A DAY TO REMEMBER új albuma a tökéletes aláfestése ezeknek a zord időknek

Amikor tavaly augusztusban bejelentette az új albumának, a You’re Welcome-nak részleteit az A Day To Remember, akkor még fogalmuk sem volt róla, hogy mire az napvilágot lát, a világ gyökerestül felfordul. A megjelenést eredetileg 2019 novemberére tervezték, majd az ocalai titánok hetedik nagylemezének kiadását 2020 elejére tették át, még mielőtt a koronavírus beütött volna és a turnéterveket is sutba vágta.

A bizonytalanság ellenére, amit most mindannyian átélünk, egyvalami biztos: a You’re Welcome már úton van. És, ahogy a gitáros Neil Westfall nyilatkozott, a zenekar – a frontember Jeremy McKinnon, basszusgitáros Josh Woodard, gitáros Kevin Skaff és dobos Alex Shelnutt társaságában – arra használja ki a jelenlegi helyzetet, hogy befejezze a 2016-os Bad Vibrations-t követő albumot, és kitalálják, hogy ezen kívül még mi következzen.

Most, hogy a világ így megváltozott körülöttünk, mióta bejelentettétek az új albumot, változtatott ez valamit a készülő anyaggal kapcsolatos érzéseiteken? Úgy tűnik, a cím, You’re Welcome eléggé adekvát ezekben az időkben, mintha ezt üzennétek: “tessék, egy új album, aminek örülhettek, nagyon szívesen”…

“Ez elég elképesztő, mert egy csomó téma, amiről írtunk és sok dalszöveg időközben tökéletesen aktuális lett. Szinte mintha tudtuk volna, hogy mi fog következni, ami furcsa, mert nyilvánvalóan nem tudhattuk. (nevet) Egyszerűen csak arról írtunk, amit akkor éreztünk, és most ez tökéletesen passzolni látszik az aktuális eseményekkel, ami egyszerre lenyűgöző és szerencsétlen – mert ha bármit tehetnék azért, hogy ennek vége legyen, én természetesen megtenném.”

Milyen értelemben passzol ide olyan tökéletesen?

Nehéz megmondani anélkül, hogy már hallottad volna, de majd ha meghallgatod, rájössz, hogy oh, igen, erről beszéltem. (nevet) Elég elképesztő, ahogy ez történik. És pontosan úgy van, amit az albumcímről mondtál: You’re Welcome. Teljesen ideillik, mint ahogy sok más téma is. Furcsa, ahogy ez a dolog történik velünk – talán egy kicsit előre eltervezetten. Tudod, [a 2007-es A Shot In The Dark szövegrészlete:] ‘Mark my words, we’re taking over the world’ akkor lett aktuális, amikor elkezdtük magunkat jól érezni szerte a világban. A mostani is egy ilyen dolog: kis dolgok, amiket ha elkezdesz hallgatni, azt mondod: ‘Wow, tudom, hogy Jeremy nem tudta, hogy ez fog történni, de tényleg ideillik és rezonál azzal, ami most történik’. Fantasztikus lesz és alig várom, hogy hallhassák az emberek.”

A legutóbbi dal, amit hallhattak a rajongók az albumról, a Mindreader. Mit gondoltok a fogadtatásáról?

“Ez elég zavaros, szerintem nehéz dolga van egy olyan bandának, ami több műfajt is képvisel. Vannak, akik valami jellegzetesebbet várnak tőled, mások pedig pont, hogy szélesebb spektrumot követelnek. Olyan zenét írtunk, amiben mi magunk érdekeltek voltunk, tudod? Emiatt olyan különbözőek ezek a számok, és ez tényleg mindig így lesz. Egy szó mint száz, szerintem mindig lesz olyan, aki csalódik, de a Mindreader esetében nagyon kecsegtetőek a statisztikák, az emberek hallgatják, és hihetetlen látni, hogy hogyan hatott rájuk. Tehát ebben az időben ez pont jól jön, mert az emberek össze vannak zárva a párjukkal vagy családjukkal és veszekednek. (nevet) Mindenki azt gondolja: ‘Ez a dal tökéletes, rólam és a társamról szól!'”

Jeremy azt mondta, ez volt az első szám, amit elküldött nektek és mindegyikőtök egyhangúlag imádta. Ennek mi volt az oka szerinted?

“Még nagyon kezdetleges fázisban volt a dal, de ugyanakkor nagyon jó dal. Szerintem mindannyiunk tud reflektálni a dalszövegre, a gitártémák fülbemászóak meg ilyesmik. Könnyű volt megkedvelni, érted? Amikor albumot írtok, főleg a korai szakaszban, szükség van ilyen kapcsolódási pontokra, és olyan számokra, amik miatt azt mondjátok: ‘igen, megvan az érzés!’ Ez motivál arra, hogy kreatív legyél és még többet tegyél, mert tudod, hogy ehhez a kapocshoz mindig visszatérhetsz.”

A három dal, amit már hallhattunk a You’re Welcome-ról – Mindreader, Resentment és Degenerates – mind különbözőek, ami nagyon jellemző az A Day To Remember-re. Van rajta olyan dal, ami a leginkább reprezentája a lemezt?

Őszintén, nincs! Mármint ez nagyon zavaros. Szerintem ez az album még több műfajt érint, mint az eddigi A Day To Remember albumok, és úgy érzem, hogy mindegyik dal a saját világát tudná élni, ami nagyszerű. Nem tudom, hogy akármelyik dal is tudná-e önmagában képviselni az albumot, de hogyha hátralépsz egyet és megnézed mindhármat, esetleg a Rescue Me-t is [kollaboráció Marshmello-val], és minden elemüket egy dalba egyesíted, valami ilyesmi lenne az album reprezentációja.”

Úgy tűnik, az új anyag hátterében zajló kreatív folyamatok nagyon szabadelvűek voltak és kollaboratívak. Mi inspirálta ezt a hozzáállást?

Őszintén, szerintem a Bad Vibrations is így készült – bezárkóztunk egy szobába, és nagyjából 40 számot írtunk, és ezek közül a legjobbak alkotják a Bad Vibrations-t. De az új anyaggal úgy voltunk, hogy ‘dolgozzunk együtt annyi emberrel, amennyivel csak tudunk, ezt egyesítsük és tegyük A Day To Remember-ré’. Szóval nagyon kollaboratív volt és egy csomó különféle emberrel íródott, egy csomó különböző benyomással. És szerintem ez látszik is: nagyon változatos album, ami még mindig A Day To Remember-szagú, ez volt a célunk. Feszegetni akartuk a határainkat, amennyire lehetett, amíg úgy éreztük, hogy ez még mindig mi vagyunk.”

 

Jeremy azt mondta, 42 demó született erre az albumra, és ennek az összevágása lesz a legnagyobb feladat. Hogy haladtok ezzel?

“Már készen vannak a You’re Welcome dalai, most csináljuk a borítókat és a design-t, és kis trükköket alkalmazunk, hogy minden úgy folyjon, ahogy szeretnénk. Szerintem ez a legnehezebb rész. Az eleje a legnagyobb falat, aztán a végén meg ezeket a kis lépéseket adod hozzá, amik sokat tudnak dobni rajta. Minden felvételnél ezt csináljuk: mindenki hozza a témáit, amin dolgozott, és így hozunk össze végül vagy 50 demót és 60 dalrészletet. Nehéz, mert rengeteg a jó anyag, mint mindig.”

Pozitív élmény volt a zenekar számára a You’re Welcome elkészítése? Élveztétek az alkotást?

“Oh, igen. Együtt dolgoztunk Colin Brittain-nel, aki átvette az irányítást, és mindennek a producere, ő másképp gondolkodik a dolgokról, mint mi. Egy teljesen új perspektívát nyitott meg arról, amin dolgozunk, és ez nagyon szuper volt. Mindig nagyon izgalmas egy A Day To Remember albumot csinálni, mert annyira különböznek a dalok, szinte mintha minden dal más zenekaré lenne! Olyasvalakit találni, aki mindezt a sok stílust megérti és olyan szintre tudja emelni, amin dolgozni akarunk, nagyon nehéz dolog. De az egész nagyszerű volt. Jó tanulási folyamat volt, jól szórakoztunk, kihívást jelentett, és nagyon izgatott vagyok a megjelenés miatt – és amiatt, hogy remélhetőleg valamikor koncertezni is fogunk tudni. (nevet) Szerintem ez mindenkinek nagyon hiányzik.”

Milyen érzés, hogy itt van a tarsolyotokban az új lemez, de itt van ez a blokk, a koronavírus és ez az egész bizonytalan helyzet?

“Olyan, mintha titkot tartanál! Van egy kis titkod, ez a kis dolog, amit meghallgathatsz, de még senki másnak nincs meg (nevet). Nagyon menő. Nagyon várom már, hogy hallják az emberek – és ez hamarosan meg is történik.”

Szóval most azt üzenitek a rajongóknak, hogy “kitartás, a lemez úton van”?

Kitartás, egy csomó dolog van úton! Ki fogjuk használni ezt az időt, hogy létrehozzunk egy csomó mindent és kiadjuk. Sok minden van folyamatban, és még nem igazán beszélhetek róla, de kísérjétek figyelemmel a tevékenységeinket, mert sok minden érkezik.”

A Kerrang! interjúját olvastátok Neil Westfall-lal: