Earlybird

Új felállással és ezzel együtt új stílussal jelentkezik a pesti/miskolci modern metal banda, az Earlybird. A négytagú csapat újrabemutatkozó EP-je a tervek szerint a 2020-as év folyamán fog megjelenni. Az újjáalakulás körülményeiről és a jövőbeli tervekről beszélgettünk a reggeli pacsirtákkal – a hét zenekara az Earlybird!

Név: Earlybird

Műfaj:  modern metal/popmetal

Megalakulás éve: 2018

Város: Pesti-miskolci egyveleg egy kis veresegyházi kórussal

 Zenekartagok:

Jávor Péter– ének, énekek, sporthírek

Tengely Bence – gitár, vokál, kompjúterek

Bányai Gábor – basszusgitár, gain poti, kekeckedések

Pusztai Gábor – dob, rend, fegyelem, tornacipők

Viszonylag friss zenekar vagytok. Mesélnétek pár mondatot magatokról?

JP: Nagyjából két éve találkoztunk Bencével, amikor már 3 éve tanultam Csongor Bálintnál énekelni és úgy éreztem itt az ideje – ha nem is asszonykórusban –, de legalább zenekarban gondolkodni. Bencével elkezdtünk dolgozni az első dalokon, és igyekeztünk megtalálni az ideális tagokat. Utólag azt kell, hogy mondjam, nemcsak zenésztársakat kerestünk, hanem önmagunkat is folyamatosan a zenén keresztül, az új felállás már meghozza azt a stílust, amit képviselni szeretnénk.

BG: Én nem vagyok friss zenekar, így nem tudok magamról mesélni. 🙂

TB: Kb. két éve kezdtünk el Petivel együtt zenélni, akkoriban már egy ideje csak magamnak írogattam a riffeket meg a dalokat. Volt persze pár zenekarom, de semmi értelmes, vagy szétesett az egész idő előtt. Így úgy voltam vele, hogy na, most ezt rendesen, okosan kéne csinálni, így rátaláltam a Majdnem Híres Rocksulira, ahol rengeteg jó arccal, még több szakemberrel és egy csomó szakmai tudással lettem gazdagabb, mindenkinek csak ajánlani tudom. Petivel Papp Lacis Green Day koncerten találkoztunk először, megbeszéltük, hogy a Rancid jobb volt és, hogy csináljunk együtt valamit. Először pop zenekarként akartuk megváltani a világot, de rájöttünk, hogy a hardcore/metal/punk gyökerektől nem tudunk elszakadni.

PG: Engem a Bányai hívott, így minden felelősség őt terheli.

Némi tagcsere is történt az elmúlt időszakban, tulajdonképp újjáalakult a zenekar..

JP: Inkább azt mondanám, hogy valójában most alakult meg. Pusztai Gabi dob, míg Bányai Gabink basszer frontra érkezett. A zenekar mellett, amennyire mindenkinek az ideje engedi, igyekszünk közös programokat szervezni, szerintem fontos, hogy egy zenekar tartson össze, szerencsére ez rövid idő alatt kialakult.

BG: Én körülbelül 1 éve csatlakoztam a srácokhoz, akkor a jelenlegi felállásból még csak ketten, Peti és Bence voltak meg. Ugyanakkor ez alatt az egy év alatt mondhatni egy teljes újjáalakulás ment végbe, mert tényleg mind a hangzás, mind pedig a stílus tekintetében határozottan más irányba indultunk el. Valahogy menet közben kiderült, hogy legbelül mindenki valami másra, keményebbre, dinamikusabbra vágyik, mint ami akkor volt, szólt. A felismerés meg kb. valami olyasmi volt, mint az egymásra mutogató pókemberes mém. 🙂

TB: Sorcsere történt lényegében. Laptop Lajost leváltotta Bányai Gábor, így azért egy pár fokkal tökösebb is lett a sound, plusz a színpadképen is dobott. Az akkori dobosunkat, Zsoltit, 2019 novemberében másmerre sodorta az élet, így jött Pusztai Gabi a képbe, szóval az elmúlt 1-2 év után most lett kész a zenekar. Új stílus, keményebb zene, break-ek meg down-ok meg kiabálás.

BG: (válasz TB-re) Egy basszusgitáros dobni tud a színpadképen…komolyan én kérem ki magamnak!

PG: Mikor a zenekarba “érkeztem” 2019 őszén, már abba csöppentem bele, hogy az átalakulóban van, és szívesen kacsintgatnak a keményebb hangzás felé. Egyből meglett a közös hang, és mind emberileg, mind zeneileg jó kis csapatba kerültem, örültem is ennek. Sőt, azóta is.

2018-ban kiadtátok az “Újra megjelentél” című EP-t. Azóta mi történt veletek?

JP: Rengeteg pozitív és negatív élmény, mint szerintem majdnem mindenkivel. Sokkal több barátunk előtt debütálhattunk tavaly a Robotban, mint azt valaha gondoltuk. Majd a Lovecrose és a Fatal Error jóvoltából eljuthattunk Keszthelyre. Ezen felül Szarvason és a Barba Negra Track kisszínpadán is megmutathattuk magunkat, illetve egy mini akusztikus koncertet is volt szerencsénk adni. Aztán az év második felében jöttek a tagcserék, néha vagy én, vagy Bence hitte azt, hogy nem találjuk meg a megfelelő embereket és itt a vége, de valaki mindig tartotta a másikban a lelket. Ennek eredményeképp megjelenhetett az első videoklipünk az Emberisten c. dalunkhoz, ami már egy átmenet az újabb, keményebb anyag felé.

TB: (kiegészítve Petit) Megnyomtuk a reset gombot és szinte elölről kezdtünk mindent – átköltöztünk egy másik próbaterembe, behangoltuk, aztán lehangoltuk a hangszereket, és elkezdtük átírni a meglévő dalainkat, na meg persze gőzerővel írni az új számokat. Kijött az első videoklipünk is az Embersitenhez, ebben már elkezdtünk kicsit “punkosabb” elemekkel dolgozni, spoken word-ös C résszel, mint egy előfutár az új anyagunkhoz.

PG: 2019-ben csatlakoztam a zenekarhoz, de annak is tanúi lehettünk, hogy az MNB útjára indította a megújított 500 forintos bankjegyeket. Csodálatos évünk volt.

Mit gondoltok a jelenlegi helyzetről, a vírusról és a zeneiparról?

JP: Ki kell belőle hozni a legtöbbet, amit lehet, és pozitívnak maradni, amennyire lehet. Igyekszem többet olvasni, zenét hallgatni, dalszöveget írni, én így vészelem át jelenleg. Azt gondolom, hogy most az a legfontosabb, hogy mindenki saját magára, a családjára és a környezetében élőkre figyeljen. Ha lecseng ez az egész, biztosan nagyot fogunk bulizni, és remélem, mi is minél előbb visszatérhetünk a színpadra.

BG: A helyzetről egészségügyi, gazdasági és a zeneipar szemszögből is rengeteg írás jelent meg, live stream beszélgetés ment már le. Ha a saját dolgainkkal kéne kiegészíteni, akkor remélem, hogy az őszi terveink jó részét azért így is meg fogjuk tudni majd valósítani.

Amúgy én speciel picit nehezen élem meg ezt a “bezártságot”, mert szinte mindig mentem valahova, mindig csináltam valamit, mindig találkoztam valakivel. Furcsa is, hogy már pár hete ugyanarra a helyre van felverve a jurtám. 🙂  Mondjuk így legalább van időm és lehetőségem beállíttatni a gyakran használt hangszereimet. Illetve felpörgött a videokonf… Elsőre mondjuk picit furi volt a webkamerával koccintani. 🙂

TB: Nagyon nehéz helyzet ez mindenki számára, ha csak a közvetlen környezetünket nézzük, számos barátunknak és zenésztársunknak egyik pillanatról a másikra kirántották a talajt a lába alól. Meg kell próbálni a lehető legtöbb pozitívumot kihozni belőle, biztos vagyok benne, hogy most rengeteg dal születik meg a hálószobákban és egy csomó király lemezzel leszünk gazdagabbak ősszel. Mi is most otthon dolgozunk a dalokon, demozunk, ötletelünk. Nagy kérdés, hogy mi lesz a zeneipari helyzettel, miután kilábalunk ebből, az biztos, hogy nem lesz ugyanolyan. Szvsz, visszatér a 3-4 előzenekaros koncertek ideje, és nem csak péntek-szombatokon.

PG: Minden zenésznek tisztelet, aki próbálja így vagy úgy, de átvészelni ezt az időszakot. Nagyon örülök, hogy sok zenész próbálja valahogy megoldani, hogy ezen időszak alatt is hallható-látható legyen. Mások keményen ráállnak arra, hogy új anyagot készítsenek (és itt nem arra gondolok, hogy nagyfater pálinkafőzőjét átalakítják metamfetamin-laborrá). Mi is próbálunk a lehetőségekhez képest minél többet alkotni, bár a bezártság nem segíti a kooperációt.

Több terveteket is keresztbe vágta a vírus. Pontosan mit terveztetek?

BG: Pfúúú… Egy ilyen helyzet soha senkinek nem jön jól. A mi szempontunkból azért is különösen fájó, mert olyan dolgok voltak betervezve az idei tavaszra, melyek újabb lépcsőfokokat jelentettek volna a zenekar életében. Például március végén szerettünk volna stúdióba vonulni az újabb szerzemények közül legalább két dallal. Illetve áprilisra le volt kötve egy bulink, mely voltaképp az első nyilvános debütálása lett volna az új felállásnak és hangzásnak. Hogy az őszi terveinkre vonatkozóan milyen kihatása lesz a jelenlegi helyzetnek… nos, azt egyelőre még mi sem, de szerintem a zeneiparban szinte senki sem látja tisztán. Nagy szerencse, hogy én nyertem meg az ötös lottót, amiből ki tudom majd fizetni az első koncert közönségének szánt statisztákat, így garantált a siker és teltház. 🙂 Szóval sajnáljuk, hogy így alakult, és reméljük, hogy mihamarabb pótolni tudunk mindent!

TB: Így van, mint ahogy sok más zenekarnak, nekünk is egy szép egyenes tollvonással keresztbehúzta a korona a terveinket idénre. Stúdió és koncertek, tehetségkutatók maradtak így el nekünk. Nagyon bizonytalan, hogy a nyárral mi lesz, sámán a javából aki megmondja, hogy mi fog történni. De például tökre adnánk, ha az általunk hallgatott underground zenekarok bármelyikével koncertezhetnénk.

Hogy készül el egy Örlibörd dal? Honnan jönnek a zenei inspirációk?

JP: Általában Bence hozza a gitártémákat, vagy majdnem kész dalokat, esetleg a próbán valaki elkezd játszani valamit, ami megragad a másikban. Ezeket átbeszéljük, finomhangoljuk. Közben én elkezdem otthon kitalálni az énekdallamot és megírni a szöveget. Zeneileg nagyon sokan hatással vannak rám, szövegileg kevésbé. Szeretem, ha egy szövegnek van tényleges mondanivalója, üzenete és különböző dalokon keresztül nem önmagát ismétli egy adott előadó.

BG: Igen, Bence általában kész ötletekkel érkezik. Azokat próbán átgyúrjuk, elveszünk belőle, új részeket rakunk bele, stb., majd amikor úgy érezzük, hogy sikerült összehozni a legújabb pszichedelikus jazz/rock/trash/K-pop egyveleg világslágert, visszalépünk egy pár próbával korábbi verzióra, amiből aztán kiforrja magát a végleges dal. Zenei inspiráció? Én abszolút mindenevő vagyok, olykor eléggé rapszodikus megfejtéseket tudok produkálni. Ilyenkor szokott jönni a kérdés, hogy: “Nem tartunk egy cigiszünetet?” 🙂

TB: Az úgy van, hogy bekarikázom a naptárban a dátumot, hogy na MA írok egy dalt, aztán 3 óra után úgy döntök, hogy eleget EQ-ztam a pergő sample-t. Ritkán járok sikerrel az ilyen előre eltervezett dolgokkal. 🙂 Az sokkal jobban működik, hogy a home office kávészünetben kicsit megpengetem a gitárt, aztán kész is van egy refrén, onnan már fel tudom építeni kb. a szerkezetet, de a végén mindig közösen döntünk a témákról. Van, hogy csak némán megy a TV (szóval a Netflix), és azokra a képekre írok dallamokat.

PG: Eljátsszuk a Kék Osztriga bár zenéjét, aztán rakunk rá effekteket, átküldjük egy kompresszoron (tudod, az a sűrített levegős), lejjebb tesszük 2 oktávval, és BUMMM…így lett a Chocapic.

Ti is csatlakoztatok a Hangfoglaló Program által kezdeményezett #mertkelladal kampányhoz. Milyen zenekarokat hallgattok mostanság?

JP: Nálam a Tiboru (The Idoru) az örök sláger (mindkét felállás). Miközben ezeket a sorokat írom, a következő előadókat hallgatom: Fever333, City and Colour, Elefánt, Lamb of God, Jinjer, Bring me the Horizon.

BG: Ahogy fentebb is írtam, tényleg mindenfélét. Egyébként van erről az egész nagy egyvelegről egy közös playlistünk a Spotifyon #maradjafészkedben címmel. Azt hiszem, nyilvános. Csekkoljátok le! Van ott minden.

TB: Így van – a #maradjafészkedben playlisten összefoglaltuk, hogy mik mennek mostanában nálunk. Nálam viszonylag friss, 1-2 éves lemezek pörögnek a mostani kedvencektől: Beartooth, Bad Omens, Can’t Swim, Counterparts, Kies.

PG: Én sose játszottam ezzel a Honfoglalóval. Minek, mikor ősatyáink már végigjátszották? Azokat a rekordokat úgysem dönti meg senki. Persze a többiek után leírhatnám frappánsan, hogy a #maradjafészkedben playlistünkön betekintést nyerhetsz arról, mostanában mikkel rongáljuk a dobhártyáinkat, de ez már lejárt lemez. (Pedig csak nemrég dobtuk össze a playlistet, és máris lejárt lemez. Micsoda egy rohanó világban élünk…) Ezen kívül a Kék Osztriga bár zenéjét tudjuk ajánlani.

Kinek van a legtöbb kütyüje a zenekarban?  Kinek vannak idegesítő szokásai?

JP: Bence a legnagyobb kütyüs, mindig talál valamit a szekrény mélyén, egyszer ószeres lesz belőle, haha. 🙂 A legidegesítőbb tuti én vagyok, hogy miért, azt mondják el a többiek, mert én nem tudom.

BG: …én nem mondok el semmit, mert akkor legközelebb már engem sem fognak belevenni a kibeszélésedbe. 🙂 Amúgy szerintem is Bence a legnagyobb kütyüs. Nekem is van azért egy pár motyóm, de abból egy csomónak van valami hibája. Néha úgy érzem magam, mint Róka az Üvegtigrisből. 🙂 Idegesítő szokás? Sajnos eléggé késős vagyok. És most nem arra gondolok, hogy “not quite my tempo”, hanem hogy majdnem erről az interjúról is elkéstem, pedig ez nem is élő.

TB: Én vagyok a bazáros, ez tény. Minél többet lehet bizgerálni, annál inkább megveszem. Sokan nem szeretik órákon át állítgatni azt az egy kis potit, vagy keresni “A” soundot, de nekem ez a hülyeség tök jó szórakozás. Én egy diktátor vagyok, nem is zenélnék magammal soha egy zenekarban, az biztos. Honnan? – Elölről!

PG: A csavar kütyünek számít? Mert akkor nekem. Ha nem, akkor nincs sok esélyem a sok pedál, effekt és egyéb finomság mellett. Most épp elszégyellem magam, és lesütöm a szemem, mert csak akusztikus dolgaim vannak. JA NEM! A METRONÓM!! Össze tudom kötni hangfallal is! Nekem van a legtöbb metronómom, az biztos. Volt még másik kérdés? Kicsit elkalandoztam.

Köszönjük a beszélgetést!

Keressétek az Earlybird-öt itt is:

Facebook

Insta

Spoty

Youtube

Site

Bandmap