“Meglepően sok helyre eljutott az albumunk” – A Devoid új anyaga brutális témákat feszeget

Másfél hete jelent mega Devoid (Facebookjuk) első nagylemeze – a korántsem kezdő zenészekből álló győri thrashes hardcoreos metal csapattal most az újrakezdés nehézségeiről és az új album komoly témákat feszegető dalairól beszélgettünk.

 

A bemutatkozó EP óta eltelt másfél év, akkor teljesen a nullárról kezdtetek, mindent felszámoltatok magatok körül, és ahogy mondtad, gondosan ügyeltetek arra, hogy még véletlenül se hozzák párhuzamba a Devoid-ot korábbi bandáitokkal. Azt lehet mondani, hogy mint „nullkilométeres” zenekar kezdtétek újra a zenélést – mik a tapasztalatok a színteret tekintve, illetve mennyire nehéz érvényesülni új bandaként 2020-ban?

Egyébként ez a szakítás a múlttal teljesen tudatos volt, több szempontból is gáz lett volna itt variálni a netes felületekkel, átírni új bandanévre a meglévő profiljainkat, stb. Ez már egy teljesen másik történet, szerintem sokkal jobb tiszta lappal kezdeni. Nyilván már minden nézettség elmarad a korábbiaktól – a mostani nézőszámok nagyságrendekkel több felületen oszlanak meg, mint mondjuk 10 éve, de mégis azt mondom, hogy inkább legyen kevesebb a nézőszám, mert azzal legalább be tudod lőni a státuszodat normálisan, minthogy kínosan a korábbi csatornáiddal próbáld újra eladni az anyagot, úgyhogy közben teljesen mást játszasz, ez nálam ugyanaz a kategória mint a „like-vétel”. Ahhoz képest egyébként, hogy teljesen új bandának számítunk, tök sok koncertre hívtak minket és folyamatosan aktívak voltunk, minden hónapban volt legalább 2 koncertünk. Nyilván az ember merít a kapcsolataiból, de sok olyan helyre is kaptunk meghívást, ahol korábban nem voltunk, szóval kezd a nevünk pörögni a lehetőségekhez képest.

 

Ilyen korai státuszban át is estetek 3 tagcserén, hogyan lehet ezt mondjuk úgy pótolni, hogy a banda ne fusson zátonyra és aktív tudjon maradni?

A Devoid esetében egyébként biztos volt csillag-együttállás, mert tényleg csodával határos módon sikerült ezt megoldani szünet nélkül. Én egyébként hajlamos vagyok ebbe egy-két napig belebetegedni, de utána egyből hihetetlen elszántsággal ugrok neki, és rendszerint sikerül is új tagokat találni, utána meg minden megy magától kellő logisztikával és időbeosztással. Nyilván van ennek egy lélektana is, mert kialakulnak az emberi kapcsolatok, és én a 15 éves zenei pályafutásom során azért elég sok emberrel zenéltem együtt, egyetlen egyet tudnék neked mondani, akit nem szeretek, szóval igen, nyilván van ennek egy emberi oldala is, de azért a volt zenésztársaim nagy részével a mai napig jóban vagyok, sőt nagy részüket barátként szeretem, ebből a szempontból nagyon szerencsés vagyok.

Beszéljünk egy picit az új albumról, sokkal technikásabb és változatosabb lett, mint az elődje, természetesen ott van benne a düh, ami az előző anyagot jellemezte, de azért nem kell vájtfülűnek lenni, hogy az ember felismerje, hogy ez az anyag sokkal szélesebb spektrumból építkezik.

Nyilván egy zenekar aktuális kiadványa azért tükrözi a tagok zenei ízlését és technikai felkészültségét is, szerintem ez teljesen átjön a lemezt hallgatva. Nincs bennünk semmiféle tudatos piacra gyártás, nem kínlódunk itt trendekkel meg rádiókkal. Szeretjük a riffcentrikus muzsikát mindannyian, ez, amit most az albumon hallasz, tényleg mi vagyunk, mindenféle felesleges kozmetika nélkül, a jövőben is ez lesz az egyetlen irányelv. Ha már úgysincs ebben pénz, akkor legalább görcs nélkül jól érzem magam, nem pedig bohóckodok valamilyen trendi bandát másolva a színpadon.

Az album kijött másfél hete, illetve egy szám már előbb egy héttel, valamint volt egy klipetek is az albumról ősszel. Milyen a fogadtatás?

Meglepő. Rengeteg helyre eljutott az anyag tudtom nélkül is, sok olyan ember gratulált, illetve kifejezte a tetszését, akiről nem is gondoltam, hogy követi a pályafutásunkat. Nyilván ezt underground szinten értsék az olvasók, még mindig egy underground metal lemezről beszélünk. Szerintem sikerült megugrani a következő lépcsőfokot, mindenkori pesszimizmusom ellenére is.

Így a végére elmondanád az olvasóknak, miről szólnak a számok?

Talán nem nagy meglepetés, hogy még mindig nem a szerelmi csalódásainkat írjuk meg. A kezdő tétel az egyházi molesztálások következtében való lelki megnyomorodásról szól. A Boiling White of the Eyes egy klasszikus thrash tétel olyan témával is, anatómiai pontosággal írja le, mit művel a napalm az  emberi szervezettel. A Kill for Pleasure egy meg nem értett kamasz iskolai lövöldöző beteg lelkivilágát írja le. A Gallows egy szokásos politikai téma, ugyan így az Opportunisttal karöltve, az első azt írja meg, mi lesz a politikusokkal a forradalom hevében, a második pedig a gátlástalan szervilitást mutatja be. A Fake Gleam a sekélyes insta-világot és hasonló oldalak álluxuséletének visszásságárol dalol. A Bastions of Bitterness a modern világ egyéni elidegenedéséről szól, ami aztán egy öngyilkosságban teljesedik ki. Kellemes vasárnapi endorfin-fröccs ez az anyag, nemde?

A teljes Fake Gleam album meghallgatható itt, emellett letölthető és streamelhető a Bandcampen is: