Az év legsötétebb napja – Perihelion lemezbemutató és pozvakowski a Dürer-kertben

Ezeken a hasábokon többször is ódákat zengedeztünk arról, hogy milyen fantasztikus zenei felhozatalt volt szerencsénk ez év során meghallgatni; tulajdonképpen egyetlen egy kivételével az összes fellépés – és fellépő – több mint nyálcsorgató volt fantasztikus produkciókkal. Hogy ennek a folyamatnak szép befejezése legyen, nos, erre sem kellett sokat várni, ugyanis december 20-án – az év majdnem legsötétebb napján – a Perihelion tartotta lemezbemutató koncertjét a Dürer-kertben a pozvakowski társaságában. A fél nyolcas kapunyitás előtt meglehetősen kevesen lézengtek a Dürerben – sörért még csak sorba sem kellett állni, ami péntek este létére eléggé meglepő volt. De szerencsére ahogy az idő telt, úgy nőtt a létszám, és a pozvakowski fellépésére minimum kétharmad ház volt a 041-es teremben.

A pozvakowski egy érdekes csodabogár: ha a mélyvízbe dobnak be – tehát nincs lehetőségem korábban a zenéjüket, vagy akár hasonló zenéket hallgatni –, valószínűleg az élvezet helyett a borzongás járt volna át. A metal – és különösen az extrém metal – számos nagyja hosszasan mesélt többek között lapunknak arról, hogy mit is jelent ez a műfaj, és hogy a metal számára mennyire kulcsfontosságú a folyamatos útkeresés, azaz a már létrehozott zenei értékek lerombolása, újraépítése és újradefiniálása. Ez a pozvakowski-nak tökéletesen ment: zenéjükre számtalan jelzőt találtam a felkészülés során; én mindenesetre liberálisan a kísérleti metal vagy a kísérleti rock kifejezéssel illetném őket. A kísérleti szó alatt pedig azt értem, hogy az adott zenei eszközök, kifejezésmódok, hangszerek szerepét hogyan definiálják, vagy pedig hogyan cserélik fel. A 3+1 fős zenekar (gitár, basszusgitár, dob és a vetítés, és igen, nincs ének) tagjai tulajdonképpen egy, csak részleteiben struktúrát hangorkán produkáltak – tehát olyan idejétmúlt fogalmakról, mint intro, riff, bevezetés, klasszikus értelemben vett szóló, interludium, egyáltalán nem is beszélhetünk. A zene dinamikájának változását a lassabb-gyorsabb részek talán-talán ciklikusnak nevezhető változása adta, a meditatív, merengő részektől egészen az agynélküli reszelésig, illetve a csendes majdnem-szüneteken túl egészen a gitáreffektek segítségével történő zenélésig.

Valamelyik kísérleti metal zenekar fellépéséről írtam beszámolót nem is olyan régen, amikor az egyik kolléga rákérdezett: nagyon szép, hogy remek műelemzést írok a zenekar zenéjéről, de esetleg le tudnám írni, hogy mi történt a fellépésen? Hát, a pozvakowski esetén is hasonlóak a problémák: vagy leírom, hogy igen, fölment, így meg így beállította a kompresszort, utána játszott egy fisz-dúrt, majd egy g-dúrt, majd egy e-dúrt, miközben a dobos finoman és nőiesen kalapálta a címeket, vagy pedig megpróbálom azt az általános hatást visszaadni, amit a zene kiváltott belőlem. Igazából egyfajta lüktetés, pulzálás volt javarészt: a gyorsabb és lassabb tételek egymásutánisága miatt tulajdonképpen a zene egyfajta oldószerként viselkedett: ahogy az ember becsukta a szemét és elvonatkoztatott a szalagos vetítő által mutatott jelenetektől, érezte, ahogy a zene át- meg átjárja, és a különböző elképzelések mentén megalkotott részek különböző módon mossák ki a lelkéből a szemetet – tulajdonképpen egy megtisztulási folyamat zajlik le ott mindenkiben, fellépőben és hallgatóban egyaránt. Én igazából a black metal irányából csöppentem ebbe a műfajba, és számomra már a pozvakowski zenéje időnként túl nehéz vagy nehezen emészthető. De ezzel együtt is egy nagyon jó fellépést hallhattunk tőlük – nem csak én gondolom így, hanem a hosszasan tapsoló közönség is.

Gyors át szerelést követően a Perihelion következett: nem olyan régen, december 6-án jelent meg a debreceni társaság negyedik stúdióalbuma, az Agg, és ennek a bemutatója volt az est apropója. A Perihelion zenéje hosszú évek óta kellemes és üde színfolt a magyar metal egén: egyéni stílusuk, egyedi kifejezésmódjuk – ha lehet ilyet mondani – az alternatív és a metal zene határmezsgyéjén nagyon jó elfogadottságnak örvend. Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy a Perihelion fellépése környékére már nagyjából teltházas volt a 041-es terem – gondoljunk csak bele, nagyjából ugyanannyian voltak, mint Kalmah-on és Vreid-en, vagy Månegarm-on és Einherjer-en, és többem, mint például Ultha-n, ami azért minimum jelzésértékű. A pozvakowski-hoz hasonlóan Gyuláék sem bonyolították agyon a közönséggel való kommunikációt: a négy zenész fölsétált a színpadra, és bármilyen, a közönséggel történő érdemi interakció nélkül zenélni kezdett.

A Perihelion zenéje közönséges földi halandó számára sokkal befogadhatóbb, mint a pozvakowski.-é – és amennyire a pozvakowski-ra a különböző érzelmek-érzések drasztikus változásra volt jellemző, úgy a Perihelion esetén inkább egy merengő, a távolban, a ködben eltűnő érzés sokfajta különböző aspektusát élhettük és érezhettük át. Itt sem nagyon tud az ember mást csinálni, mint becsukott szemmel átengedi magát a zenének. A színpadon a szigorúan vett előadáson túl az igazat a megvallva az égadta világon semmi sem történik – de igazából ez nem is cirkusz vagy színház, hanem albumbemutató. A Perihelion zenéje nemcsak a közönséget hatotta át teljesen, hanem a fellépőket is: Gyula a bő negyvenöt perces fellépés nagyjából nyolcvan százalékát lábujjhegyen, a másfél négyzetméteres pedalboard előtt töltötte, és teljesen átszellemült arccal énekelte végig a setlist-et (Tavasszal a vadak, Kihalt égi folyosók, Rejtek, Erdő, Parázs, Feneketlen, Örvény, Bérc, Nyugvó, Agg). A végén egy “Köszönjük!” volt a teljes búcsúzkodás, a zenekar levonult a színpadról, miközben hosszú-hosszú percekig zúgott a taps – olyan taps, amit magyar fellépőnél nagyon ritkán hallottam.

Ebben a műfajban nem tudom, hogy hogyan lehet egy zenekar népszerűségét lemérni, de ha a tapsolók számának és a taps hosszának szorzata erre alkalmas, akkor a Perihelion valahol nagyon a lista elején van. Itt már nincs szükség zárszóra: ez az év zenei szempontból véget ért, és szerencsére egy fantasztikus, nagyon erős fellépéssel zártunk, ami hangulatában mindenképpen méltó volt az év legsötétebb napjához.

Ha megjött a kedved és megvennéd az Agg lemezt akkor azt megteheted nálunk a shopban is: https://metal.hu/merch/perihelion-agg/

Írta: Á