DARK TRANQUILLITY – Moment (2020)

ELŐADÓ: Dark Tranquillity
ALBUM: Moment
SZÁRMAZÁS: Svédország
MEGJELENÉS ÉVE: 2020
HONLAP: https://www.darktranquillity.com/
ÉRTÉKELÉS: 9/10

 

 

Tökéletes időzítés a komor idő beköszöntére megjelentetni egy melodikus death metal legenda albumát. A DARK TRANQUILLITY zenéje mindig is egyszerre volt pozitív felütésekkel teli, de mégis kellőképp fémes – tökéletes recept őszi depibe burkolózás ellen. Azért persze göteborg az göteborg, szóval nem kell senkinek megijednie, a Moment-en is megvannak a melankolikus pillanatok, amik a búskomorsággal való megbékélést segíthetik elő. Mindez azért is effektív, mert ez az album kérem szépen jó. Nagyon szívet melengető érzés, hogy vannak olyan zenekarok, akik hosszú-hosszú évtizedek után sem fulladtak még ki, nem muszájból írnak zenét, és nem az inspirálatlanságot érezni diszkográfiájuk teljes kései felében. Szintén vitapont lehetett volna, hogy mi fog most történni, hogy távozott Niklas Sundin alapító gitáros, de az igazság az, hogy szerintem ez egyáltalán nem volt hatással a minőségre. (Nyilván fontos megemlíteni, hogy ugyanekkor a fiatalabb Amott-tesó, Christopher Amott érkezett a bandába, Per Johan Reinholdz-cal karöltve, akik azért úgy alapvetően nem gitároznak rosszul.

A legnagyobb DT fanok természetesen már valamennyire megismerkedhettek az albummal, ugyanis három single dal már napvilágot látott. Amikor kihozták a Phantom Dayst, rögtön az első másodperctől headbangbe kezdtem, de egyben kicsit meg is ijedtem, hogy mi van, ha ezzel ellőtték a teljes jódal-tárat? Nos, tény, hogy ez az album egyik legerősebb dala, de megannyi felfedeznivaló kincs marad még a Momenten azok számára is, akik már most agyonhallgatták a kislemezeket.

A recept maradt a régi: elsőre megjegyezhető gitárriffek, Martin Brändström billentyűs és egyéb elektronikus betétei, amik megadják a sajátos DT-hangzást, Mikael Stanne vokálja, aminél csak a tiszta éneke jobb (valamiért a Standstill-en lévő tisztaénekbe különösen beleszerettem). Nem minden dal mutatja meg azonnal a legtöbb arcát. Amíg az Empires Lost to Time a legelső másodperctől a székedbe ültet a 2020-as melodeath-paletta gyakorlatilag legoptimistább riffhalmazával (jézusom, azok a dallamok!), addig például az egyik single, az Identical to None, ami persze önmagában is egy nagyon jó dal, igazán csak a dal közepén felbukkanó gitárkiállással lep meg.

Nem egy olyan, különösen mozgásra ösztönző pillanat is van az albumon, amikor a korábbi lassabb tempót “megunva” a zenészek inkább kicsit megnyomják az iramot, (nagyon szép pillanat, érted ;), amikor például az amúgy szomorkásabb, elektronikusbetét-vezérelt Ego Deception a második perc környékén egy rövid időre jó kis shreddelős zúzdába vált, vagy épp az elsőre nagyon lassan hömpölygő, már említett Standtill a refrénre egy nagyonis énekelhető, “táncolható”, tipikus DT slágerbe vált át.

A DARK TRANQUILITY megmutatta, hogy igenis lehet még 2020-ban is melodic death metalról beszélni. A Moment egy slágerhalmaz, minden dalnak van létjogosultsága, semmit nem érzek tölteléknek, ami nem himnikus, az slágeres, ami nem slágeres, az groovy, de minden egyes tétel nagyszerű zeneszerzői tehetségről tanúskodik – persze ez nem meglepő ‘Tranquillityék esetében. Úgy tűnik, az új felállás tökéletesen működik, az Anders Jivarp és Martin Brändström boszorkánykonyhájában megszületett dalötletekhez pont a két új gitáros friss nézőpontja hiányzott, hogy ez az album a 2020-as év egyik legjobbja legyen.

Írta: Vica

Köszönjük a Century Media-nak!