Legfrissebb





Ankh / Isatha / Elanor / Ignotus Enthropya koncertbeszámoló

Vannak még Magyarországon tehetséges muzsikusok, és a legjobb, amikor azok egymásra is találnak. Több magyar zenekar rögös úton, sok munkával, de mégis tartja magát annyira, hogy újra és újra koncertképesek legyenek, és egy kis undeground bulit adjanak potom pénzért azoknak, akik fogékonyak a hazai tehetségek produktumára.


Ørdøg – Søtétanyag (2017)

Az album utolsó száma, a Sátántangó mind zeneileg, mind szövegileg nagyot üt, ám sokadik hallgatásra sem akkorát, mint a Tíz fekete dalt záró Hajnali állat, főleg az utolsó soraival. Mindezek ellenére az Ørdøg második nagylemezét csak ajánlani lehet főleg azoknak, akik valami másra, valami különlegesre, valami elgondolkodtatóra vágynak.



David Maxim Micic – Who Bit The Moon (2017)

Témája és előadásmódja sokban hasonlít a manapság igen divatos djent és progresszív klisékre, de tartogat magában annyi egyediséget, és meglepetést, hogy kitűnjön közülük. Egy igazán minőségi és profi anyagot kaptunk Micic úr jóvoltából.


Sunset – We are Eternity (2017)

Bár találunk hasonló bandákat határon belül is, ilyen elkötelezettséggel és viszonylag sajátos hangvétellel – a nyugati színvonalat simán átugorva – a Sunset tudja hozni az egyik legjobban ezt a fajta modern metal muzsikát.


Wolfheart – Tyhjyys (2017)

A korongon 8 dal található, és igazi átható metalzenét tartalmaz. Indít egy fél-akusztikus intróval, majd a Boneyard képviseletében igazi klasszikus melodic death metal tekerés veszi kezdetét. Kicsit modernebb formában, de nagyon is hűen viszi tovább a skandináv death metal hagyományt.