Az alkotó előszava az új ANGERTEA kislemezhez

Néhány napja jelent meg az Angertea új EP-je Crocodile Nerves címmel. Mihály Gergő énekes/gitárossal vettük át a tudnivalókat a dalokról.

Ha elárulhatok egy nagy kulisszatitkot, akkor az az lenne, hogy az egész EP az új stúdiónknak, és annak tesztelésének köszönhető. Illetve egy felkérésnek egy Faith No More tribute lemezre. A FNM volt énekese, Chuck Mosley elhunyt pár éve, és elég rossz anyagi körülmények között hagyta itt a családját sajnos. Az ő megsegítésükre jött létre egy tribute lemez Amerikában, ahol különféle zenekarok a dalaikat dolgozták fel, és a teljes bevétel Chuck családjának ment. Erre a lemezre kaptunk mi is felkérést. Kiválasztottuk a Death March dalt, és elkezdtük gyúrni, a saját képünkre formálni. Közben meglett ugye a stúdiónk, amit Teaplant Studio-nak neveztem el. Úgy voltunk vele, hogy ha már egy dalt felveszünk, akkor csinálunk mellé egy másikat is, mert közben elég jól haladtunk egy másik, hosszabb és összetettebb nótával. Aztán végülis ebből lett a Chris. Szóval így jött az ötlet, hogy kiadunk egy max három számos Ep-t. De aztán egyre inkább ment az agyalás, és jöttek az újabb, és régebbi koncertfelvételek, meg közben tesztelgettem a stúdiót is, szóval végül nyolc dal lett belőle. Teljesen véletlenszerűen alakult ez így. És ez ránk annyira nem jellemző, mert egy nagyon tudatos zenekar vagyunk. De úgy gondoltuk, hogy belefér ez most.

Chris: Hát, a bevezetőben már beszéltem róla. Azt hiszem, hogy az egyik legösszetettebb nótánk. Van benne brutális agyament zúzda, de közben szép akusztikus részek is, meg az a tipikus angerteás flow. A dalszövegben a címből is leszűrhető, hogy van egy kis SoundgardenChris Cornell ihletettség. Az egyik kedvenc énekesem, és rendkívül megviselt a halála. Mintha csak egy közeli ismerősöm halt volna meg. Szóval a szövegben érintőlegesen foglalkozom ezzel a témával is. Nagyon büszke vagyok a klipjére, mert Lóránt Demeter a festményeimből alkotott egy elég rendkívülit.

Death March: Az Obiat frontemberével Pallagi Laz-zal közösen éneklünk ebben a dalban. És a közepén Laz nyom egy ilyen ősi magyar siratót, ami nagyon szépen kapcsolódik a dalszöveghez, még ha az angolul is van. Laz Nagy-Britanniában él, és egy ottani csúcsproducerrel, John Mitchell-lel vette fel az énekét. Amint meglett a felvétel, elküldtem Billy-nek, a Faith No More bőgősének. Még aznap visszaírt, hogy nagyon tetszett neki. Azóta amúgy benne van a koncertprogramunkban is a dal. Nagyon jó élőben játszani.

Interest Song (live): Ehhez a dalhoz számtalan jó, és rossz emlék köt. A 2006-os Rushing Towards The Hateline lemezünk egyik húzónótája. Azóta is benne van a koncertprogramban. A kezdő riffje, ha mondhatok ilyet, hatással volt jópár kortárs zenekarra. Olyanokra, akikkel annak idején együtt koncerteztünk. Többen mondták, hogy ezt a gitárt csapkodást beépítették a saját dalaikba. A koncertverziót egy kék lyukas koncertünkön rögzítette Neubrandt István black metal legenda. És Kiss Joci (Nova Prospect gitáros) keverte. Emlékszem, hogy ez egy olyan koncerten volt, ahol elég csúnyán el voltunk ázva mint a hárman. Ez amúgy nem jellemző, legalábbis manapság már szinte egyáltalán nem. De akkoriban ment a piálás, és még egy kis erdőjárás is volt a koncert közepén. Emlékszem, hogy utána eléggé el is voltunk emiatt keseredve, mert szeretjük magunkhoz képest a maximumot nyújtani. És a mismásolás nem annyira jellemző ránk, de ez a koncert sajnos így sikerült. Tanulság, ha összetett zenét játszol, nem szabad inni koncert előtt. Legalábbis nem sokat. Na de a lényeg az, hogy utólag visszahallgatva a felvételeket már nem is tűnt minden annyira gázosnak, főleg ez a nóta nem.

Seeds of Hell (live): Gődér Csabi barátunk rögzítette is keverte egy nagyon jól sikerült teltházas Szimpla Kertes koncertünkön. Viszonylag új dal, és kifejezetten énekcentrikus. Éppen ezért furcsa, hogy ennyire be tudott épülni a koncertprogramunkba. Inkább az ilyen zúzósabb, kevésbé énekelhetős dalainkra épülnek a koncertjeink. Ez kivétel.

Damagebirth (live): Gyuró Laci barátunk keverte. Lacit Baján ismertem meg egy projektben való vendégszereplésem alkalmával. Utána persze voltunk pár elég kemény közös buliban is. Már akkor ajánlotta, hogy szívesen keverne bennünket, aztán most a szaván fogtam. Csinált egy nagyon masszív hangzást ehhez a dalmonstrumhoz. Azt hiszem, hogy a Damagebirth a legrégebben a koncertprogramunkban lévő nótánk. Általában ezzel szoktunk kezdeni, mert mindenki felkapja a fejét a marcona döngölésre az elején.

Demons Surfaced (live): A keverés Veres Gábor kománk műve. Gábort 1000 éve ismerjük a zenekaraink révén. Ő a Watch My Dying nevű habkönnyű popzenekar énekese. Szerintem már a 90-es években is játszottunk együtt velük, és távolról mindig is tiszteltük egymást, aztán 2 éve felkért Gábor, hogy a Hiinaar nevű szólóprojektjének debütáló albumán énekeljek el egy dalt. Nagy örömmel vállaltam a melót, és utána úgy alakult, hogy csomó stúdiózással kapcsolatos szakmai tanácsot, meg különféle plugineket kaptam tőle. Szóval láttam, hogy nagyon nem hülye a stúdiózáshoz, és innen jött az ötlet, hogy felkérjem a dal megkeverésére. Ez amúgy egy Angertea koncin elmaradhatatlan nóta. Az elején szoktuk tolni, és mindig beindítja a hangulatot. Ami nagyon fura így utólag, az, hogy sokkal gyorsabban játsszuk élőben, mint a stúdiós verzión. Ez tutira az adrenalin löket miatt lehet így. Nem megtervezett dolog.

Tisza (acoustic version): Ez az egyik legbetegebb dalunknak az átírt, akusztikus verziója. Amikor megjelent a Sidetrack című akusztik lemezünk 2 éve, egyetlen egy unplugged koncertet terveztünk be hozzá. Nagyon sok előkészület, és próba kellett a megvalósításhoz, de azt hiszem, megérte mert nagyon jól sikerült a konci. Szóval, voltak dalok, amiket egy az egyben ugyanúgy eljátszottunk, mint hangos koncerten, persze akusztikus gitárral, halk dobbal. De volt pár nóta, amit teljesen át kellett hangszerelni, mert egyszerűen nem működtek ilyen felállásban. Ez a dal is közéjük tartozott. Még hozzá is írtunk egy verzét, plusz dalszöveggel, szóval az alap dalt teljesen átírtuk. Ha már van saját stúdió, amiben próbálgattam a felvételi módokat, úgy gondoltam, hogy miért is ne vegyük fel ezt is a Death March, és a Chris mellé harmadiknak. Ezáltal meg lett örökítve az Angertea történelem egy apró darabkája is. Szóval ilyen érdekességként kell felfogni ezt. Többen mondták, hogy az eredeti mennyivel jobb, ami nem is vitás. Egyszerűen a helyén kell kezelni ezt a verziót.

Bonus Track, Seeds of Hell (acoustic live): Kaptunk tavaly nyáron egy felkérést a Soundcity Szeged című koncertsorozathoz, aminek az a lényege, hogy unplugged módban kell elődani egy-két dalt Szegeden. Vári Gabinál a Miracle Soundban csináltuk, teljesen élőben. Elsőre sikerült elkapni a nótát, megvan benne az a spontán lendület, amitől mindhárman azt mondtuk, hogy maradhat ez a verzió. Ha már megvolt a felvétel, és ilyen jól sikerült, úgy gondoltuk, hogy feltesszük erre az EP-re „miért ne” alapon.

https://angertea.bandcamp.com/releases