A Danzig-től egy horror film, és egy Elvis feldolgozás lemez is érkezik

A legjobb “rossz filmek” a szenvedély és az inkompetencia egyesülésével születnek. Ennek egyik következménye az is hogy „olyan rossz, hogy jó” filmek készülhetnek, mint például a Sharknado részek. Viszont olyan filmek is születnek amik pont az ellenkezője ezeknek, hiányzik belőlük a szenvedély, a filmkészítő kétségbeesése, hogy megvalósítsa elképzelését. De ezeket is meg kell nézni, hogy elérjék a csillagokat, mielőtt megcsúsznak a saját maguk által készített banánhéjon.

Glenn Danzig játékfilmje, a Verotika is egy ilyen film, egy régi személyes kedvence, a Verotik képregényének három történetből álló adaptációja. Ezek olyan történetek, amelyek gyakran szexuális és erőszakos horror-tartalmakra fókuszálnak, kevésbbé öltözött női főszereplőkkel. És ez tényleg egy gyenge film lett, pont annyira, amennyire a filmelőzetes alapján tűnik.

Na de mi teszi ezt olyan rosszá, hogy szinte fájdalmas már nézni is? Nem más mint maga az író / rendező / zeneszerző / producer. Glenn vágya, hogy a vízióját egy filmes formába öntse (akármi is legyen az), szörnyű döntésekhez vezetett. Olyan bizarr és kellemetlen megoldásokhoz, amelyek túlmutatnak a pusztán rossz rendezésen, amik a nézőt szenvedés eddig fel nem fedezett területeivel ismerettik meg.

 

 

Ezek után csak remélni tudjuk, hogy az áprilisra várható Danzig Sings Elvis című lemez jobban sikerül mint a film. Hogy ne legyen zárjuk ennyire negatívan ezt a cikket, hallgassuk meg egyik legnagyobb slágerét a Mother-t és emlékezünk így rá.