyéb dalainak dallamaiból (is) vannak összegyúrva, szóval nagyon szép összefoglalása a lemeznek.

Szóval, mit is mondhatnék. Szerintem több Ensiferum fannak fog tetszeni ez az album, mint az előzők, azonban aki nehezen fogadja be a főéneken belüli (mert tényleg annyi van belőle) változtatásokat, annak lehet nehezebb lesz hozzászoknia, de mindenképp érdemes esélyt adni minden egyes dalnak, mert figyelemmel, tehetséggel vannak megírva, és persze lehet, hogy más hallgatónak meg más fog bejönni. Várom a koncertes újratalálkozást!

Írta: Vica